Az út szélén csak a szar maradhat… akár pelenkába csomagolva – akár szimplán annak tekintve: hajléktalanok, betegek, nyugdíjasok, munkanélküliek… Most mindent elborít a saját lábán állva kakis pelenkával dobálózó gyermek fotója… Én pedig aggódva figyelek: jön a beígért szeptember! Vajon ezúttal miről terelik el a figyelmünket?
Nálunk márpedig demokrácia van! És szabadság! Mert ez egy szabad ország, ahol mindenki azt csinál, amit csak… szabad! Vagy: amit – egyelőre – még szabad!Na de tényleg! Mi így együtt egy nemzet vagyunk! Ja, nem: ti vagytok! Illetve: ők! Hogy én ki is vagyok? A legfrissebb definíciók szerint azt hiszem,… Tovább olvasom
Alig néhány éve még rendszeresen súlyos pénzeket kellett elköltsünk arra, hogy – jelenleg 28 éve tartó – kapcsolatunknak ne a Magyar Állam vessen véget! Kedvesemet ugyanis Erdélyből “importáltam”, ami azzal járt, hogy innentől kezdve nemkívánatos személyekké váltunk. Bár én Budapesten születtem és törvényesen összeházasodtunk, együtt neveltük négy gyerekünket, miközben két… Tovább olvasom
Megint nem leszek túl népszerű, de sajnálom: ha erre törekednék, akkor jó pénzért(? Na jó: pénzért!) valamelyik bulvárba csöpögtetném a virtuális tentámat… Így viszont (még) szabadon alkothatok véleményt, és én igyekszem becsben tartani ezeket a kis szabadságmorzsákat. Nem leszek népszerű, mert az igazság sosem az! Ha a képébe tolják az… Tovább olvasom
Hogy kit és mennyiért vettek meg baloldalon? Nem tudom! De szeretném hinni, hogy jó pénzért tették, mert, ha kiderülne, hogy csak szimplán „tényleg ennyire bénák” – akkor itt már nincs remény… Nem értem! Mindenki fel van háborodva a hatalmasok ámokfutásán. Én is. És bárhova megyek, szinte minden ismerősöm, még a… Tovább olvasom
Nézem a plakát-tengerről szóló képeket, írásokat, és nem értem… A hiba biztos bennem van, hiszen nekem is kiverte a biztosítékot ez a dömping, mert tele van a város (és a hócipőm) vele… miért erre költ a kormány, amikor ezer más hasznosabb dologra kéne pénz? mit akar még, amikor már ez… Tovább olvasom
Grandiózus, lenyűgöző, és egyszerűen: ámulatba ejtő! Ezek voltak az első gondolataim, mármint közvetlenül azután, hogy felvetődött bennem a kérdés: mi a franc ez?!? Igen, tényleg ennyire ellentmondásba kerültem önmagammal! Mondhatni: vegyes érzésekkel néztem a híres/hírhedt Vizes VB megnyitóját… Igyekeztem elhatárolódni attól a ténytől, hogy röpke 3 milliárdot tapsoltunk el két… Tovább olvasom
Kislányként rengetegszer hallottam: építenünk kell a szocializmust! Baromira nem tudtam, mit jelent, de bevallom: nem is foglalkoztam vele: éltem a saját életem, a családom érdekelt, az otthonom, a gyerekkorom… Persze a suli is, ahol nekem még az örsi órák is tetszettek, mindig csináltunk valami jót: játék, kirándulás, versenyek… Voltam kisdobos is,… Tovább olvasom
Kacagó gyerekhangra kaptam fel a fejem… Hat-hét éves gyerekek szaladgáltak és bohóckodtak két-három esztendős társaiknak, néha egyet-egyet ralizva a kisebbek babakocsijával. Bevallom: felüdülés volt ez a zaj, afféle zene füleimnek a nagyváros hangzavarában… Nézem a boldogan szaladgáló gyerekeket, akik – úgy tűnik – a világ minden tájékán egyformák! Ők ugyanis… Tovább olvasom
Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátegyek – aki akarja, érti… Aki meg nem – annak úgy is hiába mondanám!