Blogom

  • |

    Őszülő

    A koromról beszélgettem minap egy barátommal – no persze, nem, nem a kéménybeli korom, hanem az éveim száma kapták a főszerepet! Hivatalosan akad belőlük jónéhány, mi tagadás: garantáltan a B oldal dalait játszom. Mégis: ez nem ilyen egyszerű… Amikor gyermek voltam, egy felnőtt bölcsességével felvértezve kellett szembenézzek a világ dolgaival. Talán tíz éves lehettem, mégis…

  • |

    Szolgálunk és félünk

    Imádom a gyerekeket! Ők még ártatlanok és tiszták, ők a jövő, számukra még minden perc egy nagy lehetőség! Imádom a mosolyukat, imádom a csibészségeiket! Saját csemetém is akadnak szép számmal – igaz, ők már csak számomra gyermekek… SOHA nem lennék képes abortuszra! Ezt már életemmel is igazoltam, hiszen első gyermekem fogantatása és születésének körülményei finoman…

  • |

    Cseppbe zárt gondolatok

    Esik! Ezernyi csepp csapódik az ablak üvegére, ahol némelyik magányosan csörgedezik tovább, néhány pedig egybeolvad csepptársaival. Ezernyi csepp, mégis egységet alkot: ha felületesen nézed, csupán víz. Van, amelyik gyorsan végigszalad az üvegen és olyan is, amelyik lassan ereszkedik alá. Látható olyan, amely egyenes úton halad, más cseppek kacskaringósan igyekeznek a mélybe. Akad köztük csepp, amely…

  • |

    Lámpányi boldogság

    Láttam, ahogy közeledett felém a kereszteződésben. A kis pohár a kezében félreérthetetlenül jelezte, hogy valamit jó lenne, ha végre dobnának bele… Elmosolyodtam: túl vagyok a tankoláson, a bevásárláson, szerintem ezúttal nem kizárt, hogy nála van több pénz! – Sajnos most nem tudok segíteni… – mosolyogtam rá eltitkolva a helyzet komikumát, de azért őszinte sajnálattal. A…

  • |

    Lecsó – édesen!

    Nyár… Sokaknak a vízpartot, a szabadságot jelenti – nekem a víz hideg, igazi szabadságon évek óta nem voltam, így számomra elsősorban a dinnye és a lecsó szezonját hozza el! Csakhogy idén a Pandémia kicsit átírhatta a bioritmusomat, mert valahogy kimaradtak ezek a pillanatok, miközben észre sem vettem, hogy javában „itt lenne már az ideje”! Igaz,…

  • Kedden elseje!

    Avagy Budapestre lassan beköszönt az ősz! Hogy van-e élet szeptember után – nos, ezt ma még nem tudhatjuk meg! Elvileg van, méghozzá – hetek óta hallgatjuk – várhatóan sokkal szigorúbb rendben, hiszen Nyugaton (és ezúttal Délen is!) fokozódik a helyzet! Épp csak: nem tudjuk még, hogy mik lesznek az új szabályok! Két hete volt figyelmeztetés,…

  • Index-hiszti – avagy a hírek temetése

    Néhány ember szerint „Index-hiszti” van… Tényleg csak ennyi lenne? Pár napja az egyik gyerekem a Keleti pályaudvarnál haladt keresztül és meglepve látta, hogy harsány tüntetés szerű valamibe cseppent bele. Fel is hívott egyből, hogy mi ez, mi történik épp körülötte?!? Nem tudtam megmondani!  Mostanában túl sokat dolgozom, talán csak lemaradtam az eseményekről… De – mi sem…

  • Világtalan világ

    „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Azt hiszem, ez mára már közhelynek számító bölcsesség kedvenc Kishercegemből. És vélhetően sovány vigasz azoknak, akik a szemmel látás képességétől megfosztva élik életüket! A szemük világának elvesztése kapcsán valóban világtalanok lennének? Más lenne az ő világuk, mint a miénk, látóké? A…

  • Nagy levegő a semmiből

    Kis magyar lélegeztetőszámtan – És ebből hány lélegeztetőgépet lehetne venni! – hallottuk minduntalan, amikor az ellenzék épp felháborodott valamely vélt (de többnyire valós) pénzpazarlás kapcsán! Hát megkaptuk! A helyzetet is, meg a gépeket is, ami az ellenzék kárálásának nem sikerült, azt a pandémia elérte: a kormány portyázókat küldött, de lettek gépek! Nem is akármennyi… Mázlisták…