Nem veheted el! Érted?

Hogy mi köze a korcsolyának a focihoz? Vagy mindkettőnek az épülő házakhoz? Elárulom! Mindig imádtam a korcsolyát! Még Vitray tolmácsolásával kezdtem gyönyörködni benne és lelkesen szurkoltam sportolóinknak! Illetve… mostanában már ott tartunk, hogy a Kósa Lajos vezette szövetség öt induló versenyzőjéből már csak egyetlen magyar sportoló fért be a keretbe,… Tovább olvasom

Hogy mi történik itt?!?

Pusztán egyetlen napja tettem közzé, hogy a jövőben nem nagyon készülök politikai dolgokról írni, de közben olyan események történtek, hogy csak nem tudok ellenállni, még ha tudom is, mennyi értelme van… Nincs itt semmi látnivaló! – üzente Novák Katalin azzal, hogy napokkal a kegyelmi botrány kirobbanása után jóízűen elmajszolta a… Tovább olvasom

Meddig tűrjük még?!?

Meddig tűrjük még?!? – teszik fel egyre többen a kérdést a közösségi portálon. De valójában nem tudom, mit szeretnének: forradalmat? Kivel? Mivel? Tüntetni még néha szabad, bár legfeljebb maroknyi ember részvételével, ami valahol érthető: minden kreativitásomat latba vetve sem tudom elképzelni, amint a mostani kormány – jó, ne dumáljunk mellé,… Tovább olvasom

Bástya elvtárs szelleme

A film 1969-ben készült, akárcsak én! Igaz, én már 1970-ben napvilágra kerültem, míg a film a (talán ürgebőrbe bújtatott) dobozában porosodott még közel egy évtizedett a Cenz családnak köszönhetően. Hja, kérem: más idők, más családok voltak akkoriban… és az élet nem habostorta! Nagyon kölyök voltam, mikor első alkalommal láttam, de… Tovább olvasom

Boldog új Sárkányt kívánok!

Beköszöntött újra a Sárkány éve… Izgalmasan hangzik? Vagy talán nincs is semmi jelentősége? Én általában szeretem! Elsőszülöttem is a Sárkány évében érkezett, és mint minden új év érkezésekor: én ezúttal is optimistán néztem a jövőbe. Mégis: talán a világot átszövő általános bizonytalanság miatt valóban kicsit ijesztő a helyzet… – erről… Tovább olvasom

A 150 éves kamasz

Igazán stílusos úgy kezdeni egy ilyen szülinapot, hogy az ember Pestről Óbudán keresztül hajt át Budára – de bevallom, egy órával korábban még egészen más terveim voltak. És az is igaz, hogy hazafelé a városon keresztül már korántsem volt ennyire ünnepélyes a hangulatom, mivel egy teljes óra alatt jutottam át… Tovább olvasom

Minden szörnyben van valami jó

Megalkotni valamit, ami alapvetően ijesztő – mondhatni: szörnyű! – úgy, hogy ránézve mégis az első gondolatod a tökéletesség… Aki erre képes, annak más csodák megalkotása sem okoz problémát – márpedig én nagyon szeretem a csodákat!Azonban nem csak ezért volt jó zombivá változni, hanem azért is, mert ezúttal nem magamra festettem… Tovább olvasom

Egész úton hazafelé azon gondolkodám…

…miként jött a névváltás ötlete a Petőfi laktanyán! Azután kicsit megnyugodtam: ezt már biztosan a béke szele fújta felénk… Talán legalább nálunk véget érhet a háborús vészhelyzet! Legalábbis a „hadügynek” úgy tűnik, immár az lett a legfőbb gondja, hogy (sok más átnevezés mellett, amelyeket bizonyára az Ellenség megtévesztése végett csináltak)… Tovább olvasom

Keserédes tűzijáték

Elképesztő. mennyi mindennel – pontosabban: gyakorlatilag bármivel! – meg lehet osztani a magyar embereket! Talán éppen azért, mert a nagy dolgokban hiába hallatnák hangjukat, így a legapróbb dolgokon is vérre menő csatát vívva védik vélt igazukat! Nem kell már hozzá pártszimpátia, vallás, elég egy „menni a Balatonra” vagy „kell-e ruha… Tovább olvasom

Helló, Helloween!

Arcfestőként egész évben sorra varázsolom elő a pillangókat, unikornisokat, pókembereket és a megannyi varázslatos lényt a gyerekek (és a gyereklelkűek) arcából. Ez számomra az egyik legnagyobb élvezett, különösen akkor, amikor belenézve a tükörbe, megpillantják magukat az érintettek. Leírhatatlan érzés! De van ennek a „munkának” két csúcspontja, ami még ezt is… Tovább olvasom