Osho Zen Tarot

Osho Zen Tarotját különleges alkalmakra tartogatom. Nem csak a kártya képei és színvilága lenyűgözőek, hanem az is, hogy akárhányszor fordultam hozzá, mindig irgalmatlanul “telibe talált”. A képekhez tartozó szövegek tanulságosak, az utána jövő Osho idézetek – a képekkel együtt – különösen alkalmasak arra, hogy elmeditálva rajtuk választ kapjunk a bennünk rejlő kérdésekre, elgondolkodjunk problémáinkon.

A Nagyárkánum lapjai

  1. A Bolond
  2. A Lét
  3. Belső hang
  4. Kreativitás
  5. A Lázadó
  6. A Semmi-ség
  7. A Szeretők
  8. Éberség
  1. Bátorság
  2. Egyedüllét
  3. Változás
  4. Áttörés
  5. Új Látomás
  6. Átváltozás
  7. Egyesülés
  1. Beidegződések
  2. Villámcsapás
  3. Csend
  4. Elmúlt életek
  5. Ártatlanság
  6. Illúzión túl
  7. Befejezés

0. A Bolond

A Bolond minden pillanatban, minden egyes lépésével maga mögött hagyja a múltat. Kezében a tisztaságát, az ártatlanságát és a bizalmát jelképező fehér rózsán kívül semmit nem visz magával. Mellénye mintázata a tarot mind a négy elemének színeit tartalmazza, ezzel jelezve, hogy teljes összhangban él mindennel, ami körülveszi őt. Intuíciója tökéletesen működik. Ebben a pillanatban az egész világegyetem támogatja és segíti őt, hogy beleugorjon az ismeretlenbe. Kalandok várnak rá az élet dzsungelében.
A kártya azt jelképezi, hogy ha most azonnal képes vagy bízni a megérzéseidben, abban, hogy mit érzel helyesnek, akkor nem tévedhetsz el. Lehet, hogy tetteid “bolondnak” tűnnek mások szemében, talán még saját magad számára is, ha a racionális elméddel akarod elemezni őket. De a “nulladik” helyet elfoglaló Bolond a számnélküli szám, ahol a bizalom és az ártatlanság a vezetőid, nem pedig a szkepticizmus és a múlt tapasztalatai.

Egy bolond mindig bízik. Egy bolond minden negatív tapasztalata ellenére folyton csak bízik. Becsapod, ő mégis megbízik benned. Újra becsapod, ő továbbra is megbízik benned. Megint becsapod, és ő még mindig bízik benned. Aztán azt mondod: “ez egy bolond, ez semmiből nem tanul.” Az ilyen ember bizalma hihetetlenül nagy – senki meg nem ronthatja.
Légy bolond a taoista értelemben, a zen szellemében. Ne építs falat magad köré a tudásból. Akármilyen élmény ér, hagyd, hogy megtörténjen, azután hagyd magára. Mindig tisztítsd ki az elméd, újra meg újra. Halj meg minden pillanatban a múlt számára, hogy a jelennel, az “itt és most”-tal maradhass, mint egy újszülött csecsemő. Az elején nagyon nehéz dolgod lesz. Mindenki ki fog használni… de hadd tegyék. Szegény fickók… Még ha megtévesztenek is, becsapnak, kirabolnak is… hagyd, hogy megtörténjen, mert az, ami tényleg a tiéd, soha nem lehet másé. Azt, ami valóban a tiéd, senki nem rabolhatja el tőled. Ha nem hagyod, hogy ezek az élethelyzetek beszennyezzenek, akkor megjelenik számodra a lehetőség, hogy legbelül eggyé válj önmagaddal. A lelked mindinkább kikristályosodik.


1. Lét

Ez a meztelen alak a tökéletességet szimbolizáló lótuszlevélen ül, és az éji égbolt szépségében gyönyörködik. Ő tudja, hogy az “otthon” nem egy fizikai hely a külvilágban, hanem az ellazulás és elfogadás belső minősége. A csillagok, a sziklák, a fák, a virágok, a halak és madarak – mind-mind a testvéreink az élet táncában. Mi, emberek hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni, miközben a saját, mindennapi céljainkat hajszoljuk, és hisszük, hogy meg kell harcolnunk azért, amire szükségünk van. De különállóságunk érzete valójában csak egy illúzió, melyet elménk kicsinyes gondolatai teremtenek.
Itt az idő, hogy szembenézz azzal, vajon megengeded-e magadnak, hogy elfogadd azt a kivételes ajándékot, hogy “otthon” érezheted magad, akárhol is légy. Ha igen, ne mulaszd el az alkalmat: ízleld meg ezt az ajándékot, hogy elmélyülhessen benned, és veled maradhasson. Ha azonban nem vagy képes elfogadni ezt, és úgy érzed, az egész világ téged üldöz, akkor állj meg egy kicsit. Sétálj egyet ma este, és gyönyörködj a csillagokban.

Te nem véletlenül vagy itt. A létnek szüksége van rád. Nélküled a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad neked méltóságot: az egész lét hiányolna, ha nem lennél itt. A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld – a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákuum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Az, hogy a léthez tartozol, és hogy a lét szeret téged, hihetetlen örömöt, megelégedettséget ad. Amint megtisztulsz, látod, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd.


