Blogom

  • |

    Márciustizenöt

    Idén nem esett az eső, Így kordonok közt gyűlt a nép. Szívemre kokárdát tűztem, De úgy éreztem: ebből elég! Hívott a tavasz szelleme, Ünnepbe mártotta lelkemet Indultam is volna gyorsan, Ám valami fékezte léptemet! Jobbra színpadok sora várt, Rajtuk hangzatos szólamokkal, Harsányan mosnák agyamba, Hogyan tarthatok a “jókkal”! Balra csend honolt és béke. Erdő, rét,…

  • | |

    Szabad akarat

    Az úgy kezdődött, hogy elmentem egy Deva koncertre… A háttérben a szokásos fraktálképek mentek, amikor az egyikben egy kobrát véltem felfedezni, majd mintha egy angyalszárny jött volna… – és ott, akkor abban a pillanatban megjelent bennem egy kép! Mondanám, hogy ez, de az az igazság, hogy az kicsit jobb volt… És mesélt nekem! Ezt onnan…

  • | |

    Isteni úton sétálgatva

    Jártam már náluk más előadáson, így nagyon vártam a Recirquel csapatának Walk My World című előadását! Egyedülálló élmény – ezzel hirdették a műsort! És én tényleg ott álltam, egyedül… Pedig négyen indultunk, a család négy hölgytagja: én a vén, és a három következő generáció! Az első negyedóra furcsa volt! Igaz, a rám köszönő díszletek is…

  • Tényleg hányinger!

    Azt írtam korábban, hogy Magyar Péterről egy szót sem szólok a választásokig – és ezt továbbra is tartom. Nem érdekelt az interjú sem, de végül félfüllel meghallgattam – Szily Nóra miatt. És mert szeretek „képben lenni”! Aztán jött az a komment, amit az ex igazságügyi miniszter tett, midőn megosztotta az interjút, amiről neki ez az…

  • Romlott világ

    Megesik, hogy elromlik egy cipő… Most épp mindegy, hogy eleve gyenge volt a minősége, vagy csak én nem megfelelően használtam, de tény: ez bárkivel megeshet. Ilyenkor el kell dönteni: kuka vagy javítás? Mélyentisztelt vezetőink számára ez aligha kérdés – bár a hatezres kínait az ember könnyebb szívvel ereszti el, mint az akár többmilliós szupermárkát, de…

  • |

    Negyven másodperc

    Talán egy tüsszentés ideje, némi orrfújással! Szerencsés esetben egy konzerv kinyitása… Talán a tűzijáték a szülinapi tortán! Bevallom, erősen gondolkodnom kell, hogy mi tarthat negyven másodpercig – ami víz alá nyomott fejjel talán hosszúnak (ámde többnyire kibírhatónak) tűnő időtartam, azért általában mégis meglehetősen rövid: csupán egy hosszabb pillanat! A harkovi gyerekek azonban tudják: pont ennyi…

  • Se kintről, se fentről

    Nem titok: a neveltetésem meglehetősen sajátságosra sikeredett, anyám egyéb elfoglaltságok miatt nem ért rá ilyesmivel foglalkozni. Jobb napokat látott énjének azonban még megmaradt a könyvtára, amelyre gyakran rászabadultam. Így ismerkedtem a falakon túli világgal… A gyereknevelést, a család fogalmát például – jobbhíján és többek között – Fehér Klárától tanultam. De volt egy rongyosra olvasott könyvem,…

  • Láthatatlan lelkek

    Még két évet sem élhetett… Ártatlan gyermek, akit csak szeretni lehetne és kellene! Neki azonban más sors adatott! Tudom, nem hozhat mindenkit „jó helyre a gólya”. Talán valóban vannak eredendően rossz emberek, még ha én nem is hiszek ebben! Szerintem csak olyanok léteznek, akik akár „jók” is lehetnének – hisz’ azt vallom: minden gyermek tiszta…

  • | |

    Ébresztő helyett

    Első és utolsó, hogy ebben a témában közzéteszek bármit a 2026-os választások előtt. Ez a bejegyzés is eredetileg egy hozzászólásként született meg, mert mostanában nem szoktam semmi olyat írni, ami pártpolitikát érint. (Régen sem ez volt a cél, de ma már minden emberi tényezőt átsző a politika undorító pókja!) Az ok egyszerű: én nem bírom…

  • |

    A Shito Ryu a legjobb…

    …ha nem tudnád! – Vajon Nóra sensei is karate ruhában jön?– Nem hiszem, mert hát: ő a család! – figyeltem fel mosolyogva a két aprócska fiú párbeszédjére, miközben gyülekeztünk, hogy utolsó útjára kísérjük Kurdi Gábort, a Shihant, a hazai ShitoRyu karate egyik atyját. A két fiúcska talán tíz éves sem volt, de nekik még megadatott,…