Boldog új Sárkányt kívánok!

Beköszöntött újra a Sárkány éve… Izgalmasan hangzik? Vagy talán nincs is semmi jelentősége? Én általában szeretem! Elsőszülöttem is a Sárkány évében érkezett, és mint minden új év érkezésekor: én ezúttal is optimistán néztem a jövőbe. Mégis: talán a világot átszövő általános bizonytalanság miatt valóban kicsit ijesztő a helyzet… – erről… Tovább olvasom

A 150 éves kamasz

Igazán stílusos úgy kezdeni egy ilyen szülinapot, hogy az ember Pestről Óbudán keresztül hajt át Budára – de bevallom, egy órával korábban még egészen más terveim voltak. És az is igaz, hogy hazafelé a városon keresztül már korántsem volt ennyire ünnepélyes a hangulatom, mivel egy teljes óra alatt jutottam át… Tovább olvasom

Minden szörnyben van valami jó

Megalkotni valamit, ami alapvetően ijesztő – mondhatni: szörnyű! – úgy, hogy ránézve mégis az első gondolatod a tökéletesség… Aki erre képes, annak más csodák megalkotása sem okoz problémát – márpedig én nagyon szeretem a csodákat!Azonban nem csak ezért volt jó zombivá változni, hanem azért is, mert ezúttal nem magamra festettem… Tovább olvasom

Egész úton hazafelé azon gondolkodám…

…miként jött a névváltás ötlete a Petőfi laktanyán! Azután kicsit megnyugodtam: ezt már biztosan a béke szele fújta felénk… Talán legalább nálunk véget érhet a háborús vészhelyzet! Legalábbis a „hadügynek” úgy tűnik, immár az lett a legfőbb gondja, hogy (sok más átnevezés mellett, amelyeket bizonyára az Ellenség megtévesztése végett csináltak)… Tovább olvasom

Keserédes tűzijáték

Elképesztő. mennyi mindennel – pontosabban: gyakorlatilag bármivel! – meg lehet osztani a magyar embereket! Talán éppen azért, mert a nagy dolgokban hiába hallatnák hangjukat, így a legapróbb dolgokon is vérre menő csatát vívva védik vélt igazukat! Nem kell már hozzá pártszimpátia, vallás, elég egy „menni a Balatonra” vagy „kell-e ruha… Tovább olvasom

Szalonspicc

Emlékszem, nyolcéves voltam, mikor egyszer elszöktem otthonról, hogy meglessem a barátnőmet a balett előadásán. A Hófehérkét adták elő, ő az egyik törpe volt, talán Kuka, de ebben már nem vagyok biztos! Csak néztem, ahogy a velem egykorú gyerekek kecsesen mozognak, olykor tündérként repülnek a színpadon! Akkor lettem szerelmes a balettbe,… Tovább olvasom

Helló, Helloween!

Arcfestőként egész évben sorra varázsolom elő a pillangókat, unikornisokat, pókembereket és a megannyi varázslatos lényt a gyerekek (és a gyereklelkűek) arcából. Ez számomra az egyik legnagyobb élvezett, különösen akkor, amikor belenézve a tükörbe, megpillantják magukat az érintettek. Leírhatatlan érzés! De van ennek a „munkának” két csúcspontja, ami még ezt is… Tovább olvasom

Holdvilágos éjszakán…

…miről álmodik a lány? – daloltam zsenge ifjú koromban. Nos, attól tartok, talán már nem jelenthetem ki, hogy kifejezetten a lánykoromat élném, de azt tudom, hogy én mostanában miről álmodom… Például arról, hogy élek! És hogy az élet tele van kihívásokkal, amelyek nem feltétlenül csak negatívak lehetnek, és én helytállok…. Tovább olvasom

Üzentek az ágak-lombok

Reggel a kertben egy frissen kinyílt írisz-bokor várt rám… És persze: az orgona ága! A barackfa virágáról lemaradtam, de délután főztem egy jó csirkepaprikást, nokedlivel! Van olyan illata, hogy elnyomja a kertben az orgonáét, amellyel már a kakaós csiga is megküzdött, amit előtte sütöttem! És egy nagy adag padlizsánkrém is… Tovább olvasom

Rossztékonyság

Azt mondják: jó vagyok! Legalábbis: mint arcfestő, mindenhol ezt hallom vissza… Az biztos, hogy sok céggel dolgozom együtt és általában szívesen dolgoznak velem. Mi több: a szülők – már amelyik még képes rá – elégedetten fizetnek a munkámért, mert szerintük is jó, amit csinálok. Pont ezért szívesen megyek mindenféle jótékonysági… Tovább olvasom