2. Belső Hang

A Belső hang nem a szó, hanem a szív hangtalan nyelvén beszél. Olyan, mint egy mindentudó bölcs, aki csakis az igazat mondja. Ha volna arca, akkor az olyan lenne, mint ennek a kártyának a közepén: éber, figyelmes, és olyan, aki képes elfogadni mind a sötétséget, mind a világosságot. Ezt a kristályt tartó két kéz is jelképezi. Maga a kristály azt a tisztaságot ábrázolja, mely a kettősségeken való túljutásból ered. A Belső Hang játékos is lehet; olyan, mint az élet vizében táncoló két delfin – először az érzelmek mélységeibe merül, majd újra felbukkan, hogy aztán az ég felé szárnyalhasson. Ahogy azt a központi alak kimonóján látható zöld levelek jelképezik, a földön és a növekvő holdkoronán keresztül a Belső Hang a kozmosszal kerül kapcsolatba.
Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor úgy tűnik, túl sok hang húz minket ide-oda. Ilyen helyzetekben saját zavarodottságunk az, ami figyelmeztet, hogy kutassuk a csendet és a belső középpontot. Csak ekkor leszünk képesek meghallani saját, belső igazságunkat.

Ha megtaláltad az igazságot önmagadban, akkor mindent megtaláltál ebben a világban. Az igazság rajtad keresztül találja meg az útját. Amikor kinyitod a szemed, az igazság nyitja ki szemeit. Amikor behunyod a szemed, az igazság hunyja be szemeit.
Ez egy óriási meditáció. Ha megérted ezt az egyszerű módszert, akkor semmi mást nem kell csinálnod: bármit is cselekszel, azt az igazság teszi. Ha sétálsz, az az igazság; ha alszol, az igazság pihen benned; amikor beszélsz, az igazság beszél belőled; amikor csendben vagy, az igazság hallgat benned.
Ez az egyik legegyszerűbb meditációs technika. Lassan-lassan minden leülepszik benned e képlet szerint, és akkor már semmilyen technikára nincs szükséged. Amikor meggyógyultál, eldobod a meditációt, eldobod a gyógyszert. Akkor már igazságként élsz tovább: elevenen, tündöklőn, megelégedetten, üdvözülten – önmagad dalaként. Egész életed egy szavak nélküli imává, vagy még inkább áhítattá, isteni keggyé, egy olyan szépséggé változik át, ami nem a mi földi világunkhoz tartozik. Életed a túlvilágról a mi világunk sötétségébe hatoló fénysugárrá alakul át.


3. Kreativítás

A kártyán ábrázolt alakot – a tűz és víz alul látható szimbólumaitól a felülről érkező mennyei fényességig – a szó szoros értelmében “megszállta” a kreatív erő. A kreativitás megtapasztalása valójában belépés a misztikumba. A technika, a szakértelem, a tudás csupán eszközök. A kulcs az, hogy átadjuk magunkat annak az energiának, ami minden és mindenki születését táplálja. Ennek az energiának nincs formája, nincs struktúrája, mégis minden forma és struktúra belőle ered. Nem számít, hogy kreativitásod milyen konkrét formát ölt – lehet az festés, éneklés, kertészkedés, vagy egy vacsora elkészítése. A lényeg, hogy nyitottá válj arra, ami rajtad keresztül akar kifejezésre jutni. Ne felejtsd el, hogy az alkotásaink soha nem a mi tulajdonaink: nem tartoznak hozzánk. Az igazi kreativitás az isteni princípiummal, a misztikummal és a megismerhetetlennel való egyesülésből emelkedik ki. Így a kreativitás az alkotó számára öröm, mások számára pedig áldás.

A kreativitás az a minőség, amit a cselekedeteidbe viszel. Ez egyfajta hozzáállás, egy belső megközelítés – egy más szemléletmód… Nem lehet mindenki festőművész – de nincs is erre szükség. Ha mindenki festő lenne, csúnya lenne a világ; nehéz lenne élni benne. És táncos sem lehet mindenki, arra sincs szükség. De mindenki lehet kreatív. Bármit is csinálsz, ha azt örömmel, szeretettel csinálod, ha cselekedetedet nem pusztán gazdasági megfontolások vezérlik, akkor az kreatív lesz. Ha a cselekedeted képes valamiféle fejlődést elindítani benned, ha növekedni tudsz általa, akkor az spirituális, akkor az kreatív, akkor az isteni. Minél kreatívabb vagy, annál közelebb kerülsz Istenhez. A világ összes vallása azt állítja, hogy Isten a teremtő. Én nem tudom, hogy ez így van-e vagy sem, egy dolgot viszont tudok: minél kreatívabb vagy, annál inkább istenivé válsz. Amikor a kreativitásod a tetőfokára ér, amikor az egész életed kreatívvá lesz, akkor Istenben élsz. Tehát minden bizonnyal ő a teremtő, mert mindig az alkotó emberek kerültek hozzá a legközelebb. Szeresd, amit csinálsz. Légy meditatív, amíg csinálod – bármi legyen is az!


4. A Lázadó

A kártyán látható erőteljes, ellentmondást nem tűrő alak nyilvánvalóan ura saját sorsának. Vállán ott a Nap jele, és a fáklya, amit jobb kezében tart, az ő saját, nehezen kivívott igazságának fényét jelképezi. Akár gazdag, akár szegény, a Lázadó valójában egy császár, hiszen szétszakította a társadalmi vélemények és beidegződések láncait, melyek elfojtáson alapulnak. Úgy formálta magát, hogy a szivárvány minden színét magához ölelte, s tudattalan múltjának sötét és alaktalan gyökereiből felemelkedve szárnyakat növesztett, hogy az ég felé repülhessen. Már létezésének minősége is lázadó – nem azért, mert valami vagy valaki ellen harcol, hanem mert felfedezte önnön igazi természetét, és eldöntötte, hogy ezentúl aszerint fog élni. Spirituális állata a sas – az ég és föld közötti hírnök.
A Lázadó arra késztet bennünket, hogy legyünk elég bátrak felvállalni a felelősséget azért, akik vagyunk, és azért, hogy az igazságunk szerint éljünk.

