Azt írja az újság… – vélem hallani Psota Irén, azaz a klasszikus Lujza rekedtes hangján, ha valami bődületes dolgot olvasok! Most éppen azt, hogy Észak-korea vezére épp szigeteket süllyesztene, Amerikát porlasztana, Japánt számolna fel… Hogy mit mondana erre Jenő, a türelmes férj?!? Nem tudom, de azt hiszem, azzal nyugtatna, hogy vélhetően kissé ártalmas az észak-koreai…
Hogy hányan vették komolyan az augusztusra ígért dupla családi pótlékot – nem tudhatom, de az érintettek azóta már feltehetően szembesültek a szomorú ténnyel, hogy szeptemberben hiába várják a pénzt jelentő csengőhangot… de nem ez volt az egyetlen pillanata a tanévkezdésnek, amikor csúnyán átverve érezhettük magunkat! A „nem a Soros által pénzelt” média szorgalmasan hangoztatta, milyen…
Mindent elolvasok, amennyire időm engedi – mert egyrészt ezt tanultam… másrészt, mert minél több információm, szemszögem van, annál tisztább képet láthatok a valóságról. Arról a valóságról, ami nem is mindig olyan egyértelmű! Ezúttal a Facebookon található „Gondolkodó” egyik megosztása gondolkodtatott el: a Zárójel című portál egy írását tette közzé Ünnepi gondolatok a kurva országhoz címmel. Azt kérdezték…
Grandiózus, lenyűgöző, és egyszerűen: ámulatba ejtő! Ezek voltak az első gondolataim, mármint közvetlenül azután, hogy felvetődött bennem a kérdés: mi a franc ez?!? Igen, tényleg ennyire ellentmondásba kerültem önmagammal! Mondhatni: vegyes érzésekkel néztem a híres/hírhedt Vizes VB megnyitóját… Igyekeztem elhatárolódni attól a ténytől, hogy röpke 3 milliárdot tapsoltunk el két óra alatt – és a…
Zokog és tombol! Bántották, igaztalanul… Vigasztalnád, de van, mikor minden kevés: ha vele morogsz, nem csitul… ha viccelődsz, csak rosszabb! Van, hogy a szavak már hiába szólnak… Talán egy ölelés segít, talán a szeretet rezgései megmutatják az utat a megnyugvás felé! Szavak… mit is mondhatnál?!? Magadhoz szorítva simogatnád hátát, és közben súgnád fülébe, hogy rendben…
…kérem, maga nem normális! – vágtam rá rögtön gyerekkorom mondókájának folytatását, amelyet valaha gyöngyöző kacajok közepette harsogtunk a suliban. Nem is sejtettem, hogy az ártatlannak tűnő emlék micsoda gondolat-cunami előfutára volt…
Megszületünk. Tisztán, ártatlanul, és az egyetlen, ami elsőként meghatároz: emberként! Persze, egy kórházi szülőszobán ez magától értetődő – talán ezért feledkezünk meg róla… Embernek születünk, s csak eztán derül ki: fiú vagy lány érkezett-e a világra – férfivé vagy nővé serdül majd egyszer? Aztán – többnyire – hazavisznek szüleink, legyen ez a haza bárhol… hogy…
Válogatott versenyző az egyik gyermekem… így már attól is párás lett a szemem, ha elképzeltem: egyszer ő is talán majd olimpikon lehet! Hát még ha én is ott lehetnék, hogy szurkoljak neki… és pláne, ha mindez itt lehetne Magyarországon, hogy mindenki lássa!!! Anyai büszkeségem édes álmodozását az sem zavarta, hogy mindenek előtt azt kellet elérni:…
Hogy miből lett vagyona néhány politikusnak? Ezt újabban mindenkinek a fantáziájára bízza az adóhatóság! Kedvenc vezetőink biztonságának és jó hírnevének – ha beszélhetünk ilyenről – megőrzése érdekében a NAV újabban felhagyott ugyanis a vagyonvizsgálatokkal. A „jó ügy” érdekében így lemond arról a néhány milliárdról is, amely összeg az ilyen irányú vizsgálatok során ütötte a költségvetés…
Végig aggódtam, ahányszor útnak indult valamelyik gyerekem… Pedig mindig jó kezekbe adtam őket – mégis rezzentem minden váratlan telefoncsörgésre! Nem tudom, és nem is akarom elképzelni, mit érezhetnek most azok a szülök, akik hiába várják haza gyermeküket, vagy akár azok, akik túlélték ezt a tragédiát… Belegondolni sem merek, hogyan és mikor fogják feldolgozni, hogy ők…