…képet fest’ni sem tudok! 🙂 De szeretek mindenféle képekben gyönyörködni, hagyni, hogy magukkal ragadjanak, kiszakítva a valóságból, elrepítve messzi tájakra, hajdani időkbe… És szeretek magam is fotózni, festeni mindenféle képeket, amelyekről néha azt remélem, talán valaki másnak is okozhat egy-egy kellemes pillanatot – de valójában sohasem látom őket elég jónak. Még akkor sem, ha azért…
Ez az egyik legszebb közhely (és mint általában a közhelyek: ez is igaz), de csak addig gondolod annak, amíg nem éled meg személyesen lényegét. Akkor egy kicsit új értelmet nyer… Ma a szó klasszikus értelmében voltam úton: túrára indultam. Igaz, azt sem tudtam, hogy pontosan hova, de szerencsére egy olyan rutinos túravezető baráttal, akire tudtam,…
Jó, nem feltétlenül mindenkinek lehet labdába, de nem is azért lettünk a stadionok országa, mert focistáink az egekbe emelték hírnevünket. A berúgás az már sokkal jobban megy – na, nem a focikapuba, és már nem is a sarki kocsmában: jobb szeretünk zugivóként titokban küzdeni a legtöbb alkoholista országának címéért. Felrúgásban is jók vagyunk, persze: nem…
Csepreg. Egy kisváros Kőszeg közelében. Jártam már arra… kastély, tó… van mindenféle szépség, és alig több mint háromezren élnek ott. Nézem a város weboldalát: tájékoztatnak a hőségriadóról, lomtalanításról, népszámlálásról – mint bármelyik rendes város önkormányzata. Arról, ami ott mellékesen történt – nincs szó! Keresem, hogyan tálalták ezt a szégyenfoltot, azonban csak egy tiltott szeszesitalárusítást találok,…
Ha tehetem, minden nap megcsodálom… Gyakran meg is örökítem: lefotózom, olykor megfestem – igen, tudom, „uncsi giccsparádé” sokak számára, csakhogy ez engem kicsit sem érdekel: én szeretem és minden egyes alkalommal csodálattal tölt el! És – ha tehetem – többnyire meg is osztom ezt a csodát. Nem, nem unom még! Lenyűgöző látványa, lehetetlen színekben pompázó…
Mégis: kinek az érdeke? Egy gyilkossági nyomozás során gyakran felmerül ez a kérdés… Most közel félmillió embert – igen, a katás vállalkozó is az, csak másodsorban lett adócsaló – szóval közel félmillió embert nyírtak ki. Talán érdemes megnézni, hogy ez kinek volt jó… Azt mondják, jó nekem Mármint nem nekem, hanem a katás adózóknak, mert…
A kormány által hozott törvény kiskapukat is tartalmazott. Nem tudni, ki rakhatta bele, hiszen ők mindig tökéletest alkotnak, híresek az átgondolt, hatástanulmányokon nyugvó jogalkotásukról. Azt hiszem… Na jó, én nem – de sokan tényleg ezt hiszik. Szóval ez a tökéletest alkotó kormány létrehozott egy törvényt, aminek hatására vállalkozók százezrei vagy munkát tudtak teremteni maguknak, vagy…
Nem szeretem a Katát! Mármint az erre a névre keresztelt adónemet. Igazságtalannak tartottam. De tény: sok embernek ez jelentette a mentsvárat ahhoz, hogy munkát teremthessen magának, hogy megélhetést találjon, vagy akár ahhoz, hogy az ilyen-olyan szürke-fekete munkaviszonyok helyett végre nyugodtan alhasson. És most nincs tovább… De nehogy azt higgye valaki, hogy őt nem érinti! Többszörösen…
Sokszor, sok helyen elmondtam – bár így még sosem fogalmaztam meg: én vagyok a legnagyobb liberális, de falra mászok a liberális szemlélettől! Engem a könyvek, versek neveltek, és azt tanították, hogy „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,Ember lenni mindég, minden körülményben.” Hogy Arany János mellé egy kis Hobot is idézzek: ez bizony rohadt nehéz…
Azért ezek mégiscsak szörnyek, legalábbis felnőtt szemmel. De pont ez a kulcsszó: felnőtt szemmel! Vagyis: egy másik szemszögből nézve! Merthogy az mindig van… Ami a gyerek szeméből cuki plüss, az a nagyinak csúf szörnyeteg, a lelkésznek a sátán megnyilvánulása, a kereskedőnek aktuális bevétel, Hollywoodnak potenciális kasszasiker… Egyáltalán: mi az, hogy rossz? Mihez képest? És létezhet-e…