Harctéri napló – az első hónapról

terkep0409.jpgTúl vagyunk az első hónapon és – így a hónap végére – túl vagyunk a már egy héttel korábban nagy hévvel beharangozott gazdasági csomag bejelentésén. Amin nem vagyunk túl, az a helyzet kritikus része – járványügyileg és gazdaságilag egyaránt – így érdemes átgondolni, mi is történt eddig, és kicsit bogarászni a lehetőségeket: mit rejtenek a csomag dobozkái?

Néhányan januárban betegek voltunk. A járvány veszélyéről már lehetett tudni, ha valaki figyelte a híreket, de hivatalosan nem sok dolog történ annak ellenére, hogy első perctől szó volt arról, hogy ez bizony végig söpörhet a világon. Hogy valóban a Covid-19 okozta azt a szokatlan, elhúzódó, agresszív és kellemetlen betegséget, amely tarolt közöttünk? – ez már aligha fog kiderülni: nemhogy januárban, de még most is hiába szeretnék tesztet! Erre csak akkor van lehetőségem, ha van sok türelmem és felesleges 30 ezer forintom, természetesen magánúton.

Hogy a kormány emberei felmérték-e a várható veszélyt, és elkezdtek-e időben lépéseket tenni, vészforgatókönyvet készíteni – ezt nem tudhatjuk. Ha az azóta megtett intézkedésekből indulok ki, akkor nem – de erről majd később. Látszata mindenesetre nem volt, de ezért még nem hibáztatnám: azokban a tevékenységekben, amelyek az én felelősségeim voltak, én is igyekeztem úgy folytatni az életet, mintha mi sem történt volna, de azért a háttérben próbáltam sok-sok B-tervet kidolgozni. Nyugi: nekem sem sikerült!

A december 30-án kiderült – akkor már pár hete tartó – járvány január végén már itt volt Európában, de csak március 11-én ért el olyan mértéket, hogy a WHO pandémiának, azaz világjárványnak minősítse. Aznap Orbán Viktor is vészhelyzetet rendelt el, és ennek megfelelően beutazási és más korlátozó intézkedéseket tett. Igaz, addigra már több európai országban tombolt a járvány, március 4-e óta nálunk is megjelent… Mármint: hivatalosan is, hiszen ki tudhatja, hány eset volt már korábban is.

Az időzítést lehet vitatni! Volt is, akit felháborított, hogy néhány beteg miatt ilyen szigorú intézkedések lettek elrendelve, de volt, aki már így is elkésettnek tartotta. Kár ezen agyalni – ez van! A készületlenséget, az ad-hoc hozott döntéseket ez az időzítés is jelezheti, de sokkal inkább az olyan rendelkezések, mint az iskolabezárás: amikor reggel még kifejezetten elutasította Orbán Viktor, este pedig megható üzenetek közepette elrendelte. Persze, az dicséretes, ha új információk ismeretében felül tudja bírálni valaki korábbi álláspontját – csakhogy aznap nem történt semmi olyan különös esemény, ami a változást indokolta volna. De sok hasonló döntés született: például a KATÁ-s vállalkozók kapcsán. Első körben például mentességet kaptak a taxisok. Hogy miért? Csak! Illetve, mert jelentősen csökkent a bevételük – szólt az indoklás, bár a taxisok a mai napig dolgozhatnak, lehet bevételük, miközben temérdek szakma működését már az első bejelentés meggátolta, hogy csak a színészeket, zenészeket említsem, és azok kiszolgálóit, a technikustól a ruhatáros néniig. A taxisok már korábban is kiderült, hogy közel állnak a miniszterelnökhöz, de lépjünk tovább, hiszen pár nappal később – a nagy gazdasági csomag első lépésében – tovább bővítették a mentességet élvezők körét. Igaz, továbbra is kimaradtak olyanok, akiket a járvány teljesen ellehetetlenít, de a taxisok mellé bekerülhettek a – szintén máig is aktívan dolgozó – szerencsejátékkal kapcsolatos KATA-fizetők.  Hogy azok a vállalkozók mit tegyenek, akik nem a pénzüket fektették vállalkozásba, hanem a tudásukat, és nem nyereségért, hanem megélhetésért vállalkoznak – róluk nem szól a fáma… Ők láthatatlanok!