“A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból… Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözi… Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra. A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná.”


5. Semmi-ség

Ha az “ürességbe” lépsz, összezavarodsz, és még meg is rémülhetsz. Ott nincs semmi, amibe belekapaszkodhatnál, ott elveszíted a tájékozódási képességedet; fogalmad sincs, hogy milyen választások vagy lehetőségek várnak rád. De pontosan ez az – a tiszta lehetőség állapota -, ami a világegyetem megszületése előtt létezett. Most csak annyit tehetsz, hogy ellazulsz ebben a semmi-ségben… belezuhansz ebbe a szavak közti csöndbe… figyeld a ki- és belégzéseid közötti szüneteket. És gondosan megőrzöd e tapasztalás minden egyes “űrrel teli” pillanatát. Valami szent dolog készül megszületni benned.

“Buddha valóban az egyik legkifejezőbb szót választotta: sunjata. Az angol szó, az angol megfelelője ennek – a semmi – nem ennyire gyönyörű kifejezés. Ezért változtatom én “semmi-ség”-gé. Hiszen a semmi az nem csak semmi: az minden. Ott vibrál benne mindennek a lehetősége. Minden benne van, tökéletes. Megnyilvánulatlan, de mindent magában rejt. Előtted is csak a természet van, utánad is csak a természet van… miért kell akkor a közepén ekkora hűhót csinálni? Miért kell a közepén ennyire aggódni, ennyit nyugtalankodni, ennyire nagyravágyónak lenni? Miért ez a kétségbeesés? Az egész út a semmi-ségből indul, és a semmi-ségben végződik.”


6. A Szeretők

Az, amit mi szerelemnek nevezünk, valójában az emberi kapcsolatok teljes spektruma – a földtől egészen az égig. A legalsóbb szinteken a szerelem nemi vonzerő. Sokunk megragad ezen a szinten, mert társadalmi neveltetésük mindenféle elvárásokkal és elfojtásokkal terhelte meg nemiségünket. A legnagyobb probléma a szexuális szerelemmel az, hogy soha nem lehet tartós. Csak ha elfogadjuk ezt a tényt, leszünk képesek ünnepelni a szexualitást azért, ami valójában – akkor örömmel üdvözöljük, ha megtörténik, és hálával búcsúzunk tőle, ha elmúlik. Így ahogy egyre érettebbé válunk, lassan képesek leszünk megtapasztalni a nemiségen túli szerelmet, és tisztelni a másik páratlan egyéniségét. Lassan megértjük, hogy partnerünk gyakran csak visszatükröz minket: mélyebb énünkből feltűnő, eddig ismeretlen arcainkat tükrözi vissza felénk, és ezzel segíti kiteljesedésünket. Ez a szerelem szabadságon alapul, nem pedig szükségen és elvárásokon. Szárnyai egyre magasabbra és magasabbra emelnek minket a mindent Egyként megélő egyetemes szerelem felé.

“Három dolgot kell megjegyezni: a legalacsonyabb szintű szerelem a szex; ez a fizikai szint. A szerelem legmagasabb szintű megnyilvánulása pedig az együttérzés. A szex a szerelem alatt helyezkedik el, az együttérzés pedig fölötte: a szerelem épp középen van. Nagyon kevés ember tudja, hogy mi az a szerelem. Az emberek kilencvenkilenc százaléka sajnos azt hiszi, hogy a szex a szerelem. Pedig nem. A szexualitás állatias. Természetesen ott rejtőzik benne a lehetőség arra, hogy szerelemmé fejlődjön, de az önmagában még nem szerelem, pusztán egy lehetőség… Ha éberré, tudatossá és meditatívvá válsz, akkor a szexualitásodat szerelemmé tudod változtatni. És ha a meditációd teljessé, abszolúttá válik, akkor a szerelem együttérzéssé alakul. A szex a mag, a szerelem a virág, az együttérzés pedig az illat. Buddha definíciója szerint az együttérzés az szerelem plusz meditáció. Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon – akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll.”


7. Éberség

Az illúzió, vagy májá fátyla – amitől eddig nem láthattad a valóságot olyannak, amilyen – most lángra kap. Ez a tűz nem a szenvedély heves lángja, hanem az éberség hűvös tüze. Ahogy a fátylat elégeti, megjelenik mögötte egy rendkívül törékeny és gyermeki buddha arca. Az az éberség, ami benned most növekszik, nem valami szándékos “cselekvés” eredménye, és azért sem kell küzdened, hogy most történjen valami. Minden olyan érzésed, hogy mostanáig a sötétben tapogatóztál, most vagy a közeljövőben szertefoszlik. Hagyd magad elcsendesedni, és emlékezz, hogy mélyen legbelül te csak egy szemtanú vagy; örökké csöndes, éber és változatlan. Most létrejön egy kapcsolat lényed legkülső, tevékeny rétegei és a szemtanú legbelső középpontja között. Ez segíteni fog, hogy ne azonosulj – és egy új éberség fellebbenti a fátylat a szemeid elől.

“Az elme soha nem lehet intelligens. Csak az elmenélküliség lehet intelligens. Csak az elmenélküliség eredeti és radikális. Csak az elmenélküliség lehet forradalmár, csak az hozhat forradalmi változást. Az elme egyfajta kábulatban tart. A múlt emlékeivel és a jövő várakozásaival megterhelve éled az életed – a minimumon. Nem a maximumon élsz. Tüzed nem lángol, hanem épp csak parázslik. De amint kezdesz megszabadulni a gondolataidtól – a múlt porától, amit eddig összegyűjtöttél -, tüzed lángra kap; tisztán, világosan, elevenen, fiatalon ég. Egész életed lánggá, egy füst nélküli lánggá változik. Ez az éberség.”


