VálasztÉK

Mindig ezek a fránya hírek… Hallgatom: épp sorolják, hogy ki lehet majd jövőre ellenfele Tarlósnak! Ki lehet majd, akit közösen indíthatnának, és ki mellé nem fognak odaállni a pártok, vagy épp a választók?!? Ezek a találgatások már önmagukban is viccesek és többnyire minden alapot nélkülöznek, de a hírekben még megfejelik… Tovább olvasom

Győztünk! Éljen Viktor!

Vagy valami ilyesmi… mi „kivívtuk”, ő meg fejet hajtott az istenadta nép előtt, mert ő már csak ilyen ember… Akkor most már beszélhetünk a szappanadóról, a papíradóról, a jövő évi cafeteria-rendszer változásokról, a devizahitelek piaci áron történő forintosításáról – esetleg a NAV-ot és a kormány közeli tagokat érintő korrupciós botrányról…… Tovább olvasom

Ilyen a bal – mikor nyer!

Nézzük mindennek a jó oldalát… Mert van, most is, csak kicsit jobban bele kell gondolni! Az aktuális kormány működési mechanizmusát minden legalább résnyire nyitott szemű ember ismeri: alapszabály, hogy aki nincs velük, az ellenük van, és hogy ha nincs rá törvény, hogy azt csináljanak, amit akarnak, akkor összeütnek egyet gyorsan!… Tovább olvasom

Törvények felett

Olvasom a hírt, mely szerint Orbán Viktor miniszterelnök felszólította Pintér Sándor belügyminisztert, hogy minden, rendelkezésére álló törvényes eszközzel akadályozza meg az amerikai székhelyű, szélsőséges, fajvédő National Policy Institute október 3. és 5. közötti, Budapestre tervezett konferenciáját. Gondoltam, pezsgőt kéne bontani, mert mióta Orbán Viktor neve felmerült a magyar politika életében,… Tovább olvasom

Az új tag: Dezsőke!

Mondanám, hogy „de jó volt”, és – alapvetően optimista lévén – próbálom is keresni azt a kis momentumot, ami jó volt ezen az estén… De nincs! Na jó, talán az a néhány ismerős arc, vagy az a tény, hogy együtt voltunk… Elismerem, az se volt egy jó indítás, hogy már… Tovább olvasom

Embernek lenni – nagyon nehéz!

Nem vagyok magyar, nem vagyok polgár, nem vagyok hazafi – és mint ma sikerült megtudjam: már újságíró sem vagyok! Az ember mindig tanul valamit – már ha embernek még mondhatom magamat… Számomra ez a alap, ez az etalon! Minden más csak blabla!  “Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindég,… Tovább olvasom

Régi csibészek?

Menni vagy nem menni? Hosszan tanakodtam, hogy menjek-e a Szabadság koncertjére… Lehet, hogy az én ízlésemmel van baj, de nekem kicsit bizarr volt a megemlékezésnek ez a módja – pedig magam sem hajlok a jajveszékelve emlékezés felé. De a tisztelet, az ünnepélyesség, és annak tudatosítása, hogy egyáltalán kiről-miről szól az… Tovább olvasom

Mikor a Fal adja a másikat

Hát eljött a pillanat! Egy teljes éven át izgultam, hogy nehogy megint lemaradjak… A bakancslistámon előkelő helyen szerepelt: látni a Falat! Szinte reménytelen, hogy leírjam azt az élményt, amit átélhettem, és mert valószínűleg minden hírportálon megtalálható már, hogy mennyire tökéletes produkció szemtanúi lehettünk, így inkább csak azt próbálom meg összeszedni,… Tovább olvasom

Orrbavágólag

Szinte már irritál, mégis iszom szavait… Ezt jelenti Puzsér Róbert, legalábbis számomra. Minden megnyilvánulása alkalmával elsőként a stílusa, ami orrba vág: nagyképűen, lekezelően hányja elénk ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatásait – az ember zsebében szinte azonnal kinyílik a bicska és felteszi a kérdést: ki ez a (vérmérséklettől függő megnevezés, legritkább esetben… Tovább olvasom