Szökőévnek szökőnapjánSzomorú lett Süsü sárkány,Egy fejével zokogta szétSzülőjének halálhírét. PomPom nem lejtőzik a fán,Picurt sem vár suli után.Radír Pók és Sün Balázsprogramja is zokogás. Pedig vidámnak kell lenni,Mert csak a szerző ment pihenniItt marad a sok-sok társ:Mirr-murr, Csacsi, Ho-horgász… Egy élet műve, ezer alak,Kik velünk nőttek az évek alatt,Itt maradnak… Tovább olvasom
Két vers… Az egyik Illyés Gyula költeménye, mely 1956 októberében röplapokon keresztül jutott az olvasókhoz – és még a Kádár korszak vége felé sem kerülhetett verseskötetbe. A másik Márton László verse, 1992-ben született, amikor épp tombolt a szabadság – vagy legalábbis: a szabadságba vetett hit. A két vers: Illyés Gyula:… Tovább olvasom
„Magyar vagyok, magyarnak születtem…” – az árulókat és gonosztevőket most hagyjuk, és nem is politikai állásfoglalás sem az idézet, sem ez az írás, hanem pusztán tényközlés! Magyar vagyok! Hogy felmenőim között ki honnan érkezett, milyen vallású volt – már sajnos nem igazán fog kiderülni! De nem is ez a lényeg…… Tovább olvasom
…oda az igazság! – Istenem, hányszor hallottam ezt nagyanyámtól, ha gyerekként igazságtalannak vélt dolgot reklamáltam! Sokáig nem is értettem, mit jelent, de ahogy megtanultam olvasni, eljutottak hozzám Mátyás királyunk legendás történetei. Némelyikre még ma is emlékszem, vicces, tanulságos történetek voltak… szerettem őket! Egy időre talán el is hittem, hogy volt… Tovább olvasom
Tűző nap, kánikula… a turisták sorra elfoglalják a dedikálóknak szánt székeket… Az ember azt gondolná: nem lesz itt semmi! Pedig kisebb csodák bújtak meg a pavilonok között! Jóval 30 fok felett jelez a hőmérő – sokan azt hitték, hogy ilyenkor mindenki strandra megy. Ehhez képest örvendetesen sokan jelentek meg a… Tovább olvasom
1Ki a völgyben hontalan, annak szirti trónja van. Mint gyönyörû rózsaág, övezi a gonoszság. 2Cirpegj, cirpegj, kõhegység. Hajam fáklya, övem jég. Nõvéreim póklábat,hült kígyóbõrt próbálnak. 3Arany talpam égre néz, szárnyam disznóröfögés, fátylam macskanyávogás, rõt uszályom jajgatás. 4 Megöltem a föld alatt egy kõ-szárnyú madarat. A fák gyökér-ágainem látják már szállani…. Tovább olvasom
Tavasszal mindig arra gondolok, hogy a fűszálak milyen boldogok: újjászületnek, és a bogarak, azok is mindig újra zsonganak, a madárdal is mindig ugyanaz, újjáteremti őket a tavasz. A tél nekik csak álom, semmi más, minden tavasz csodás megújhodás, a fajta él, s örökre megmarad, a föld őrzi az életmagvakat, s a nap kikelti, minden újra él: fű, fa, virág, bogár… Tovább olvasom
Nem vagyok magyar, nem vagyok polgár, nem vagyok hazafi – és mint ma sikerült megtudjam: már újságíró sem vagyok! Az ember mindig tanul valamit – már ha embernek még mondhatom magamat… Számomra ez a alap, ez az etalon! Minden más csak blabla! “Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindég,… Tovább olvasom
Úgy kell nekem, miért szeretem?!? A többség simán elment volna mellette a Facebook idővonalán, nekem azonban rá kellett kattintani: „A túlértékelt József Attila helyett olvassunk Kosztolányit”! Mi van? Lehet egy József Attilát túlértékelni? Különösen ma, amikor verset, vagy akár szépirodalmat – de lassan már ponyvát is – csak elvétve olvasnak… Tovább olvasom