Kuss legyen: itt szólásszabadság van!

– Mit rinyálsz? Azt írsz, amit akarsz… – vágják időnként a fejemhez, ha meg merem kérdőjelezni a szabadság, a demokrácia jelenlétét. Márpedig ez gyakorta megesik, az idézet azonban a legenyhébbek közül való, minden jelzőtől megcsonkítva, pedig igen választékosan szoktak megnevezni… Igazuk lenne? Szeretném hinni, hogy igen! Hogy tényleg csak én… Tovább olvasom

A remény újratemetése

Egyszer csak arra lettünk figyelmesek: valami elkezdődött! Harminc év távlatából  ma már mindenki úgy emlékszik, ő maga is részese volt, de ez persze nem igaz… Rendszerváltók voltunk, akarva-akaratlan – de azért korántsem volt ez annyi ember érdeme, mint ahányan ma hirdetik magukról! De ez a lényegen cseppet sem változtat, a… Tovább olvasom

Egy cipőben járunk!

Az ötlet – aktív és korábbi sportolók cipőket gyűjtenek a címbeli jelszóval rászorulóknak – remek! Már csak azért is, mert a segítő szándék mindig jó, a nehéz körülmények között élőknek ugyanolyan fontos kéne legyen a sport, hát a cipőn nem múlik majd legalább… Persze, ettől nem lesz egyszerűbb az életük,… Tovább olvasom

Hír(telen)halál

Arra ébredtem, hogy lelépett az N1 Tv stábja. Még tán szürcsöltem a kávémat, mikor kiderült, hogy a ZOOM Hírmestere – a Népszabadság utolsó főszerkesztője – elhagyja a fedélzetet. Nem tudom, süllyed-e a hajó (a színvonal egy év alatt a semmiből szökött az egekbe – majd mostanában csúszkált lefelé…). Mire mindebből… Tovább olvasom

Csernobil – és a suttogók ébredése

Emlékezünk vagy elmegyünk mellette… de 32 éves lett e tény… Nem kerek, nem is különleges évforduló – talán a választási eredmények árnyékában bújkáló “Paks II” dosszié teszi mégis kiemeltté ezt a megemlékezést! 32 éve ezekben a napokban a Svéd készülékek fura dolgokat jeleztek, és mi még nem is sejtettük, milyen… Tovább olvasom

Szabadság…

Gyermekként – az “átkosban” cseperedve – egy vágyam volt: a szabadság! Ennek persze a politikához semmi köze nem volt! Ha nem is egyedi, de szokványosnak semmiképp nem mondható életkörülményeim váltották ki, hogy csak egy dolog lebegett a szemem előtt: mielőbb szabadnak lenni, a saját életemről magam rendelkezni! Együtt nőttem fel… Tovább olvasom

Nyílt levél az Ellenzékhez

  Tisztelt – és kevésbé tisztelt – Ellenzéki Vezetők!   Köszönjük a kampányt, az elmúlt éveket, és legfőképp a 2018-as Választások eredményeit! Tudjuk, néhányan már posztotokról lemondva el is hagytátok a süllyedő hajót, de mi – több mint kétmillió ellenzéki szavazó – itt kell maradjunk és együtt kell élnünk munkátok… Tovább olvasom

Deja Vu a sötétben

Emlékszem, amikor kicsi voltam azt tanultuk, hogy Magyarország Közép-Európában fekszik. (Azóta kicsit a Balkán felé sodródtunk, de az egy másik történet…) Megtanultuk az országokat, azok fővárosait, jellemző tulajdonságait. A szomszédos (szocialista) országokét részletesebben, a távolabbiakat futólag. És megtanultuk a “legfontosabbat”: míg nálunk épül és virágzik a szocialista nemzet, addig a… Tovább olvasom

A fecske esete a nyárral

Vásárhely felett az ég… – idézik a dalt sokam most a Facebookon. „Se nem tiszta, se nem kék” – tenném hozzá gyorsan, bár magam is azt gondolom, reményt adó a részvételi arány és az eredmény egyaránt, ahogy az a tény is, hogy bár nem kék az ég, de már nem… Tovább olvasom

Agymosott zombi vagy…

Tanulni, tanulni, tanulni – az élet egyik legnagyobb bölcsessége számomra! Nem azért, mert Lenin bácsi erre biztatott, hanem mert elég hamar felismertem, hogy a megszerzett tudás, tapasztalat az egyetlen olyan kincsünk, amiből bármikor építkezni, alkotni lehet, miközben senki nem veheti el tőlünk! Tanulni, tanulni, tanulni – a Lenini elvet álmunkból… Tovább olvasom