8. Bátorság

Ez a kártya egy olyan kis vadvirágot ábrázol, ami szembenézett a sziklák és kövek kihívásával, és megtalálta útját a napfény felé. Ragyogó, aranyfényű aurától övezve feltárja kicsiny lényének hatalmasságát. Ő szégyentelenül éppoly hatalmas, akár a legfényesebb csillag. Minden olyan alkalommal, amikor egy rendkívül nehéz helyzetbe kerülünk, ott van előttünk a választás lehetősége: megsértődünk és keresünk egy bűnbakot, akit vagy amit majd hibáztathatunk a nehézségekért, vagy szembenézünk a kihívással, és fejlődünk. Ez a virág megmutatja nekünk az utat, ahogy az élet iránt érzett szerelme kivezeti őt a sötétségből a fénybe. Nincs értelme az élet kihívásai ellen harcolni, vagy megpróbálni elkerülni, visszautasítani őket. A kihívások mindig ott vannak, és ha a mag virággá akar fejlődni, akkor keresztül kell jutni rajtuk. Legyen bátorságod virággá válni – azzá a virággá, amit a mag lehetősége rejt magában.

“A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé – a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, s a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna – a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná “hová?” és “miért?” Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.”


9. Egyedüllét

Amikor nincs egy “fontos másik” az életünkben, akkor ott a választás előttünk: magányossá válunk, vagy pedig élvezzük a szabadságot, amivel az egyedüllét ajándékoz meg bennünket. Amikor mélyen megélt igazságainkhoz nem lelünk támogatást a környezetünkben, akkor is ott a választás: vagy elszigeteltnek és keserűnek érezzük magunkat, vagy inkább ünnepeljük azt a tényt, hogy meglátásaink elég mélyek és erősek ahhoz, hogy túljussanak azon a hatalmas emberi igényen, hogy családunk, barátaink vagy munkatársaink egyetértését elnyerjük. Ha úgy érzed, hogy te most ilyen helyzetben vagy, légy óvatos, mikor eldöntöd hogyan tekintesz az “egyedüllétre”, és vállald a felelősséget ezért a döntésedért. Ez az egyszerű, szerény alak a kártyán önnön fényét árasztja szét maga körül. Buddhának egyik legjelentősebb, az emberiség spirituális fejlődését segítő tanítása ez: “Légy önmagad fénye!” Végső soron mindenkinek ki kell fejleszteni magában a képességet arra, hogy bármilyen kísérő, térkép vagy útmutató nélkül megtalálja a kiutat a sötétségből.

“Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy – te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik – a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed – ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled… de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.”


10. Változás

Ezen a kártyán egy hatalmas kerék-szimbólum látható, amely az időt, a sorsot, a karmát jelképezi. Galaxisok örvénylenek e folyton forgó kör körül, melynek kerületén ott látható mind a tizenkét állatövi jegy. A körvonalon belül találjuk az I Ching nyolc trigrammáját, a középponthoz kicsit még közelebb pedig a villámok energiáival megvilágított négy fő irány látható. A forgó háromszög ebben a pillanatban épp felfelé, az isteni minőség felé mutat. Ennek a közepén pedig a férfi és nő, a kreativitás és a befogadás kínai szimbóluma, a jin és jang helyezkedik el. Gyakran hallhattuk a bölcsektől, hogy az egyetlen változatlan dolog a világban a változás maga. Az élet folyamatosan változik, kibontakozik, meghal és újjászületik. Minden ellentétpárnak szerepe van ebben a végtelen, körkörös rendszerben. Ha a kerék szélébe kapaszkodsz, akkor könnyen elszédülhetsz! Haladj a ciklon középpontja felé, pihenj meg ott, és tudd, hogy az is el fog múlni.

“Az élet, mintha feledékeny volna, folyton önmagát ismétli. Ha nem figyelsz oda, akkor tovább ismétli magát, tovább forog, mint egy kerék. Ezért hívják a buddhisták ezt az élet és halál kerekének – az idő kerekének. Úgy forog, mint egy kerék: a születést halál követi, a halált pedig születés; a szerelmet gyűlölet követi, a gyűlöletet pedig megint szerelem; a siker után kudarc jön, azután megint siker… Csak figyeld meg! Elég, ha néhány napig valóban odafigyelsz, és feltűnik előtted az egész működési rendszer; a kerék működési rendszere. Egyik nap csodálatos reggelre ébredsz; nagyon boldognak és vidámnak érzed magad – egy másik napon pedig olyan tompa és lehangolt vagy, hogy azon töprengsz, hogyan végezz magaddal. Pedig előző nap még tele voltál élettel, boldogsággal, és mélységes hálát éreztél Isten iránt ezért a hangulatért. Most meg itt siránkozol, és nem látod értelmét annak, hogy tovább élj… És ez egyre csak így megy, és te nem veszed észre ezt a sablont. Amint meglátod a sablont, ki tudsz ugrani belőle.”


11. Áttörés

A vörös szín túlsúlya ezen a kártyán már első pillantásra azt jelképezi, hogy témája az energia, az erő és az elszántság. A fényes ragyogás az alak hasi központjából, a solar plexusból – vagyis az erőközpontjából – ered, testtartása pedig egyfajta túláradást és eltökéltséget sugároz. Néha mindannyian elérkezünk arra a pontra, ahol úgy érezzük: “elég volt”. Ilyenkor azt érezzük, hogy muszáj tennünk valamit, bármit – még akkor is, ha később kiderül, hogy hibát követtünk el — hogy szétzúzzuk azokat a korlátokat, amelyek határt szabnak nekünk. Ha ezt nem tesszük, akkor fennáll a veszélye, hogy magát az életenergiánkat fojtjuk meg és sorvasztjuk el. Ha most úgy érzed, “elég volt”, engedd át magad ennek az érzésnek, és vállald a kockázatot, hogy összezúzhasd az életenergiád szabad áramlását korlátozó berögzült mintákat. Ha megteszed, meg fogsz döbbenni, mekkora életerőt és milyen képességeket hozott ez az Áttörés az életedben.

