Látnivaló, hogy Te sem teszed helyre azokat a tapasztalt értékeket, melyek életed során ért, ér !
Harmadik út n i n cs (!). Vagy egy a lehető legszélesebb munkával megtermelt, és elosztott, vagy a kapitalista szellemmel megtermeltetett, és egyesek tőke felhalmozása !

A baloldalnak pont ez a rákfenéje, nem tudja magát elhelyezni a rendszerváltás, és a széles tömegek támogatása dilemmában.

Olyan nincs, hogy a kapitalista termelés ( mely a nagy tömegek munkájának kevés ember tőkéjét gyarapítja, annak hasznára ) keretében egy szélesebb közösség jólétét biztosítja, ennek a tőkefelhalmozás – ami a kapitalista termelés egyetlen célja – gyakorlata alapvetően ellentmond.

Már napjainkban megszűnt az az inspiráció, mely egy veszedelem ( a kommunizmus eszméje= a kizsákmányolás – húúú, ez a szó IS káromlásnak minősül (!) – létezik, mint perspektíva ) minél későbbi bekövetkezte érdekében az úgy nevezett ‘jóléti államot’ ( értsd : a tőkések mazsolát osztogattak a dolgozó rétegnek ) működtették .

Kész, vége ! A kapitalista termelés viszonyainak túlélése érdekében a legnagyobb igyekezet folyik világszerte, addig, míg az emberiség fel nem ébred. Ez van, ezt kell megérnünk !

A korábbi szocialista országokban élők sem annak a rendszernek a tévedései, túllihegése, hanem annak az időknek a népnek kedvező tényezői iránt éreznek nosztalgiát, de mint tudjuk harmadik út nincs !

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

/A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI/

Kedves Apafia!

Nem volt alternatíva. Csak képzelgés.

Amikor a rendszerváltás környékén elmondtam kb. ugyanezt, mindenki kiröhögött (maga mögött érezve a túlnyomó többség erejét).

Most én röhögök.

Muhahaha!! !!!

Röhögnék, ha nem fagyna az arcomra a mosoly is, amikor gyerekek fordulnak ki az iskolapadból az éhségtől hétfőn 10 óra tájt.

De azokon had röhögjek, akik keresztény úrinővé szopták magukat, meg póóógáárnak képzelték magukat. Meg milyen jó lesz az ingyenpénzkárpótlás meg TSZ felosztás.

Most meg állhatnak sorba Róbert bácsinál. Vagy a köködő előtt. (Ma is így hívják a munkaerő közvetítőt?)

45 előtt így hívták.

Minden nép, aki nem tanul a saját történelméből, arra itéltetik, hogy újraélje.

Mi a szép úri Magyarországot kapot vissza. A hárommillió koldussal.

40-es IQ felett mindenki láthatta, hogy a beígért ausztriai életszínvonal hazugság.

Nyíltan őrizkedett is mindenki kimondani, hagyták, hogy a hülyék hangosan ábrándozzanak.

A rendszerváltás első húsz évének viszonylagos jóléte az állami vagyon államadóssággá konvertálásából, és további 60-100 milliárd dollár hitelnek volt köszönhető, valamint a Nyugat viszonylagos és látszólagos nagylelkűségének.

Erre azért volt szükség, hogy az új rendszer legalább nagyvonalakban állni látsszon az összehasonlítást a Kádár rendszerrel.

A pénz, hitel, nagyvonalúság mára elfogyott.

Maradt a kőkemény kapitalizmus gyarmati elnyomással kombinálva, kizsigerelt munkavállalókkal, akik azért imádkoznak, hogy bár zsigerelnék ki egészen az infarktusig, és ne rúgják ki a mesterségesen kollaboráns kormányok által felhízlalt tömegű munkanélküli milliók közé.

Több pénz nincs bérre. Csak sokkal kevesebb munkavállaló között sokkal egyenlőtlenebbül oszlik meg.

Szabadságról meg annyit, hogy nem kivánom egy ellenfelemnek se, hogy fideszes főnöke megtudja, kire készül valójában szavazni, vagy mi a valódi véleménye Urbán Győzőről.

De a fordítottját se.

Éljen a Magyar Szabadság!

Éljen a Haza!

