…miként jött a névváltás ötlete a Petőfi laktanyán! Azután kicsit megnyugodtam: ezt már biztosan a béke szele fújta felénk… Talán legalább nálunk véget érhet a háborús vészhelyzet! Legalábbis a „hadügynek” úgy tűnik, immár az lett a legfőbb gondja, hogy (sok más átnevezés mellett, amelyeket bizonyára az Ellenség megtévesztése végett csináltak)… Tovább olvasom
Elképesztő. mennyi mindennel – pontosabban: gyakorlatilag bármivel! – meg lehet osztani a magyar embereket! Talán éppen azért, mert a nagy dolgokban hiába hallatnák hangjukat, így a legapróbb dolgokon is vérre menő csatát vívva védik vélt igazukat! Nem kell már hozzá pártszimpátia, vallás, elég egy „menni a Balatonra” vagy „kell-e ruha… Tovább olvasom
Arcfestőként egész évben sorra varázsolom elő a pillangókat, unikornisokat, pókembereket és a megannyi varázslatos lényt a gyerekek (és a gyereklelkűek) arcából. Ez számomra az egyik legnagyobb élvezett, különösen akkor, amikor belenézve a tükörbe, megpillantják magukat az érintettek. Leírhatatlan érzés! De van ennek a „munkának” két csúcspontja, ami még ezt is… Tovább olvasom
Reggel a kertben egy frissen kinyílt írisz-bokor várt rám… És persze: az orgona ága! A barackfa virágáról lemaradtam, de délután főztem egy jó csirkepaprikást, nokedlivel! Van olyan illata, hogy elnyomja a kertben az orgonáét, amellyel már a kakaós csiga is megküzdött, amit előtte sütöttem! És egy nagy adag padlizsánkrém is… Tovább olvasom
Még csak kétéves volt. Nem tudni, hogy tudott-e már beszélni, hogy rúgott-e már labdába, hogy volt-e szülinapi tortája… Egyáltalán: evett-e már valaha tortát?!? Csontsoványan, kiéheztetve, magzatpózban ért végett rövid kis élete, amely több tragédiát ölelt magába e két év alatt, mint amennyi néhány embernek évtizedekre juttat a sors… Sanyikának hívták…. Tovább olvasom
Talán a húsvét, a feltámadás ünnepe teszi, talán az éppen újjáéledő természet, hogy gondolataim minduntalan egy univerzális erő körül járnak, amelyet az egyszerűség kedvéért akár Istennek is nevezhetünk… De még véletlenül sem kötelességből! Hogy az egyház rendszerét mikor kezdtem elutasítani? Talán a hatodikos történelem órákon ült el bennem a tagadás… Tovább olvasom
Bazzmeg! – szaladt ki a számon sokadjára, némi bosszúságot követve. Alapvetően az igényes, szép beszédet szeretem, de azért nincs bajom a káromkodással sem, amíg az nem személyeskedés és nem kötőszó, hanem az, ami: indulatot kifejező, vagy inkább levezető megnyilvánulás. Hogy ez így helyes-e, arról lehet vitatkozni, de mindenképp természetes és… Tovább olvasom
Magyarország (gránitszilárdságú) Alaptörvénye szerint „Magyarország független, demokratikus jogállam”. Hogy ez valóban így van-e, arról Brüsszelben (is) aktív vita folyik éppen, mert néhányan úgy gondolják, hogy ez azért nem teljesen fedi a valóságot – márpedig a brüsszeli eurócsap csak oda csöpögteti a friss, habos euró-támogatást, ahol ki van írva a kocsmára, hogy “Jogállam”!… Tovább olvasom
Veszélyes kiállítás az ilyen a magamfajtáknak… Az ember besétál és csak kapkodja a fejét: mindenhonnan ömlik rá a szembesítés a valósággal! Amit néhányan tudunk, néhányan talán itt eszmélnek rá – és biztos van, akinek ezek után sem esik le! Tényleg ilyen világot élünk? És tényleg nem tehetünk ellene semmit? Ezernyi… Tovább olvasom
A MammyPress Média – az Esti Hírlap Online megszűnését követően – eredetileg (egy vizsgafeladatként, majd később) azért jött létre, hogy a nap híreit foglalja mindenki számára érthetően egy csokorba. Csakhogy az MTI akkoriban indult meg olyan szinten a lejtőn, hogy értelmét vesztette a terv, így csupán a saját gondolataimat, érzéseimet,… Tovább olvasom