Reggel a kertben egy frissen kinyílt írisz-bokor várt rám… És persze: az orgona ága! A barackfa virágáról lemaradtam, de délután főztem egy jó csirkepaprikást, nokedlivel! Van olyan illata, hogy elnyomja a kertben az orgonáét, amellyel már a kakaós csiga is megküzdött, amit előtte sütöttem! És egy nagy adag padlizsánkrém is… Tovább olvasom
Március 8-án mindenki a nőket ünnepli. Nem volt ez másképp gyerekkoromban sem – vagy mégis? A szakszervezeti ajándékon kívül – jellemzően konyharuha vagy kötény – kötelező kelléke volt az ünnepnek a hóvirág, szigorúan borostyánlevélbe csomagolva… Szép volt, de olyan kis semmilyen. Úton-útfélen árulták, az aluljárók is ezzel voltak tele –… Tovább olvasom
Ha az ember kicsit belefáradt az életbe, akkor jó megoldás, ha pihenni jár a munkahelyére! Ez persze még véletlenül sem azt jelenti, hogy ott lehet lazsálni – épp ellenkezőleg: egyik munkám során sem jut idő agyalni a problémákon, ellenben mindegyik különböző módon fáraszt ki, de egyformán feltölt. Kivéve, amikor a… Tovább olvasom
Nem szeretem ezt az O1G-zést… mert Esterházy szavait juttatja eszembe: Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá. Márpedig az én életemnek én vagyok a főnöke, és bár egy pillanatig sem vitatom, hogy ez a nem épp dicsérő jelző majdnem tökéletesen illik Orbán Viktorra (majdnem, mert… Tovább olvasom
Fura egy ország a miénk… Például a legtöbb embernek halvány lila gőze sincs arról, hogy mit is jelent a Mindszentek ünnepe! Nem nagyon vannak tisztába vele, hogy kit vagy mit, és miért ünneplünk ezen a napon (vagy egyáltalán melyiken!). A magyaros vérmérsékletnek köszönhetően a szentek felsorolása ugyan sokak számára sikerül… Tovább olvasom
Kikerült a kereszt a Parlamentre – hirdeti az Index egyik főcíme. Hogy ez jó hír vagy rossz… ki hogy éli meg! Én elsőre csak álmosan felnéztem: mi van? Gyerekkorom egyik kedvenc ünnepén keresztről sokáig nem is eshetett szó, hiszen a hetvenes években ez kerülendő volt – de nem is igazán… Tovább olvasom
Búcsúzik egy év, köszöntünk egy újat: ez most a vidámság, a mulatság ideje – és annak, hogy békés, boldog új esztendőt kívánjunk mindenkinek! Meg is tenném, de valami azt súgja: ez az év nem a békességről fog szólni… A világ – és sajnos benne a mi országunk kifejezetten – valamiért… Tovább olvasom
– Még sincs olyan hideg! – gondolta valaki ebben a momentumban pillanatban… Vagyis akkor semmi nem gátolja meg őket abban, hogy – hosszas tűnődés után – megünnepeljék 1956-ot! Igaz, én azt sem tudom: mit lehet ezen ünnepelni? Elég szarul jöttünk ki belőle, sokan meghaltak… Igen, van, aki szabadságharcosként. Van, aki… Tovább olvasom
– Ne má’! Azt ígérted, én rendezhetem az Olimpia megnyitóját, erre visszalépünk?!? – Jól van drága barátom, tudod, hogy nem hazudok, ezt is megoldjuk: a megnyitót azé’ megrendezheted! És lőn! Sok olimpiai megnyitót volt alkalmam megnézni már, és – bár kevés dolog maradt meg belőlük, valamint a köztudat sem ezt,… Tovább olvasom
Grandiózus, lenyűgöző, és egyszerűen: ámulatba ejtő! Ezek voltak az első gondolataim, mármint közvetlenül azután, hogy felvetődött bennem a kérdés: mi a franc ez?!? Igen, tényleg ennyire ellentmondásba kerültem önmagammal! Mondhatni: vegyes érzésekkel néztem a híres/hírhedt Vizes VB megnyitóját… Igyekeztem elhatárolódni attól a ténytől, hogy röpke 3 milliárdot tapsoltunk el két… Tovább olvasom