Menjetek külföldre dolgozni!

„Szívesebben olvaslak, mint az örökké holokausztot támadókat és védőket” – 8. Ez csúnya, igaztalan, embertelen egyenlővé tétel. A holokauszt nem csupán a zsidóknak volt pusztulás. Működtetője, a nácizmus nyomort, éhséget, halált hozott a népek-nemzetek nem zsidó származású tagjaira is. A nácizmus játszotta ki – demagógiával – a szociális nyomorúságokat a zsidó emberek ellen.

Én egyike vagyok azoknak, akik következetesen fellépnek a nácizmus, az antiszemitizmus, a romaellenesség, általában a rasszizmus minden megnyilvánulásával szemben. Pontosan szociális irányultságomból adódóan.

A holokauszt bagatellizálása és/vagy relativizálása éppen hogy eltereli a szociális bajokról a figyelmet. Ha szabad, picit megvilágítanám.

A valóság megismerésében súlyos hibát vétünk, ha szem elől tévesztjük, hogy a holokauszt ugyanazon társadalmi rendszer torzszülöttje, amelynek védelmezője az összes burzsoá politikai uralom (akármennyire demokratikusak is). A holokauszt a kapitalizmus feloldhatatlan ellentmondásainak terméke. Tehát ahhoz, hogy megismétlődését történelmi érvénnyel – vagyis: örökre – lehetetlenné tegyük, magát a kapitalizmust, a tőkeviszonyt szükséges meghaladnunk. A meghaladás útjára viszont éppen a kapitalizmus helyezi a tömeggyilkos antiszemitizmus torlaszát (Auschwitz óta – akarva-akaratlanul – a legenyhébb antiszemitizmus is támogatja, hogy megint legyen holokauszt!), hogy a kizsákmányoltakat (mind a mélyszegény, fedél- és munkanélküli nincsteleneket, mind a jelzálogos lakással, az újra és újraszaporodó, ki nem fizetett törlesztési kötelezettséggel terhelt ingóságokkal a fogyasztás bűvöletébe és a tulajdonlás csalfa, valótlan érzésébe egy egész tudatvarázsló rendszerrel beterelt mai, aktív munkaerőként létező proletárokat, akik – együttesen – a modern társadalom zömét teszik ki) ezzel az eszközzel is feltartsa tőkeszolgaságuk felismerésében. Hiszen így időről-időre eléri, hogy – többek között – megosztja őket a holokauszt-tagadók és a holokausztot reálisan, a világtörténelem legborzasztóbb szörnyűségének, az emberiség legförtelmesebb civilizációs botrányának értékelők harca. A társadalmi viszonyok tisztánlátását, a kapitalizmuson túljutni képes emberi minőség létrejöttét ugyanakkor segíti a holokauszt tagadásának, tagadásához vezető relativizálásának („hogy csak egy volt a népirtások sorában…”) és bagatellizálásának („hogy nem is volt olyan jelentős…”) elutasítása. /Korábbi megjelent írásaimból./

Úgy gondolom, hiteles vagyok. Hiszen elsőként köszöntöttem a post szerzőjét, Mammyt e munkájáért (lásd fent 1.), s azonnal megvédtem e postot már a legelső értetlenkedéskor (lásd 3.). Továbbá bárki tallózik írott dolgaimban egyetlenegy szociálisan közönyöset nem talál, sőt…

Meggyőződésem, hogy amire reagálva indítottam e kommentet – provokáció. Mégpedig tudatos. Jeleztem a kérdésben egyetlen tisztességes álláspontot. Megfogalmazni persze sokféleképpen lehet, a lényeget tekintve viszont nem. Megcselekedtem, és tovább nem kívánok itt ezzel foglalkozni. Nem is írtam volna róla, ha az illető blogger (zitbau) nem hozza be ide. Mármint a holokausztot. Megköszönöm Mammy bloggerina postszerző bloggazdának, ha tolerálja, hogy nem hagyhattam szó nélkül a holokauszt ide indokolatlanul és igaztalanul (bizonyítottam az imént) történt berántását. Az üggyel, ismétlem, itt nem foglalkoznék tovább. Ha az illető blogger (zitbau) folytatja, az ő sara, hogy bepiszkolja ezt a nemes szándékú postot.