Persze, rájuk is vonatkozik az Orbán Viktor által „minden idők valaha volt legnagyobb gazdaságélénkítő akciótervének” nevezett csomag, amelyet több részletben ismerhettünk meg. Hogy a bejelentéskor ebből csak annyi lett konkrétan elárulva, hogy visszaépítik a 13.havi nyugdíjat, ami – mint kiderült – inkább 53. heti, és majd csak jövőre… Nos, erről már kimorogtam magam! A tapasztalataim alapján sajnos erős fenntartással, de mégis azt reméltem, a többit majd szakértők dolgozzák ki, és tálalják számunkra. Ehhez képest Parragh László – aki a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként és vállalkozóként is aktív részese volt a szakmai feladatnak – azt nyilatkozta a kényszerből otthonmaradók helyzetéről érdeklődve, hogy „Most erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni!”. És mi mit mondhatnánk erre mást, mint hogy végre valaki legalább őszinte! És mint kiderült: semmivel sem ért egyet…

A csomagot kihirdető Palkovics László miniszter úr azonban igen, és lelkesen javasolt érdekes ötleteket a csomag bontogatásakor… Személyes kedvencem, hogy képezzük át magunkat például informatikusnak! Igaz, arról nem szólt a fáma, hogy mennyi idő alatt lehetek piacképes tudással felvértezett az új szakmában, sem arról, hogy addig miből tartsam fenn magam és a családomat… De az is nagyon tetszett, hogy az egyébként 600 milliárd forintos injekciót kapó turisztikai iparág – igen, turisztika: a kedvencek területei! – a bezárás ideje alatt esetleg fejlesszen, korszerűsítsen. Igaz, nem tudni, meddig tart a helyzet, és hogy mi vár ránk utána – így nehéz felmérni az igényeket, és a ráfordítható költségeket is. De sebaj: egy hotel probléma nélkül vehet fel hitelt! A kisvállalkozások között azonban kevés a hitelképes, tehát számukra ez sem járható út, és óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy ha a miniszterelnök saját szavai szerint „hitelt kell felvenni, abból eladósodás következik” – ehhez a tényhez ráadásul nem kell különösebb közgazdasági végzettség sem – akkor hogy javasolhatja ezt a védtelen vállalkozóknak?

Egyelőre az egyetlen biztos pont (volt mostanáig), hogy maradjunk otthon! Ez ugyan ellentétes azzal a vággyal, hogy hamar vége legyen a járványnak, épp ellenkezőleg: lassít! Csakhogy az egészségügy teljesítőképességének pont erre van szüksége: lassítani, hogy arra az egy-kétezernyi lélegeztetőgépre ne egyszerre kerüljön négy-ötezer beteg, például. Elhúzva talán csökkenthető a teljes összeomlás esélye. Tehát lassítani, otthon maradni – ez most életmentő! Kivéve, ha a megélhetést jelentő aprópénzért cserébe az a munkáltató feladata, hogy akkor is berendelje a dolgozót csökkentett munkára, ha egyébként nem tud neki most érdemben feladatot biztosítani… Nagy ötlet! És csodálkoznak, hogy a kezdeti önkéntes karantén helyett miért kezdik egyre többen – hmmm – figyelmen kívül hagyni az egyébként március 28 óta hivatalosan is elrendelt kijárási korlátozásokat…

Ha mégis elmegyünk valahova, akkor persze szájmaszk, kesztyű… illetve mégsem, mert a WHO nem javasolta. De azért jó lenne, csakhogy nem rendelheti el Orbán Viktor, mert nem lesz elegendő, és akkor nem lehet kötelező. Egyébként van elegendő, és már úton is van… „Most mi van?!?” – vetődik fel bennem szőke nőként a kérdés… és hogy még jobban össze legyek zavarva: a Kínából érkező szállítmányt Orbán személyesen veszi át, maszk nélkül – nincs mitől tartson, a kínaiak ráírták, hogy „Hajrá magyarok!”, más meg nem ért rá átvenni, vagy talán hazahordta volna! – , míg pár nappal később már profi maszkban virít a tüdőkórház orvosa mellett, akinek csak egy vacakocska jutott, az is rosszul… Venni vagy nem venni? – lehetne a kérdés. A butik kirakatában a próbabán volt – az orvosoknak most már talán mindenütt van. Mondom talán, hiszen ma, egy hónappal a vészhelyzet elrendelését követően még vezető hír – Karácsony után, de erről majd később – hogy megérkezett egy-egy vidéki kórházba is a védőfelszerelés. Egy magyar szabadalom – plexi arcvédő – pedig a lakosságtól kalapozik, hogy nyamvadt 20 milliót összeszedjen a gyártásra, miközben a gyakorlatban imádják, hatásos, és külföld is érdeklődik, de ez nem része a csomagnak…