“A mester feladata pusztán az, hogy az idegösszeomlásodat áttöréssé alakítsa; hogy a letörésből áttörés legyen. A pszichiáter csak úgy-ahogy összetákol; neki ez a feladata. Ő nem azért van, hogy megváltoztasson téged. Az átalakuláshoz meta-pszichológiára, a buddhák pszichológiájára lesz szükséged. A legnagyobb kaland az életben az, amikor tudatosan átélsz egy összeomlást. Ugyanakkor ez a legnagyobb kockázat is egyben, hiszen senki nem garantálhatja, hogy valóban áttörés lesz belőle. Az lesz belőle, de ezeket a dolgokat nem lehet garantálni. A káosz benned az ősidőkből származik: sok-sok életen keresztül veled van már; átláthatatlan, sűrű káosz – szinte egy önálló világegyetem. Ezért amikor először meglátod és belekerülsz, persze, hogy veszélyben érzed magad. Ám anélkül, hogy szembenéznél ezzel a veszéllyel, sosem válhatsz teljessé, egy és oszthatatlan egyéniséggé. A zen, vagyis a meditáció az, ami segít kiegyensúlyozottan, összeszedetten és éberen átjutni a káoszon, a lélek éjsötétjén. A hajnal nincs messze – de mielőtt eljutsz a hajnalhoz, keresztül kell menned a sötét éjszakán is. És ahogy a hajnal egyre közeledik, az éj egyre sötétebbé válik.”


12. Új látomás

A kártyán szereplő alak éppen újjászületik; megszabadul gyökereitől, melyek a földhöz kötötték, és szárnyakat növeszt, melyekkel a végtelenbe emelkedhet. A teste körül látható geometriai alakzatok az élet különböző dimenzióit jelképezik, melyek most mind elérhetők számára. A négyszög a fizikai síkot, a megnyilvánultat – a kézzel foghatót -, az ismertet jelöli. A kör jelenti a meg nem nyilvánultat, a szellemet, a puszta teret. A háromszög pedig a világmindenség hármas természetét szimbolizálja: a megnyilvánultat, a meg nem nyilvánultat és az emberi lényt, amely mindkettőt magában foglalja. Az élet most felkínál neked egy lehetőséget: megláthatod őt összes dimenziójában, a mélységektől a magasságokig. Ezek a dimenziók együtt léteznek, és amikor tapasztalataid tudássá érnek, és megérted, hogy a sötétségre és a nehézségekre éppúgy szükség van, mint a fényre és a kényelemre, akkor egy egészen új megvilágításban fogod látni a világot. Ha az élet szivárványának minden színét magunkba engedjük, teljessé, eggyé válunk.

“Amikor megnyílsz a Legvégső számára, az azon nyomban beléd áramlik. Többé nem közönséges emberi lény vagy – túlléptél önmagadon. Most te is azt látod, amit az egész világegyetem lát. Többé nem vagy különálló: megtaláltad a forrást. A mindennapi életben az emberek mind forrás nélkül élnek, és fogalmuk sincs róla, hogy szívük honnan kapja az energiát, hogy ki az, aki lélegzik bennük, és hogy ereikben az élet nektárja kering. Ez nem a test, nem az elme – ez minden kettősségen túl van. Úgy hívják: bhágavat – a bhágavat a tíz fő irányban… Benső lényed, amikor megnyílik, először két irányt észlel: a magasságot és a mélységet. Aztán lassanként, amint e két irány megszilárdul benned, érzékelni kezded magad körül a másik nyolc irányt is, és szétáradsz feléjük is. Amint elérsz ahhoz a ponthoz, ahol a mélység és magasság találkozik benned, láthatod magad körül az univerzum minden távoli zugát. Akkor tudatod mind a tíz irányba szétárad – az út azonban mindig egy volt.”


13. Átváltozás

A kártya közepén látható alak az űr roppant virágának tetején ül, és kezében az átváltozás szimbólumait tartja: az illúziót kettészelő kardot, a bőrét levedlő, megújuló kígyót, a korlátok szétszakított láncát, és a kettősségen túllépő jin-jang szimbólumát. Egyik keze nyitva pihen az ölében: ez a befogadást jelképezi. Egy másik, lefelé nyúló keze pedig egy alvó alak száját érinti éppen, mellyel a nyugalomban ránk ereszkedő csöndet szimbolizálja. Ez a mélységes ellazulás ideje. Engedd, hogy a fájdalom, a szomorúság, vagy bármilyen nehézség csak úgy ott legyen – fogadd el “tényszerűségüket”. Ez nagyon hasonlít Gautam Buddha élményéhez, amikor hosszú évek kutatása után végül úgy döntött, hogy feladja, mert ennél többet nem tehet. Még aznap éjjel megvilágosodott. Az átváltozás úgy jön, mint a halál: a maga idejében. És csakúgy, mint a halál, egyik dimenzióból a másikba juttat.

“Egy zen mester nem pusztán tanító. A vallásokban csupán tanítók vannak, akik olyan dolgokat tanítanak neked, amikről semmit nem tudsz, és azt kérik, hogy higgy nekik, mert azokat a tapasztalatokat lehetetlen az objektív valóságban megmutatni. De a tanító maga sem ismeri, amiről beszél; ő is csupán elhitte, amit hallott, és most átadja a hitét másoknak. A zen nem a hívők világa. Nem a hívőkhöz, hanem azokhoz a bátor lelkekhez szól, akik képesek eldobni maguktól minden hitet és hitetlenséget, minden kétséget és érvet, vagyis az elmét, és egyszerűen csak belépnek korlátok nélküli puszta lényükbe. Ez azonban mérhetetlen változásokat hoz majd. Ezért mondom mindig, hogy amíg mások csak a filozófiával foglalkoznak, addig a zen a metamorfózissal, a valódi átváltozással törődik. Ez igazi alkímia: rozsdás vaslényedből aranyat varázsol. De nyelvezetét nem érvekkel és intellektuális elmével, hanem szerető szívvel kell megértened. Vagy egyszerűen csak hallgasd úgy, mint a madarak énekét, nem törődve azzal, hogy vajon igaz-e vagy sem. És egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor hirtelen meglátod azt, ami egész életed során elkerülte a figyelmedet. Amit Buddha “nyolcvannégyezer ajtó”-nak nevezett – hirtelen feltárul.”


14. Egyesülés

Az egyesülés képzete az unió misztika – az ellentétek fúziója. Itt az idő, hogy az élet korábban megtapasztalt kettősségei között meginduljon a párbeszéd. Ahelyett, hogy az éjszaka küzdene a nappal ellen és a sötétség elnyomná a fényt, inkább együttműködnek, hogy a másikban vég nélkül folytatódva egy egységes egészet hozzanak létre, miközben mindkettő őrzi legbensőbb központjában a másik magvát. A sas és a hattyú mindketten a szárnyalás és a méltóság lényei. A sas az erő és az egyedüllét megtestesülése. Az érzelmek elemében lágyan lebegő, alámerülő majd újra felbukkanó hattyú – aki saját tökéletességével és szépségével egységben és teljes elégedettségben él – pedig a tér és tisztaság megtestesülése. Mi a sas és a hattyú egyesülése vagyunk: férfi és nő, tűz és víz, élet és halál. Az egyesülés kártyája az önteremtés, az új élet és a misztikus eggyé olvadás szimbóluma – más néven alkímia.

“A konfliktus az emberben van. Ha ott nem oldjuk fel, akkor máshol sem tudjuk feloldani. A politika benned van: elméd két része között zajlik. Egy nagyon kicsiny híd köti csak össze őket. Ha ez a híd egy baleset folytán – egy pszichikai probléma vagy valamilyen hasonló ok miatt – leomlik, akkor a személyiség meghasad, és egy helyett két személy lesz belőled; létrejön a skizofrénia, más néven a tudathasadás jelensége. Ha az összekötő híd megszakad – és az a híd nagyon sérülékeny -, akkor kettéhasadsz, és úgy viselkedsz, mintha két különböző személy lennél. Reggel még tele vagy szeretettel és elbűvölő vagy, estére meg már mogorva és dühös leszel; egy másik ember lettél. Nem emlékszel a reggeli önmagadra… hogyan is emlékezhetnél? Akkor egy másik elme irányított – így válik ketté egy személyiség. Ha ezt a hidat annyira megerősíted, hogy a két elme többé már nem kettő, hanem eggyé vált, akkor megjelenik a belső egyesülés és kikristályosodás. Amit George Gurdjieff lényünk kikristályosításának nevezett, az nem más, mint ennek a két elmének az egyesülése: a belső férfi és nő, a jin és jang, a jobb és bal, a logikus és illogikus, Platón és Arisztotelész találkozása.”


15. Beidegződések

Ez a kártya egy régi zen történetet idéz, melyben egy oroszlánt juhok neveltek fel. Az oroszlán azt hitte, hogy ő is egy bárány. Egyszer azonban egy öreg oroszlán elkapta a grabancát és elvitte egy tóhoz, ahol megmutatta neki saját tükörképét. Sokunk olyan, mint ez az oroszlán: a kép, amit magunkról őrzünk nem saját, közvetlen tapasztalatainkból, hanem mások véleményeiből ered. Egy külvilág által nyakunkba akasztott személyiség vette át a helyét annak az egyéniségnek, amely bensőnkből fejlődhetett volna. Így csak a nyáj egyik birkája vagyunk, aki képtelen arra, hogy szabadon mozogjon, és nincs tudatában önnön igaz énjének. Itt az ideje, hogy belenézz a tóba, felfedezd a saját tükörképedet, és kitörj abból az önmagadról kialakított képből, amit mások neveltek beléd. Táncolj, rohangálj, ugrálj, csinálj dzsiberist – bármit, ami ahhoz kell, hogy felébredjen az alvó oroszlán benned.

 

“Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.”


16. Villámcsapás

A kártya egy lángokba borult, összeomlani, megsemmisülni készülő tornyot ábrázol. Egy férfi és egy nő ugranak le róla, nem önszántukból, hanem mert nincs más választásuk. A háttérben az áttetsző, meditáló alak a szemtanúként jelenlévő tudatot jelképezi. Lehet, hogy most meglehetősen bizonytalannak érzed a helyzetedet, mintha a föld mozdult volna meg a lábad alatt. Biztonságérzeted megingott, és az ember ilyenkor természetes módon megpróbál mindenbe belekapaszkodni, amibe csak tud. De ez a belső földrengés szükségszerű, és roppant fontos is: ha elengeded magad, akkor később megerősödve emelkedsz ki romjaidból, és nyitottabb leszel új élmények befogadására. A tűz után a föld ismét megújul, a vihar után a levegő kitisztul. Próbáld a pusztulást kívülről figyelni, mintha mindez valaki mással történne. Mondj igent a folyamatnak azzal, hogy átadod magad neki.

“Amit meditációval csak lassan, nagyon lassan érsz el, azt a mester egy jól időzített, váratlan üvöltéssel… mondjuk egy olyan helyzetben, amikor a tanítvány épp kérdez valamit, és erre a mester hirtelen felugrik és üvölt egyet, vagy megüti, vagy kidobja az ajtón a kérdezőt, vagy ráugrik… Ezt a módszert nem ismerték azelőtt. Ez kizárólag Ma Cu kreatív zsenialitásának köszönhető, és Ma Cu segítségével sokan megvilágosodtak. A látvány néha igazán nevetségesnek tűnik: Ma Cu kihajít egy embert az ablakon a második emeletről, pedig a szerencsétlen csak azt kérdezte, hogy min meditáljon. És Ma Cu nem csak hogy kidobja, de még utána is ugrik, egyenesen a mellkasára, és onnan kérdezi: – Érted már? – Igen! – feleli szegény fickó, hiszen ha azt mondja “nem”, talán még jól fel is pofozza, vagy tudja az ég, mi történik még. Ez is épp elég – több bordája összetört, és Ma Cu mellkasán ülve azt kérdezi: “Érted már?!” És minden bizonnyal megértette, mert annyira hirtelen, annyira váratlanul jött, mint derült égből a villámcsapás – egyébként sosem értette volna meg.”


17. Csend

A teliholdas, csillagos éj csöndes, tükörszerű természetét a ködös tó tükrözi vissza odalent. Az égen látható arc mély meditációban van: ő az éj mélységet, békét és megértést hozó istennője. Ez egy rendkívül értékes időszak. Most könnyű lesz elnyugodnod belül, és saját csönded mélységeibe hatolnod, hogy ott megtaláld azt a pontot, ahol az a világegyetem csöndjével találkozik. Semmit sem kell tenned, sehová sem kell menned, belső csönded minősége mégis mindent áthat, bármit teszel. Ettől talán néhány ember kellemetlenül érzi majd magát, hisz ők a világ zajához és állandó zsibongásához szoktak. Ezzel te ne törődj – keresd azokat, akik képesek a te csendeddel együtt rezegni, vagy egyszerűen csak élvezd az egyedüllétedet. Most jött el az idő, hogy hazatérj önmagadba. Az a megértés és belső meglátás, mely ezekben a pillanatokban jelenik meg benned, majd később – életed egy extrovertáltabb szakaszában – fog testet ölteni.

“A Mindenség energiája birtokba vesz téged. Megszáll téged; te nem vagy többé – csak a mindenség van. Ebben a pillanatban, amint a csend beléd hatol, képes vagy megérteni a csend jelentőségét, mert ez ugyanaz a csend, amit Gautam Buddha is megtapasztalt. Ez ugyanaz a csend, amit Csuang Cu, vagy Bodhidharma, vagy Nanszen… A csend íze ugyanaz. Az idő változik, a világ folyton átalakul, de a csend élménye, az öröm, amit magával hoz, ugyanaz marad. Ez az egyetlen olyan dolog, amiben megbízhatsz; az egyetlen olyan dolog, ami sosem hal meg. Egyedül ezt tekintheted valódi lényednek.”


18. Elmúlt életek

A lét kezei a női nemi szerv, a kozmikus anya nyílásának alakját formázzák. Belül sok kép, más korszakok arcai tárulkoznak fel. Bár szórakoztató lehet híres, múltbéli életekről fantáziálni, ez valójában csak a figyelmet vonja el. A lényeg, hogy meglássuk és megértsük életeink karmikus motívumait, és hogy a végtelenül ismétlődő ciklusokban megtaláljuk azok gyökereit – mert ezek tartanak öntudatlan viselkedésünk csapdájában. A két oldalon található szivárványszín gyíkok a tudást és a nem-tudást képviselik. Ők tudattalanunk őrei, akik először megbizonyosodnak arról, vajon felkészültünk-e a látomásra, vagy még összeomolnánk tőle. Az, hogy létünk végtelenjébe pillanthatunk: ajándék – a karma működését nem akarat által érthetjük meg. Ez a bepillantás egy ébresztőóra; életed eseményei egy bizonyos mintát követnek, mely most eléd tárul. Ez a minta éppoly ősrégi, mint lelked vándorútja.

“A gyermek csak akkor válhat tudatossá, ha elmúlt életében elég sokat meditált, és így elég meditatív energiát gyűjtött ahhoz, hogy megbirkózzon a sötétséggel, mely a halállal érkezik. A halállal az ember egyszerűen elvész az önfeledés ködében, aztán egyszer csak talál egy új anyaméhet, és teljesen elfelejti korábbi testét. A folytonosság megtörik. Ez a sötétség, ez az eszméletvesztés üt rést a folytonosságon. Keleten rengeteget dolgoztak azon, hogy áttörjék ezeket a korlátokat, és tízezer év munkája nem volt hiábavaló. Mindenki képes behatolni előző életébe, akár több előző életébe is. Ehhez azonban két okból is mélyebbre kell merülnöd a meditációban: anélkül, hogy mélyebbre hatolnál, nem találhatod meg egy korábbi élet kapuját; másodszor pedig azért kell mélyre merülnöd, mert ha megtalálod egy másik élet kapuját, akkor óriási eseményáradat önti el az elmédet. Elviselni pedig egy életet is épp elég nehéz…


19. Ártatlanság

Az öregember a kártyán gyermeki örömöt áraszt magából a világba. Egyfajta kegy és báj lengi körül, mintha otthonra lelt volna önmagában és mindabban, amit az élet hoz. Játékosan beszélget az ujján ülő imádkozó sáskával, és úgy tűnik, ők ketten a legjobb barátok. A körülötte aláomló rózsaszín virágok az elengedés, az ellazulás és az üdeség időszakát jelképezik. E virágokkal reagál a természet az öregember jelenlétére; ezek az ő belső minőségének visszatükröződései. Az ártatlanság, mely az élet mély megtapasztalásából ered, gyermeki, de nem gyerekes. A gyermekek ártatlansága gyönyörű, de tudatlan. Ahogy a gyermek növekszik, ennek az ártatlanságnak a helyét egyre inkább a bizalmatlanság és a kétely veszi át, és lassan megtanulja, hogy a világ veszélyes és fenyegető is lehet. De a teljességgel élt élet ártatlansága olyan minőségeket foglal magában, mint a bölcsesség, és a folyton változó élet varázsának elfogadása.

“A zen szerint, ha eldobod a tudást – és ebben a tudásba mindent beleértek: a nevedet, az identitásodat, mindent, mert ezeket másoktól kaptad -, ha mindent eldobsz, amit másoktól kaptál, akkor lényed egy teljesen más minőséget nyer: az ártatlanságot. Ez a személyed, a személyiséged keresztre feszítése lesz, melyet majd az ártatlanságod feltámadása követ. Újra gyermekké válsz; újjászületsz.”


20. Illúzión túl

A pillangó ezen a kártyán a külsőt jelképezi; azt, amely állandóan változik, amely valótlan és illuzórikus. A pillangó mögött a tudat arca látható, amint befelé figyel; arra, ami örökkévaló. A két szem közötti rész felnyílása szemünk elé tárja a spirituális kibontakozás lótuszát és a tudatosság kelő napját. A belső nap felemelkedésével megszületik a meditáció. Ez a kártya arra emlékeztet bennünket, hogy azt, ami valódi, nem kívül kell keresni, hanem belül. Amikor a külsőségekre koncentrálunk, nagyon gyakran azon kapjuk magunkat, hogy ítélkezünk: ez jó, az rossz, ezt akarom, azt nem akarom. Ezek az ítélkezések illúzióink, holdkórosságunk, régi szokásaink és viselkedési mintáink csapdájában tartanak bennünket. Tedd félre “mindentudó” elmédet, és indulj befelé. Itt, ahol az álom és a valóság közötti különbség már nyilvánvaló, ellazulhatsz legbensőbb igazságodban.

“Az egyetlen különbség álom és valóság között az, hogy a valóság megengedi neked, hogy kételkedj, az álom azonban nem… Számomra a kételkedés képessége az emberiség egyik legnagyobb áldása. A vallások az ember ellen vannak, hiszen a kételkedés gyökereit igyekeznek elvágni, és ennek megvan az oka: azt akarják, hogy az emberek higgyenek az általuk prédikált illúziókban… Miért ragaszkodtak az olyan emberek, mint Gautam Buddha annyira ahhoz, hogy az egész létezés – saját szemtanú önvalódat, saját tudatosságodat kivéve – csak egy szappanbuborék, melynek anyaga az álom? Ők nem azt mondják, hogy ezek a fák egyáltalán nem is léteznek. Nem azt mondják, hogy ezek az oszlopok nincsenek itt. Ne értsd félre őket az “illúzió” szó miatt… A máját illúziónak fordították, de ez nem a megfelelő szó. Az illúzió nem létezik. a valóság létezik. A májá pedig épp a kettő között van: szinte létezik. Ami a mindennapi tevékenységeket illeti, valóságnak lehet tekinteni. Csak a legvégső értelemben, csak megvilágosodott tudatod magasságából válik valótlanná és illuzórikussá.”


21. Befejezés

Itt épp egy mozaikjáték utolsó darabkája kerül a helyére; oda, ahol a belső felismerés, azaz a harmadik szem helyezkedik el. Még az élet örökösen változó folyamatában is vannak pillanatok, amikor befejező pontjához érkezünk valaminek. Ezekben a pillanatokban ott a lehetőség, hogy meglássuk, felfogjuk a teljes képet – a sok kis darabkából, melyek eddig külön-külön foglalták le figyelmünket, most összeállhat a kép. Amikor elérkezünk a befejezéshez, két lehetőségünk van: vagy kétségbe esünk, mert nem akarjuk, hogy a helyzet véget érjen, vagy hálásak vagyunk és elfogadjuk, hogy az élet tele van befejezésekkel és új kezdetekkel. Bármi is az, ami eddig idődet és energiádat emésztette, most a végéhez közeledik. Azzal, hogy befejezted, helyet biztosítasz valami újnak, ami ezután kezdődik el. Használd ezt a pillanatot arra, hogy mindkettőt megünnepeld – a régi végét, és az új kezdetét.

“A zen módszere: a befejezetlen beszéd, a befejezetlen válasz. Ezt jól értsd meg, mert ez egy rendkívül fontos módszer. Ha befejezetlenül hagyod a mondatot, azzal lehetőséget adsz a hallgatónak, hogy ő maga fejezze be a történetet. A zen csak befejezetlen választ ad. A mester csupán az irányt adja meg… Mire eléred a határt, tudni fogod, mi az, ami megmarad. Tehát ha intellektuálisan akarod megérteni a zent, akkor kudarcot fogsz vallani. Ez nem válasz a kérdésre; ez annál sokkal több. Valami, ami magát a valóságot mutatja meg… A buddha-természet nem valami távoli dolog – maga a tudatod a buddha-természet. Tudatod pedig szemtanúja lehet ezeknek a dolgoknak, melyek a világot alkotják. akár az egész világ véget érhet, de a tükör – a tudat – változatlan marad; csak most a semmit tükrözi vissza.”