Senkit nem hagyunk az út szélén!

Az út szélén csak a szar maradhat… akár pelenkába csomagolva – akár szimplán annak tekintve: hajléktalanok, betegek, nyugdíjasok, munkanélküliek… Most mindent elborít a saját lábán állva kakis pelenkával dobálózó gyermek fotója… Én pedig aggódva figyelek: jön a beígért szeptember! Vajon ezúttal miről terelik el a figyelmünket?

Sajtószabadság – év végéig felfüggesztve

– A pofátlanság netovábbja!!! – Pár cifra káromkodás közepette ez volt az első reakcióm arra a felvételre, amelyen Orbán Viktortól próbáltak érdemi választ kapni néhány – a közvéleményt intenzíven érdeklő, és az emberek ezreinek húsbavágó – kérdésre. Nem tudom, melyik háborított fel jobban: az a tény, hogy a miniszterelnök “csúnya… Tovább olvasom

A hét képe: Bemutatom a barátom

  Szoros kapcsolat áll fent közöttünk, megérett arra, hogy a nyilvánosság elé tárjam… Ma készült róla ez a kép, de nem új a viszony: hosszú hetek, azt hiszem, talán már hónapok óta tart! Voltak nehéz pillanataink, merthogy van ugyan figyelmeztető lámpája, de a kis huncut nem használja… Így a már… Tovább olvasom

Dögöljmeg, Kedvesem!

Basszamegazég!Nem, nem szokásom ez a stílus, most azonban ez a visszafogott verzió!!!Nem tudom, hogy a kormány egészségpolitikájától, vagy az ellenzék szörszálhasogatós-szájtépős semmitevésétől érzek nagyobb késztetést, hogy viszontlássam a vacsorámat… Azt tudom, hogy már naponta futok bele olyan bejegyzésbe, hogy valamelyik barátom, ismerősöm műtétre várva arra kér, dobjak már egy kis… Tovább olvasom

Emberi kérdések…

Nem védem a cigányokat! Már csak azért sem, mert számomra ennek a mondatnak nincs jelentése: nekem minden ember EMBER, amíg meg nem győz az ellenkezőjéről, és minden más – nemzetiség, vallás, társadalmi vagy bármilyen más státusz – csak ezután létezhet, de magát az embert nem ez határozza meg, hanem a… Tovább olvasom

Kórház a stadion szélén

Szép lett a “Fradi pálya”! Oké, nekem nem minden tetszik, de azért megfelel, a játékminőség árnyékában egyenesen kiváló a stadion! Nem spóroltak semmivel, legfeljebb itt-ott “ki” egy csepp anyagot – de az egy másik történet… Most csak gyerekkorom “libalegelője” érdekel, ahogy akkor hívtuk a pályát, ha bosszantani akartuk nagyapámat! Sokszor… Tovább olvasom

Amikor lilul a fejed már a zöldektől is…

Értem én – és maximálisan tisztelem – hogy végső erejükig próbálja az emberek egy csoportja megvédeni a Városligetet, nekem is, és a gyerekeimnek, unokámnak is! Hálás is vagyok érte, ha a módszerekkel nem is értek mindig egyet – de lássuk be: a “gépezet” működése sem az etikus döntésektől bűzlik, így… Tovább olvasom

“Rolling” – és a főhősnek annyi!

Nincs könnyű dolga annak, aki valami olyasmiről szeretne beszélni, ami jobb lett az elmúlt években, ami működik ebben az országban! Hiszek abban, hogy nem lehet valami csak fehér vagy csak fekete – a nagy számok törvénye alapján kell legyen valami, ami előrehaladást jelent az országnak! Egy-két épülő-szépülő dolog, vagy egy-egy… Tovább olvasom

Még a Törpök élete sem csak játék és mese…

Nincs ez másképp felénk sem! Hallottál például a gonoszról, a csúf Hókusz Police-ról? Hogy a héten már megbüntettek – rendben! (Nem, nincs rendben, de mit tehetnék? Ez van!) De szerda éjjel ismét kiemelten bántak velem – mármint: kiemeltek a sorból!  Igen, az én vétkem: nem ellenőriztem aznap reggel, hogy a… Tovább olvasom

K-örömtelen nap

Avagy: legszebb öröm a köröm, amíg a hatóság hagyja! Rendnek lenni, értem én… A törvény betűje védi a rend éber őrét, és elvileg védi a társadalmat! De hol marad a “szolgálunk és védünk”?!? Hol marad az ember, akiért az egész létrejött? Évekig viccelődtem, hogy manapság (még az Első Orbán kormány… Tovább olvasom