Része volt ellenben – úgy tűnik – az ingyenes parkolás. Igaz, engem valami macska-egér játékra emlékeztetett: Karácsony vélhetően nem azért mondott rá nemet, mert a megnövekedett légszennyezettség szabad utat enged a járvány terjedésének, hanem hogy ellent mondjon. És Orbán – vélhetően – nem azért követelte, hogy tehermentesítse a tömegközlekedést (pláne azért nem, mert ezt követelte a nép), hanem hogy megmutassa, ki dirigál… És megmutatta! Ő nyert – nekünk esélyünk sincs erre egy ilyen játszmában. De a lényeg, hogy bebizonyította: az kell legyen, amit ő mond! És – ha lenne benne következetesség – akkor járvány idején én ezt nem is tartanám rossznak, nem lehet ezer felé menni, csak egyfelé, ha előre akarsz haladni! Csakhogy itt nem erről van szó, ez még mindig a bosszú az októberért, némi erőfitogtatással! Amit egészen jól bizonyít az a “daffke”, amivel ellenállt Orbán az ellenzéki követelésnek, hogy annak az ominózus „koronavírus-törvénynek”, amely teljhatalmat biztosít számára ugyan legyen már egy lejárata, vagy felülvizsgálati pontja… De nincs! Annak ellenére, hogy enélkül is sikerült a tisztifőorvos asszonynak egyetlen aláírásával elrendelni mindazt, amit korábban már megtettek, sőt: még a kijárási korlátozást is. De jól jött azért a törvény, megtudtuk, hogy a köztársasági elnök még megvan, és mert a legfontosabb dolgokról még aznap lehetett rendelkezni: másneművé operálás, vagyonátruházás, Városligeti építkezés… és persze – bár nem jött össze – az önkormányzatok hasonló jogköre! Csupa nélkülözhetetlen dolog járvány idején, egy olyan helyzetben, amikor emberek sokezrei maradtak mindenféle jövedelem nélkül, otthonmaradásra ítélve!

Róluk továbbra sincs szó, igaz, már az elején megmondták, hogy „nyilván közös veszélyben a kár is közös.”! A felelősség pedig azt gondolnánk, azé, aki naponta nem csak szimplán hozza a döntéseket, de ki is hangsúlyozza, hogy azt ő írta alá. Csakhogy nem! Bár mindent megtettek, hogy az önkormányzatoktól – élén a fővárosival – megvonjanak minden pénzt, jogkört, lehetőséget, cserébe rájuk hárítva olyan feladatokat, amihez pont ez a három szükséges (például az idősek otthoni ellátása), azért a nagyon sajnálatos, ámde járvány idején előforduló, száz fertőzöttet okozó és halálos áldozatot is követelő idősek otthonában kitört fertőzésért nem a védelem legfőbb személye a felelős, nem is az intézmény vezetője – hanem a fenntartó, azaz a főváros vezetője. Amit a közszolgálatnak titulált média átlag 15 percenként drámai pillanatokat ismételgetve ki is hangsúlyoz! Nem vitatom felelősségét, épp csak azt a két másikat hiányolom mellőle… És azt gondolom, MOST a fertőzésre kéne koncentrálni, és esetleg arra, hogy ki vitte be! Majd „békeidőben” lehet fejet követelni, én mindhármat követelném!

Keverednek hát itt a posztok, mint Müller Cecília fejében az idézetek: Wass Albertet idézte meg Márai szavaival – de ne legyünk rosszindulatúak, az ünnepi idézet nem a Nemzeti Alaptantervről szólt, ami lesz, mert végre „most ráérnek felkészülni a tanárok”, hanem a test és a lélek megtisztulásáról!

Egy biztos: idén a húsvét nem csak a kijárási korlátozás miatt lesz rendhagyó, hanem mert a legtöbb családban ezúttal az igazi nagyböjt ünnep utánra várható!

Még jó, hogy az euró csak a Soros miatt szállt el… Már csak azt mondja meg valaki nekem: ki ellen harcolva sikerült megvédeni a családi csomagot???

Addig is, amíg lesz valakinek válasza… Vigyázzatok magatokra és maradjatok otthon, hogy én is idézzek egy klasszikust: a végtelenbe és tovább!

Áldott ünnepeket!


 
Kategória: Közélet | A közvetlen link.

3 Responses to Harctéri napló – az első hónapról

  1. a nagy hohohorgász szerint:

    kari geri idősotthonáról mi a véleménye kedves független blogger?????

     
  2. Sir Galahad szerint:

    Engem ez a 13. havi nyugdíj bosszantott fel. Óvatos becslések szerint eddig 40-50 ezer ember vesztette el a munkáját, és így jelentősen csökkent vagy teljesen meg is szűnt a jövedelme. Ehhez képest mutasson már nekem valaki legalább 1 nyugdíjast, akinek csökkent vagy megszűnt a nyugdíja…

     
  3. MammyPress Média szerint:

    @Sir Galahad: Nyugi, ez ilyen rality-játék akar lenni – “ha túléled, januárban kapsz majd egy heti nyugdíjat!” Ha pechük van, akkor még három évig fizetnek… Nem valódi intézkedés!

    A munkám nekem is megszűnt. Elsőként semmisült meg, és vélhetően az utolsó dolog lesz, ami helyreáll. Vállalkozó vagyok, és nem KATA alany, de ha az lettem volna, akkor se kerültem volna be a mentesítettek közé, sok-sok kollégámmal együtt.
    Nem mintha ezek zöme nem látszatintézkedés lenne: ha valaki megszorult, eddig is meg tudta tenni, hogy később fizeti be az adóját!

     

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük