Senkit nem hagyunk az út szélén!

Az út szélén csak a szar maradhat… akár pelenkába csomagolva – akár szimplán annak tekintve: hajléktalanok, betegek, nyugdíjasok, munkanélküliek… Most mindent elborít a saját lábán állva kakis pelenkával dobálózó gyermek fotója… Én pedig aggódva figyelek: jön a beígért szeptember! Vajon ezúttal miről terelik el a figyelmünket?

A hét képe: Bemutatom a barátom

  Szoros kapcsolat áll fent közöttünk, megérett arra, hogy a nyilvánosság elé tárjam… Ma készült róla ez a kép, de nem új a viszony: hosszú hetek, azt hiszem, talán már hónapok óta tart! Voltak nehéz pillanataink, merthogy van ugyan figyelmeztető lámpája, de a kis huncut nem használja… Így a már… Tovább olvasom

Kórház a stadion szélén

Szép lett a “Fradi pálya”! Oké, nekem nem minden tetszik, de azért megfelel, a játékminőség árnyékában egyenesen kiváló a stadion! Nem spóroltak semmivel, legfeljebb itt-ott “ki” egy csepp anyagot – de az egy másik történet… Most csak gyerekkorom “libalegelője” érdekel, ahogy akkor hívtuk a pályát, ha bosszantani akartuk nagyapámat! Sokszor… Tovább olvasom

A hét képe: Szégyenfa(l)

  Ez a növény mintha szégyenlené felhasználásának ily módját… Talán még abba is belegondolt, hány fa adhatta életét, hogy legyártsák és ráaggassák – és most igyekszik mielőbb benőni az egészet! Érthető: ez egy ellenzéki kampány-plakát – én is eltakarnám, ne is lássam a hazugság mai szinonimájának megtestesítőjét, én is szégyelleném!… Tovább olvasom