Megszületünk. Tisztán, ártatlanul, és az egyetlen, ami elsőként meghatároz: emberként! Persze, egy kórházi szülőszobán ez magától értetődő – talán ezért feledkezünk meg róla… Embernek születünk, s csak eztán derül ki: fiú vagy lány érkezett-e a világra – férfivé vagy nővé serdül majd egyszer? Aztán – többnyire – hazavisznek szüleink, legyen… Tovább olvasom
Képek. Hallgatom a dalt a számítógépen (ettől máris egybeforr a látvány és a hall-vány) – kedves emlékeket idéz. Nem tudom megítélni, mennyire jó dal, mert kissé elfogult vagyok: barátaimnak tudhatom készítőit, ráadásul fotósként is érint a “téma” – naná, hogy nekem kedvenceim egyike!
Azt a nagyon megtisztelő feladatot kaptam, hogy szervezzek egy megemlékezést a tiszteletére… Boldogan mondtam rá igent, mert – nem tudtam, mit vállalok, és mert – nem sok embert tudok a politikai életből szeretni és tisztelni, de Göncz Árpádot maximálisan! És azt gondolom, hogy ezzel sokan vagyunk így, ezért különösen nemes ez… Tovább olvasom
…igaz, csak e-book formátumban, de remélem, azért így is eljut azokhoz, akiknek talán pont erre van szüksége! És talán arra is jó, hogy megtanuljuk értékelni azt, ami körülvesz minket… Utóirat: már a Bookline oldaláról is megrendelhető!
Nem vagyok magyar, nem vagyok polgár, nem vagyok hazafi – és mint ma sikerült megtudjam: már újságíró sem vagyok! Az ember mindig tanul valamit – már ha embernek még mondhatom magamat… Számomra ez a alap, ez az etalon! Minden más csak blabla! “Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben, Ember lenni mindég,… Tovább olvasom
“Eljön testedért, eljön a lelkedért” – nos, az enyémet el is vitte… És egy pillanatra újra az a tinilány voltam, a Dési Huberből, akinek a nyolcvanas évek elején kisorsolták a tagságiját… Vikidál Gyula frissen levágott hajából egy tincs – ez volt a jutalom! Mióta először hallottam, azóta imádom a hangját!… Tovább olvasom
Nehéz úgy jó fesztivált csinálni, hogy az ember sírni szeretne, de közben jó hangulatot kell csináljon! Nehéz úgy fesztivált csinálni, hogy az, aki megálmodta, létrehozta, megszervezte most egy felhőn ülve szemléli, hogy teszi-e mindenki a dolgát…Igazán elégedett lehetett: a sok könnyes szem és a néma ölelések mellett a közönség avatatlanabbik része… Tovább olvasom
Szavakat még mindig nem találok – hát képekkel búcsúzom… “Na jól van, csináljuk” – szoktad mondani, és mi csináljuk is tovább, de nélküled már nem ugyanaz! Más útra indultál… Vezessen a fény!
Úgy kell nekem, miért szeretem?!? A többség simán elment volna mellette a Facebook idővonalán, nekem azonban rá kellett kattintani: „A túlértékelt József Attila helyett olvassunk Kosztolányit”! Mi van? Lehet egy József Attilát túlértékelni? Különösen ma, amikor verset, vagy akár szépirodalmat – de lassan már ponyvát is – csak elvétve olvasnak… Tovább olvasom
Hatalmas szempár mosolyog felém – jó helyre jöttem! Ahogy közeledek felé, próbálom végiggondolni, mit is kérdezhetnék tőle… Nem könnyű feladat, hiszen nem szeretném a bulvár szintjére vinni a beszélgetést, nem akarok szenzációt a tragédiájából! De szeretném, ha a világ megismerné, mennyire más kultúrák, értékrendek léteznek a nekünk megszokottakon kívül…