Nézem a szertehulló szikrákat, beszippantom azt a jellegzetes illatot… Olyan varázslatos az egész! Pedig pici villanások összessége, naponta látom egyenként őket, mégis csak így együtt jelentik, hogy karácsony van: a szeretet és a fény ünnepe! Apró szikrák: egy mosoly, egy meglepetés… egy lehetőség, egy lehetetlenség… egy telefon, egy SMS… egy érkezés, egy fénykép… egy illat,…
Hogy kit és mennyiért vettek meg baloldalon? Nem tudom! De szeretném hinni, hogy jó pénzért tették, mert, ha kiderülne, hogy csak szimplán „tényleg ennyire bénák” – akkor itt már nincs remény… Nem értem! Mindenki fel van háborodva a hatalmasok ámokfutásán. Én is. És bárhova megyek, szinte minden ismerősöm, még a korábban a FIDESZ felé elkötelezettek…
Sokszor mondogatom: ha létezik a Pokol nevű intézmény – és valóban kénköves tüzek várnak ránk ott – akkor sincs ok az aggodalomra: az emberi szervezet olyan csodálatos, hogy ahhoz is fog alkalmazkodni! Hogy létezik-e egy másik dimenzió, amely a halál után vár ránk – ma is csak sejtem, pedig volt szerencsém kicsit átkandikálni. De hogy…
– Még sincs olyan hideg! – gondolta valaki ebben a momentumban pillanatban… Vagyis akkor semmi nem gátolja meg őket abban, hogy – hosszas tűnődés után – megünnepeljék 1956-ot! Igaz, én azt sem tudom: mit lehet ezen ünnepelni? Elég szarul jöttünk ki belőle, sokan meghaltak… Igen, van, aki szabadságharcosként. Van, aki ártatlan áldozatként és van, aki…
Úgy tartják: az otthon az a hely, ahol várják az embert… ha ez igaz, akkor én ma hazaérkeztem! Faramuci kijelentés ez akkor, ha olyan helyre tartasz, ahol az otthon valami egészen mást jelent mindenkinek! Számtalan tragikus történet őrzi, hogy kit hogyan fosztottak meg a családi fészektől – egy közös pontjuk van: nem ők tehetnek róla! – Haggyad…
Mindent elolvasok, amennyire időm engedi – mert egyrészt ezt tanultam… másrészt, mert minél több információm, szemszögem van, annál tisztább képet láthatok a valóságról. Arról a valóságról, ami nem is mindig olyan egyértelmű! Ezúttal a Facebookon található „Gondolkodó” egyik megosztása gondolkodtatott el: a Zárójel című portál egy írását tette közzé Ünnepi gondolatok a kurva országhoz címmel. Azt kérdezték…
Nem tisztem minősíteni senki produkcióját, nem az én dolgom eldönteni, hogy kinek mi tetszik. Hogy a saját világomba kit engedek be, arról pedig a távirányítóval vagy a jegyvásárlással döntök – és szeretem azt hinni, hogy a közönség is így tesz. Persze nem mindig, de az egy másik történet… Most sokkal inkább azon gondolkodom, melyik a…
Azt írja az újság… – vélem hallani Psota Irén, azaz a klasszikus Lujza rekedtes hangján, ha valami bődületes dolgot olvasok! Most éppen azt, hogy Észak-korea vezére épp szigeteket süllyesztene, Amerikát porlasztana, Japánt számolna fel… Hogy mit mondana erre Jenő, a türelmes férj?!? Nem tudom, de azt hiszem, azzal nyugtatna, hogy vélhetően kissé ártalmas az észak-koreai…
Hogy hányan vették komolyan az augusztusra ígért dupla családi pótlékot – nem tudhatom, de az érintettek azóta már feltehetően szembesültek a szomorú ténnyel, hogy szeptemberben hiába várják a pénzt jelentő csengőhangot… de nem ez volt az egyetlen pillanata a tanévkezdésnek, amikor csúnyán átverve érezhettük magunkat! A „nem a Soros által pénzelt” média szorgalmasan hangoztatta, milyen…
Mindent elolvasok, amennyire időm engedi – mert egyrészt ezt tanultam… másrészt, mert minél több információm, szemszögem van, annál tisztább képet láthatok a valóságról. Arról a valóságról, ami nem is mindig olyan egyértelmű! Ezúttal a Facebookon található „Gondolkodó” egyik megosztása gondolkodtatott el: a Zárójel című portál egy írását tette közzé Ünnepi gondolatok a kurva országhoz címmel. Azt kérdezték…