Nem bírom Magyar Pétert! Az ösztöneim azt suttogják róla, hogy a sokaság egyszer már tapsolt egy hasonló hősnek – igaz, én akkor is kilógtam a sorból és az élet engem igazolt: most ez a személy lett hazánk ura és parancsolója. De maradjunk Magyar Péternél: nem szimpatikus, nem bízom benne, és… Tovább olvasom
Úgy tűnik, mintha a semmiből érkeznének, mert bár a tudomány pontosan ismeri a folyamatot, de az emberi agy számára csak nehezen fogható fel születésük egy mikroszkopikus világban. De megszületnek, évezredek óta, milliárdszámra… Egy részüknek az a sorsa, hogy belevesszenek a semmibe, néhány azonban akár kitűntetett figyelemben is részesülhet – ha… Tovább olvasom
Bevallom, nem nagyon érdekelt Varga Judit (ex)miniszter tevékenysége. Az sem, amely a hivatali idejében volt, az pedig végképp nem, ami a magánéletéhez kötődik. De van egy „vesszőparipám”: a családon belüli erőszak! Nem pusztán azért, mert egykor magam is részese voltam szinte minden árnyalatának, hanem elsősorban azért, mert ma is sokezer… Tovább olvasom
Hogy mi köze a korcsolyának a focihoz? Vagy mindkettőnek az épülő házakhoz? Elárulom! Mindig imádtam a korcsolyát! Még Vitray tolmácsolásával kezdtem gyönyörködni benne és lelkesen szurkoltam sportolóinknak! Illetve… mostanában már ott tartunk, hogy a Kósa Lajos vezette szövetség öt induló versenyzőjéből már csak egyetlen magyar sportoló fért be a keretbe,… Tovább olvasom
Tartozni valakihez – ez a legősibb vágyaink egyike, ösztöneink diktálta késztetés. És a szeretni és szeretve lenni is általános igény, amely akár meg is érdemelne egy ünnepnapot, hiszen csodálatos dolog – különösen, ha mindkettő ugyanarról a két emberről szól! Látva a sok csilivili szívecskét és mindenféle bigyót – és persze,… Tovább olvasom
Pusztán egyetlen napja tettem közzé, hogy a jövőben nem nagyon készülök politikai dolgokról írni, de közben olyan események történtek, hogy csak nem tudok ellenállni, még ha tudom is, mennyi értelme van… Nincs itt semmi látnivaló! – üzente Novák Katalin azzal, hogy napokkal a kegyelmi botrány kirobbanása után jóízűen elmajszolta a… Tovább olvasom
Meddig tűrjük még?!? – teszik fel egyre többen a kérdést a közösségi portálon. De valójában nem tudom, mit szeretnének: forradalmat? Kivel? Mivel? Tüntetni még néha szabad, bár legfeljebb maroknyi ember részvételével, ami valahol érthető: minden kreativitásomat latba vetve sem tudom elképzelni, amint a mostani kormány – jó, ne dumáljunk mellé,… Tovább olvasom
Izgatottan vártam az előadást, hiszen azt sem tudtam, mire számíthatok majd… – ráadásul ez egy trilógiának immár harmadik része! Amelynek még a műfaja sem meghatározható: talán tánc, némi színház, balett, cirkuszi akrobaták különleges elegye egy csipetnyi bábszínházzal fűszerezve! Abban biztos voltam, hogy kilengeti majd a mutatómat, épp csak az volt… Tovább olvasom
− Ez már csak ilyen… − gondoltam, amikor egy barátom sorait olvastam a mostanában nyakába zúduló szaráradatról. A következő pillanatban azonban engem öntöttek el gondolatok a szar kapcsán és bármilyen közönségesnek is tűnnek: úgy éreztem, talán nem baj, ha megosztom! Igen, az élet már csak ilyen, az a bizonyos szar… Tovább olvasom
A film 1969-ben készült, akárcsak én! Igaz, én már 1970-ben napvilágra kerültem, míg a film a (talán ürgebőrbe bújtatott) dobozában porosodott még közel egy évtizedett a Cenz családnak köszönhetően. Hja, kérem: más idők, más családok voltak akkoriban… és az élet nem habostorta! Nagyon kölyök voltam, mikor első alkalommal láttam, de… Tovább olvasom