Úgy tűnik, mintha a semmiből érkeznének, mert bár a tudomány pontosan ismeri a folyamatot, de az emberi agy számára csak nehezen fogható fel születésük egy mikroszkopikus világban. De megszületnek, évezredek óta, milliárdszámra… Egy részüknek az a sorsa, hogy belevesszenek a semmibe, néhány azonban akár kitűntetett figyelemben is részesülhet – ha… Tovább olvasom
Bevallom, nem nagyon érdekelt Varga Judit (ex)miniszter tevékenysége. Az sem, amely a hivatali idejében volt, az pedig végképp nem, ami a magánéletéhez kötődik. De van egy „vesszőparipám”: a családon belüli erőszak! Nem pusztán azért, mert egykor magam is részese voltam szinte minden árnyalatának, hanem elsősorban azért, mert ma is sokezer… Tovább olvasom
Hogy mi köze a korcsolyának a focihoz? Vagy mindkettőnek az épülő házakhoz? Elárulom! Mindig imádtam a korcsolyát! Még Vitray tolmácsolásával kezdtem gyönyörködni benne és lelkesen szurkoltam sportolóinknak! Illetve… mostanában már ott tartunk, hogy a Kósa Lajos vezette szövetség öt induló versenyzőjéből már csak egyetlen magyar sportoló fért be a keretbe,… Tovább olvasom
Tartozni valakihez – ez a legősibb vágyaink egyike, ösztöneink diktálta késztetés. És a szeretni és szeretve lenni is általános igény, amely akár meg is érdemelne egy ünnepnapot, hiszen csodálatos dolog – különösen, ha mindkettő ugyanarról a két emberről szól! Látva a sok csilivili szívecskét és mindenféle bigyót – és persze,… Tovább olvasom
Pusztán egyetlen napja tettem közzé, hogy a jövőben nem nagyon készülök politikai dolgokról írni, de közben olyan események történtek, hogy csak nem tudok ellenállni, még ha tudom is, mennyi értelme van… Nincs itt semmi látnivaló! – üzente Novák Katalin azzal, hogy napokkal a kegyelmi botrány kirobbanása után jóízűen elmajszolta a… Tovább olvasom
Meddig tűrjük még?!? – teszik fel egyre többen a kérdést a közösségi portálon. De valójában nem tudom, mit szeretnének: forradalmat? Kivel? Mivel? Tüntetni még néha szabad, bár legfeljebb maroknyi ember részvételével, ami valahol érthető: minden kreativitásomat latba vetve sem tudom elképzelni, amint a mostani kormány – jó, ne dumáljunk mellé,… Tovább olvasom
− Ez már csak ilyen… − gondoltam, amikor egy barátom sorait olvastam a mostanában nyakába zúduló szaráradatról. A következő pillanatban azonban engem öntöttek el gondolatok a szar kapcsán és bármilyen közönségesnek is tűnnek: úgy éreztem, talán nem baj, ha megosztom! Igen, az élet már csak ilyen, az a bizonyos szar… Tovább olvasom
Igazán stílusos úgy kezdeni egy ilyen szülinapot, hogy az ember Pestről Óbudán keresztül hajt át Budára – de bevallom, egy órával korábban még egészen más terveim voltak. És az is igaz, hogy hazafelé a városon keresztül már korántsem volt ennyire ünnepélyes a hangulatom, mivel egy teljes óra alatt jutottam át… Tovább olvasom
Megalkotni valamit, ami alapvetően ijesztő – mondhatni: szörnyű! – úgy, hogy ránézve mégis az első gondolatod a tökéletesség… Aki erre képes, annak más csodák megalkotása sem okoz problémát – márpedig én nagyon szeretem a csodákat!Azonban nem csak ezért volt jó zombivá változni, hanem azért is, mert ezúttal nem magamra festettem… Tovább olvasom
Elképesztő. mennyi mindennel – pontosabban: gyakorlatilag bármivel! – meg lehet osztani a magyar embereket! Talán éppen azért, mert a nagy dolgokban hiába hallatnák hangjukat, így a legapróbb dolgokon is vérre menő csatát vívva védik vélt igazukat! Nem kell már hozzá pártszimpátia, vallás, elég egy „menni a Balatonra” vagy „kell-e ruha… Tovább olvasom