Esőtánc

Dél van, most kellene a legvilágosabb legyen, mégis villanyfényből nézhetjük a Nap sugarait elrejtő fekete felhőket. Kiállok a szakadó esőbe, mielőtt magával ragadna a sötétség hangulata és inkább élvezem, ahogy a hűs víz elárasztja testemet, miközben mezítláb tapicskolok a terasz pocsolyáiban… Tökéletes pillanat! Igen, ez az én világom! Egyesülni a… Tovább olvasom

Kuss legyen: itt szólásszabadság van!

– Mit rinyálsz? Azt írsz, amit akarsz… – vágják időnként a fejemhez, ha meg merem kérdőjelezni a szabadság, a demokrácia jelenlétét. Márpedig ez gyakorta megesik, az idézet azonban a legenyhébbek közül való, minden jelzőtől megcsonkítva, pedig igen választékosan szoktak megnevezni… Igazuk lenne? Szeretném hinni, hogy igen! Hogy tényleg csak én… Tovább olvasom

Legalább nem vagyok szar szülő!

Még. Pedig már minden voltam ebben az országban a szépkislányon kívül… Pufajkás, komcsi, áruló, és mert nem a propagandából szedem a gondolataim: a nácit is vágták már a fejemhez, ha épp a másik oldalt dicsőítettem érdemei szerint! Most azonban majdnem megdicsértek! Jó, csak közvetve, de azért megijedtem: mit rontottam el?!?… Tovább olvasom

Szívem vigyáz rád!

Elsőszülött gyermekem – mondhatni a semmiből – császármetszéssel jött a világra. Nem altattak, így szerencsére hallottam, amint felsír, jelezve érkezését. Messziről egy futó pillantást is vethettem rá, majd elvitték… Alig vártam, hogy vége legyen a műtétnek és végre magamhoz szorítsam! Fájdalmakkal teli, mégis csodás pillanat volt, de egy örökkévalóságnak tűnt,… Tovább olvasom