Szeretem ezt a kurva országot – mert csak!

orszag.pngMindent elolvasok, amennyire időm engedi – mert egyrészt ezt tanultam… másrészt, mert minél több információm, szemszögem van, annál tisztább képet láthatok a valóságról. Arról a valóságról, ami nem is mindig olyan egyértelmű!

Ezúttal a Facebookon található “Gondolkodó” egyik megosztása gondolkodtatott el: a Zárójel című portál egy írását tette közzé Ünnepi gondolatok a kurva országhoz címmel. Azt kérdezték mindketten: mit kaptam ettől az országtól, miért kéne szeretnem…

Nos lássuk! Az ország mit adott nekem? Talán semmit… Sőt!

De vannak dolgok az életben, amiket az ember szeret, és nem az a szempont, hogy mit kap cserébe, mert a szeretet nem üzlet, nem befektetés – hanem egy érzés! Nem várok cserébe a gyerekemtől, az anyámtól, vagy épp a hazámtól semmit… – a létezéséért szeretem.

Itt születtem! Erről nem tehetek, nem az én döntésem. Tőlem független tény, hogy a nő, akinek testéből e világra érkeztem történetesen cigány vagy szír, hogy zsidó vagy buddhista, hogy itt született-e vagy csak épp erre járt. Én itt születtem meg, itt láttam meg a napvilágot! Történetesen magyarként, magyar anyától, de Magyarország lett a szülőföldem. 

Ebből nekem az következik, hogy magyar vagyok, és ez a hazám! Nem dobom el, nem tagadom meg, csak azért, mert épp rosszul teljesít, ahogy a gyerekemet sem hajítottam ki, amikor megbukott az iskolában. 

Hogy rossz-e itt? Nem tudom! Nem jó – ez biztos! Hogy sok helyen jobb – tény! Sok helyen pedig még rosszabb… Nekem ez jutott! Keresem benne a jót, és hogy mit tehetek azért, hogy még jobb legyen… 
De az enyém! Még akkor is, ha van most pár ember, akik szerint zsidóbérenc gyurcsányista komcsi vagyok, meg áruló, meg a jó ég tudja, hogy mi – csak mert nem értek egyet velük!

Csakhogy nem ez számít – én ettől még vagyok, aki vagyok! Ők jöttek, és remélem, majd mennek… ha nem, akkor vannak, de ez az ország akkor is az ENYÉM! Mert itt születtem… tetszik nekem, vagy akár nekik – avagy sem!

A jövőmért pedig én vagyok a felelős… mert nekem kell megoldani a problémáimat, és nekem kell annyira logikusan gondolkodnom, hogy felmérjem, bármit is hangoztatnak: a jövőmre, a gyerekeim jövőjére igen fekete felhők érkeztek! 

De – örökké nem eshet… azt mondják! Bár itt már a szivárvány is mocsokban hever – egyszer talán süt még a nap ránk! Bár mint tudjuk: mióta meghalt Mátyás, oda az igazság! És tényleg…

457.jpg


 
A bejegyzés kategóriája: Egyéb
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük