Mikor nem csak az Andrássy út sötét…

 

009a2329389ff078aaea197ecdddd6c3a3386315.jpgCsúnyán összetört autó áll a kereszteződésben. Afféle családi autó, ami már szinte kisbusz… Keresztben odavetve, minden irányból lefoglalva a sávokat, kikerülni szinte lehetetlen. Kiderül: hármas karambol volt, a roncs egy trolival és egy taxival ütközött, a tűzoltók emelték ki az autó vezetőjét. 

A sor minden irányban a végtelenbe kígyózik… Néhányan nyomják a dudát, én csak mérges vagyok: azt már megszoktam, hogy reggelente a 20-30 perces utakhoz másfél-két óra menetidő kell, de így 11 óra magasságában már nem kalkuláltam hasonlóval… Próbálok türelmesen várni, és örülni annak, hogy én a sort várom, nem a helyszínelőket!

Utóbbiak – sajnos egy villogó mentőautó kíséretében – már talán teszik a dolgukat: három rendőrautó is ott áll, kék fényük kompenzálja a borongós eget.

Értem én, hogy sok a dolguk… És hogy konkrét feladatuk van itt, nem érnek rá más bajával vacakolni! Azt már nem annyira értem, hogy az Andrássy úton hogy lehet, hogy napokig ne működjön a jelzőlámpa, miközben az Izabella utca egy kifejezetten forgalmas, tömegközlekedés szempontjából is fontos kereszteződés. A rossznyelvek szerint egy filmforgatást zavartak a lámpák, ezért lett kikapcsolva… Hogy ezt lehet-e, szabad-e – ezen lehet vitatkozni. Hétvégén. De hétfőn, a belvárosi csúcs indulásakor ez azt hiszem, nem lehet kérdés…

De rendben, kikapcsolták, mert valaki megfizette. Vagy nem működik, mert beázott, és már minden hozzáértő szerelő London jelzőlámpáit javítgatja. Igazából mindegy az ok: miért nincs ott akkor egy forgalomirányító személy? Oké, nincs rá keret…

De a fene vigye el: hatalmas káosz közepette ott áll három rendőrautónyi hatóság: EGY közülük nem tud beállni a kereszteződésbe, hogy a helyszínelés alatt legalább ki lehessen kerülni a sérült autókat??? Két sarokra van egy kapitányság, másik irányba egy másik rendőri egység… Tényleg senkit nem lehet rávenni, hogy kiálljon, és legalább a trolibusz át tudjon menni a kereszteződésen? Vagy csak ennyire nem számít itt már sem ember, sem környezet?!?

Még szerencse, hogy kilakoltatásra, traffipaxozásra mindig akad személyzet! Hiába, na: ezen a hétfőn egy új Európára ébredtünk…


Kategória: Közélet | 15 hozzászólás

Európába menet…

 

katyu.jpgÜlök az autómban, a reggeli forgatag utolsó felvonásának statisztájaként. A Síp utcából haladnék a Rákóczi útra tartva, de a gyalogosok feltartják a kiforduló autókat. Harmadik vagyok a lámpánál, még bármi megeshet, de a gyalogosok soha véget nem érő folyama gátat vet az autók haladásának. A lámpa felettem végül megsárgul a várakozástól, én pedig csendes beletörődéssel nyugtázom: a következő zöldnél az első leszek – van remény! 

Épp kezdeném kiélvezni a pillanatot, ha már így alakult: nézem a házakat, az arcokat, hallgatom a zenét, mikor arra leszek figyelmes, hogy a mögöttem álló autó nagy sluggal kivág mögülem és autómat megkerülve ráfordul a Rákóczi útra!

Egy tanulságos történet most úgy folytatódna: a szabálytalanul kivágó autó kibillent egyensúlyából, és a hirtelen lendülettől felborult. Szerencsére nem ez történt!

Még nagyobb szerencse, hogy arról sem kell beszámoljak: H. Róza nyugalmazott színésznő a gyalogátkelő zöld jelzésnél átkelve egy hirtelen kiforduló autó áldozata lett… – pedig mindkettő megtörténhetett volna…

Ehelyett ő így elérte az Astoriánál a zöldet, és valószínűleg már Budán járt, mire én is sikerrel hagyhattam el a Síp utca fogságát. Mert az élet már csak ilyen…

Utóirat:

Azért én is át jutottam Budára! A Hegyaljai úton – újból a pirosnál állva – épp azon gondolkodtam, megírom reggeli kalandom. A másik sávban egy Audi sofőrje eközben kinyitotta az ajtaját, hatalmasat köpött az aszfaltra, majd az ajtót visszacsukva folytatta útját. Talán kritikának szánta…


Kategória: Közélet | Hozzászólás most!

Az igazi Barátok közt – avagy a sorozatok országa

 

kolesztarsak.pngAusztria itt van a szomszédban, mondhatni: határtalanul közel. Bár ez a távolság meglehetősen relatív, én rájöttem, hogy – a minimálbéren, az egészségügyön, a sajtószabadságon, a (jó, befogtam! Szóval: sok „egyéb”) mellett – mi a különbség a két ország között!

Ha például odaát pénteken nyilvánosságra kerül egy „cikis” videó – szombat délre lemond a főszereplő, estére az egész kormány belebukik, mondván „ekkora bizalomvesztést csak előrehozott választással lehet helyreállítani”! Drámai fordulat…

Mi azonban nem a drámák, hanem a sorozatok országa vagyunk. Itt a Szabó család és a Szomszédok után most a Barátok közt megy, évtizedek óta (tudod: barátok, ahol mindenki mindig szívat valakit! Csak ott nem egy kollégiumban, hanem egy társasházban indul a sztori!). Szóval a lényeg: ha itt előkerül – helyesebben: amikor itt előkerül! – egy-egy ilyen (vagy sokszor ennél sokkal „ilyenebb”) videó, akkor beülünk a fotelba, pattogatott kukoricáért (bocsánat: popcornért!) nyúlunk és izgatottan várjuk a következő epizódot!

Extrém esetben esetleg kiírjuk a Facebookra, hogy “nahááát”…

Nyugalom: amíg van érdeklődés, addig jó biznisz ez a rendezőnek – nem kell félni, hogy vége lesz a sorozatnak! Még akkor se, ha egy főhőst épp kiírnak belőle…

Utóirat: hallottátok, hogy a spórolt pénzéből Vágási Feri beszáll az illiberális demokráciába? Az most a legjobb biznisz, megéri!


Kategória: Közélet | 70 hozzászólás

Bezzegazosztrákok helyett

 

ausztria.jpgSokan tették fel a kérdést az elmúlt órákban: minek kellene történnie ahhoz, hogy nálunk lemondjon a kormány… Nos, a rövid válaszom: csodának!

A kicsit hosszabb pedig: ha nálunk is minden ilyen bukás után kiírnák az előrehozott választást, akkor hetente kétszer járhatnánk ikszelni, ők meg nem győznék a manipulálást… – hát kinek hiányzik az?!?

Nálunk egy ilyen kaliberű dolog már lassan az ellenzéket sem indítja be, pedig ők aztán igyekeznek minden gumicsonton hosszan elrágódni! Nemhogy lemondást vagy kirúgást, pláne új választás kiírását, de lassan egy bulvárfőcímet sem érdemel ki itt egy hasonló sztori!

Azt gondolom, hiába bontották el a határ drótkerítését, ha a korlátok a fejekben még mindig mintha vasbetonból lennének, és egyre masszívabban állja útját a gondolkodásnak! Márpedig így lehet, hogy Magyarországot csupán néhány méter választja el az osztrákoktól, Ausztria, és az a hőn áhított, fejlett – és főként: szabad! – Nyugat továbbra is fényévekre marad tőlünk…

És most jöhetne a keserű konstatálása annak, hogy – ha mégis történnének csodák, és valamibe belebukna a jelenlegi „kormányzás” (nem fog!!!) – ki a fészkes fene lenne képes/alkalmas itt egyáltalán bármit is tenni?!? Csakhogy ezúttal egy sokkal fontosabb kérdést tennék fel: ki a fészkes fenétől várjuk, hogy a saját fejünkben rendet tegyen???

Mert kormányok, diktátorok, hősvezírek jöhetnek, bukhatnak, kerítések épülhetnek, megnyílhatnak – a szabad gondolkodásnak gátat vető kerítést nekünk magunknak kell lerombolni.

Vagy: azt is!


Kategória: Közélet | 2 hozzászólás

Fóti fojtogató

 

60253678_10214939555345412_6517148358082035712_n.jpgA Fóti tó környéke valaha üdülőövezet volt – mára azonban benépesült. Szép környék, így sokakat az sem zavart, hogy csatornázás nincs, helyette földutak vannak. A helyiek egész jól megtanulták kezelni a helyzetet – eddig!

Történt, hogy cirka két évtizednyi ígérgetés után végre elindult a csatornázás – ami idáig gátat vetett az aszfaltozásnak. A munkálatok okoztak némi kavarodást a lakók életében, de türelmes emberek élnek erre: mindenki higgadtan kezelte a felmerülő problémákat. Csakhogy ez a türelem most erősen próbára lett téve…

Aszfaltról még álmodni sem mer senki, egyelőre a csatornák is csak nagy vonalakban fekszenek a helyükön. Az egyetlen, ami változott az a talaj – és itt kezdődnek a problémák. Az igazán pecheseknek ugyanis az egész kertjét vitte a víz! Amivel ellenben mindenkinek meg kell küzdenie, az a sártenger…

A sártenger, amelyen gyalog átkelni képtelenség, az autó azonban simán elsüllyed, kipörög, de minimum kicsúszik. A kipörgött kerekek pedig jókora gödröket hasítanak az útra… Persze „örökké nem eshet”, mint tudjuk – csakhogy hiába jön a jó idő: a nap által kiszárított homokban pont ugyanúgy kipörögnek a kerekek és bepörögnek a közlekedni vágyók!

Korábban nem volt ilyen gond, hiszen nem homok, hanem salakos valami fedte az utakat, csak a különlegesen extrém időjárás okozott néha némi fennakadást.

Hogy mi a megoldás? Azt a lakók is szeretnék tudni… Ugyanis, ha az Önkormányzatnál reklamálnak azt a választ kapják, hogy ez a csatornás kivitelező bűne, neki kell helyrehozni, a megállapodás szerint ugyanis változatlan állapotot kell hagyjanak. A kivitelező pedig az Önkormányzatra mutogat: ők csatornát építenek, a többi nem az ő dolguk.

Hogy az emberek nem tudnak kimozdulni a házból, hogy a kertjük, az autójuk tönkre megy, az senkit nem zavar… Majd ha egy kipörgő autó elsodor egy házat, vagy – ne adja az ég – egy arra járó kisgyereket, akkor talán majd valaki érdemben is tesz valamit!

Addig pedig: (sár)tengerre, magyar!

 

Utóirat: ugyanitt iszapbirkózás bajnoksághoz helyszín jutányosan bérelhető!

60262206_2715198271841366_6569565865539272704_o.jpg


Kategória: Közélet | Hozzászólás most!

Fejfájásra Teremtés könyve – avagy az ima segít

 

gyogyszer.pngKicsit elbizonytalanodtam! Mert értem én, hogy a csapodár élet stresszes, és ez sok bajnak – köztük néhány neminek is – a forrása. És azt is „vágom”, hogy a dokik azért mennek ügyelet helyett külföldre, mert az orvosi kamara ezt hirdeti – az etikus viselkedés helyett!

Azt is össze tudom rakni, hogy a tízparancsolat a betegségek 70-80 százalékát gyógyítja, sőt: megelőzi – ezért érthető, ha nem a málló vakolatú, romos kórházakba feccölik a drága pénzt, hanem inkább a templomok épülnek és szépülnek! Méghogy nem tesz ez a kormány az egészségünkért…

Ezek után magam is azt gondolom, csupán provokáció volt, hogy a hétvégén sorra adták be a kulcsot a központi ügyeletek, mert nem tudtak több beteget fogadni! Tele van az intenzív, meg nincs ember, meg ilyenekre hivatkoztak – miközben a kápolnák meg kongtak az ürességtől! Drága műszerekért (meg klozettpapírért) rínak, miközben egy feszület és egy biblia elegendő lehetne, ha kicsit végre akarnák a haladást… bezzeg a fizetésemelést az kérik!

Szóval mindent értek, és igyekszem magam ideológiailag képezni, mert már kiskoromban is megtanultam, hogy „a párttal a néppel egy az utunk” – és én nem felejtek! Még arra is emlékszem, hogy hányszor hallottam, hogy Csuhások! Térdre, imához!” – csak bevallom: én akkoriban ezt kicsit még másként értelmeztem!

Azt is értem, hogy minderről (is) a Gyurcsány tehet! Mert nem elég, hogy élve született, de ráadásul úgy kiszipolyozta a pénzt az egészségügyből, hogy három ciklus – meg 23 stadion és 42 templom (esetleg fordítva – ki számolja már az áldást?) – sem elég, hogy a színvonal süllyedését megállíthassák.

Csak azt nem értem (még), hogy mi köze ennek ahhoz, hogy más pártoknak milyen a bevándorláspolitikája? Mer’ így most majdnem olyan, mintha ez valami agymosás-féle lenne…

„Ha a DK-n és a többi bevándorláspártin múlik, akkor az egészségügy is tényleg válságba kerülne, mert az európai baloldal legalizálni akarja a bevándorlást, amelynek az is a része, hogy egészségügyi ellátást akarnak biztosítani migránsok millióinak”

Teljesen megkavarodtam… de igyekezni fogok, hogy tisztázzam magamban a kérdést: ez az egészségügynek hívott romhalmaz épp épül és szépül, az ukrán vendégmunkások ezrei például kifejezetten elégedettek vele! Mi szaladhatunk a templomba, hogy gyógyuljon testünk és – a hamarosan törvénybe is iktatandó – lelkünk. És a DK meg a többi bevándorláspárti ezt elrontaná, mert idehozná migránsok millióit…

Egészen beleszédültem! Megyek is, inkább olvasom kicsit a Bibliát! Fejfájásra talán a Teremtés könyve lehet ideális:

„1 Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.
 2 A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.
 3 Isten szólt: „Legyen világosság”, és lett világosság.”

Na ja! Azt még nem Tiborczék cége csinálta, hanem az – ebből kifolyólag egyértelműen bevándorláspárti – Isten! Talán ezért van, hogy ma már nem ő mondja, hogy mi „Legyen…” – amikor valami „lesz”!

 


Kategória: Közélet | Hozzászólás most!

Feltámadunk…

 

feltamadunk2.jpg…hirdeti a felirat a temető kapuján. Igen, a kocsmára ellenben az van kiírva, hogy „Sose halunk meg”! – ami biztatóbban hangzik, de azért többnyire tudjuk: egyszer eljön az ideje mindennek, és egyszer elmúlik minden. Mi is!

Ennek okán Vas megyében akár jó hír is lehetne – sőt: az! Különösen a felsőszölnökieknek –, hogy arra járt a modern településekért felelős kormánybiztos (igen, nekünk ilyen is van, ha valaki nem tudná!), aki egyben a Magyar Falu Program lebonyolításáért is felelős politikus, nevezetesen Gyopáros Alpár. És ha már ott járt, nem ment üres kézzel – vagy inkább szájjal. Mármint nem a szájában vitt, hanem azon keresztül fogalmazta meg azt a szép gondolatot, amit a helyieknek szánt ajándékul:

„a település temetőjének rendbetétele is javíthatja a falusi életminőséget”

És tényleg!

Most így belegondolva: kifejezetten! Vezetékes gáz ugyan nincs, a csatornázás épp pályázatra vár… Kábeltévé csak a falu egyik felében van. Az emberek a meglehetősen vacak minőségű talajon gazdálkodni csak nehezen tudnak. Az erdőben ugyan még itt-ott bele lehet futni egy darabkányi vasfüggönybe, de az ország legnyugatibb települése így is simán beleolvad hazánk vadkeletjébe.

De mostantól másképp lesz, mert az emberek életminőségét végre javíthatja a tudat, hogy földi pályafutásuk végállomása legalább rendben lesz! Már ha lesz miből kifizetni a temetést… (És engem kicsit aggaszt, hogy amit eddig ez a kormány “rendbe tett”, az utána ritkán működött, de legyünk optimisták! Azt a tényt, hogy meghalunk, még ők sem tudják elrontani, legfeljebb az idejét hozzák kicsit előbbre!)

Első hallásra azért mégis talán kicsit bizarrnak tűnhet ez a mondat, de ha a kereszténységre helyezzük a hangsúlyt – és mi másra helyezhetnénk Európa legkeresztényebb emberének vezetése mellett – akkor be kell látni: ez a tény egyben a feltámadásról biztosítja a lakosságot. Mit számít addig ez a pár évnyi szívás…

Egyébként a temetőbe legalább mindenki eljut! Nem úgy, mint az Operába…

Apropó: Opera! Így már kezdem érteni, miért lett még a színházi évad is keresztény! Mert ugye: kocsmára már se idő, se pénz, a temetőt meg nem lehet mindenütt felújítani, de az a bizonyos keresztény hangsúly, ha legalább az a helyén van, mindenki boldogabban éli meg hétköznapjait, hiszen tudhatja:

FelTámadunk!


Kategória: Közélet | Hozzászólás most!

Osztyapenko-i nyár

 

nyar.pngCsillogó szemekkel, arcán bizakodó mosollyal áll az út szélén, pár méterrel a Petőfi laktanya után…
Egy pillanatra jó érzés tölt el: végre valaki mosolyog ebben az országban! És reménykedik… Ez akár már önmagában elég lehetne egy jó naphoz, különösképp akkor, ha menet közben nem csapom el az autómmal…

Feldobta a hangulatom, mi tagadás! Nem csak puszta lényével, hanem mert a kezében tartott kopottas kartondarab – az öles betűkkel ráfirkantott “Lake Balaton” felirattal – és az aprót váró műanyagpohár helyett egy ezúttal felfelé mutató hüvelykujj megjelenése határozott bizonyítéka annak, hogy menthetetlenül közeleg a nyár, bármit is mondanak a meteorológusok!

Akkor épp fürdőzhettem kicsit a napfényben, és az autó fűtésének köszönhetően nem csak a lelkemet töltötte el melegség… A pillanat eufóriájában hirtelen arra gondoltam: megállok neki cserébe, és elviszem, ameddig tehetem!

Végülis: a Sasadi úttól azért talán mégiscsak közelebb lenne céljához…


Kategória: Közélet | Hozzászólás most!

Túlélni a halált

 

black_rose.jpgMintha kiszakítanának belőled egy darabot… Csak úgy, értelmetlenül! Nem tudod az okot, nincs válasz, csak a bénító fájdalom!

Aztán lassan, nagyon lassan megtanulsz újra lélegezni… ez az első lépés. Apró, ámde annál fontosabb. A bénultság még uralja a tested, még nem akarsz mozdulni, gondolkodni végképp nem – de már lélegzel… Az is valami!
Időbe telik még, de előbb-utóbb inni is fogsz, és bár akkor hihetetlennek tűnik: az étel is újra helyet kap majd az életedben. Mert te élsz, és bár a tudatod még valahol az emléktengered mélyén fuldoklik, a szervezetedet azonban működteti az életösztön – ehhez pedig kell némi üzemanyag!

A következő időszak során napjában többször is érezheted, hogy belehalsz a fájdalomba, mert minden ismerős vagy épp utadba kerülő ismeretlen a környezetedben azonnal letámad: de hát mi történt? És neked válaszolnod kéne valamit… Értelmesen, diplomatikusan – mintha bármit is számítana majd a válasz! Közben szíved szerint – bármily kedves is az érdeklődés – beleüvöltenél a képébe: mi történt volna? Nincs többet! Ennyi! Nem mindegy az ok? Lehet egyáltalán erre ok? Van erre ép ésszel felfogható magyarázat?

Ha ez nem elég elég gyilkos a lelkedhez: a tárgyak, a történések körülötted mintha mind azt a feladatot kapták volna a Sors kegyetlenségénél fogva, hogy te egy pillanatra se érezhesd magad jobban! Ez persze valószínűleg nem igaz, de így érzed, és csak arra leszel figyelmes: mindegy, mit csinálsz, mihez nyúlsz, minden dologról ő jut eszedbe… 

És mindezek a dolgok minden pillanatban letépik rólad a sebet, melyről már tudod: soha nem fog nyomtalanul eltűnni!

Próbálsz hát elbújni kicsit a világ elől – legalább addig, amíg már egész jól megy ez az evés-ivás-lélegzés dolog… Feketébe bújsz, hátha ettől beleolvadsz a környezetedbe, és talán nem vesznek majd észre…
Hiábavaló próbálkozás, mert rá kell jönnöd: ettől csak feltűnőbb leszel!

Feladod! Már nem bújsz el, nem kerülöd… vagy legalábbis: nem így! Szépen lassan megtanulsz újra élni. Továbblépni nem fogsz, nem is tudsz és nem is akarsz, csak apránként megtanulod, hogyan lehet együtt élni ezzel az érzéssel. Ha mást nem: kifelé úgy teszel, mintha már menne! Még minden második gondolat róla szól, és ha nem figyelsz eléggé, még minden második mondatodban fel is bukkan, hiába teltek el hetek, hónapok. Mégis az látszik: már nevetsz, beszélsz, teszed a dolgod, látszólag úgy tűnik: minden rendbe jött!

Már csak te tudod: meghalt benned valami… De neked még élned kell, mert valaki így benned él tovább!


Kategória: Közélet | Hozzászólás most!

Piros tojás

 

husvet2019.pngHa az ember kicsit belefáradt az életbe, akkor jó megoldás, ha pihenni jár a munkahelyére! Ez persze még véletlenül sem azt jelenti, hogy ott lehet lazsálni – épp ellenkezőleg: egyik munkám során sem jut idő agyalni a problémákon, ellenben mindegyik különböző módon fáraszt ki, de egyformán feltölt. Kivéve, amikor a szokottnál is jobban…

Aznap épp lufikat hajtogattam egy céges rendezvényen. Korán kellett kelni, és nagy kihívások vártak rám munka után, így kicsit nyafogósabb (jó, legyen: hisztisebb!) voltam a szokásosnál, és épp azon sajnálkoztam, hogy milyen jó lenne az ott osztogatott tojásból nekem is… Mármint persze, nem nekem, hanem húsvét lévén azt reméltem: gyári és ajándék unokáim is vigyáznak majd, nehogy elhervadjak – nekik! Öt piros tojás… Szépek, jópofák, talán nem is olyan finomak, de kit érdekel: pont jók lennének, hogy a kisebb csemeték is meg tudják találni a kertben! Ki is fizetném, nem potyázni akarok, csak láttam lelki szemeim előtt, ahogy megtalálják, és – ejh, de jó lenne…

Persze, nem tettem semmit a nyafogáson kívül, azt is csak az egyik kollégának, ha két lufikutya között épp nem volt gyerek és felbukkant a hatalmas piros vágyálom. Túlélhető trauma!

Aztán munka végeztével a csapatunk vezetője előállt a meglepetéssel: mindenki kapott egy-egy piros tojást! Örültem, és meséltem, hogy ezen nyafogtam, és már épp azon agyaltam, hogy legfeljebb azt majd közösen kapják, és…  – és kb. itt tartottam, amikor a mellettem álló kollégák átadták a tojásaikat nekem, hogy legyen az unokáknak! Boldogan tettem immár négyüket a kis szatyromba. Virult a fejem, mint csokitojáson a fólia, persze a boldogságtól! Annyira fellelkesültem, hogy már odáig merészkedtem: megkérdezem az épp ott pakolászó szervezőt, hogy nincs-e véletlenül még egy valahol… De mire megszólaltam volna, csak rám nézett és azt mondta: vegyél el nyugodtan egy tojást te is!

Volt öt piros tojásom…

Aki ismer, tudja: én vagyok az anti-villámhárító! Megjelenésem ténye képes a derült égből odavonzani a ménkűt, annak előfordulása, hogy én valamit megkapjak az élettől, csak mert nagyon szeretném – meglehetősen ritka volt korábban! Így már nem is a tojásnak örültem annyira, hanem ennek a ténynek, ennek a ritka pillanatnak! Repkedtem a boldogságtól!

Majd ezek után megjelent az a kolléga, aki hallgatta napközben a nyafogásom – kezében további piros tojásokkal… Mit lehet erre mondani?!? 

Azért persze, nem tagadtam meg önmagam: még szinte be sem szálltunk az autóba, amikor a tojások erősen olvadni kezdtek, és pár perc múlva ezt olyan szintre emelték, hogy a szatyorból folyni kezdett a csokoládé… De kit érdekelt?!? 

Most kicsit formatervezetten várják, hogy hamarosan érkező kicsi locsolóim megtalálják őket – és talán így is örülni fognak neki!

Én örülök! Nekik is, a tojásoknak is – nem beszélve a kollégákról, akik a tojás mellett egy csodaszép napot, és nem mellékesen: ilyen boldog perceket is jelentettek számomra!

Mindenkinek kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok!


Kategória: Közélet | Címke: , , , | Hozzászólás most!