Tisztelt Miniszterelnök Úr! Bevallom, nehezemre esik ez a megszólítás, mert azt gondolom: ön méltatlan erre a címre – de én úgy tanultam, hogy az ország első emberének ez akkor is jár, ha nekem nem szimpatikus, vagy ha arra érdemtelen! A választók döntését illik tisztelni, még akkor is, ha meglehetősen tisztességtelen módon lett megkérdezve véleményük… Úgy…
Augusztus. Kánikula, vízpart, koktél… Ma magától értetődően valami narancskarikás-napernyős jéggel teli csoda ez utóbbi – de nem is olyan rég sokaknak a koktél szó a „szegény emberek atombombáját” jelentette. Molotov koktél… A legtöbb embernek ez jut eszébe a volt szovjet külügyminiszter nevéről, pedig a Hitler-Sztálin paktum aláírása is hozzá kötődik – éppen ma 79 éve….
Nem érdekel, hogy ezrek, százezrek, vagy milliók vesztek oda a koncentrációs táborokban – mert az Egy is sok, a Tíz már rengeteg, és az összes többi adat olyan érthetetlen borzalom, amit emberi agy – és lélek – képtelen felfogni is, nemhogy feldolgozni! Az erről szóló megemlékezéseket én mégis erőltetettnek, és feleslegesnek éreztem sokáig, és több…
Arra ébredtem, hogy lelépett az N1 Tv stábja. Még tán szürcsöltem a kávémat, mikor kiderült, hogy a ZOOM Hírmestere – a Népszabadság utolsó főszerkesztője – elhagyja a fedélzetet. Nem tudom, süllyed-e a hajó (a színvonal egy év alatt a semmiből szökött az egekbe – majd mostanában csúszkált lefelé…). Mire mindebből ocsúdni próbáltam, már indultak is…
– A pofátlanság netovábbja!!! – Pár cifra káromkodás közepette ez volt az első reakcióm arra a felvételre, amelyen Orbán Viktortól próbáltak érdemi választ kapni néhány – a közvéleményt intenzíven érdeklő, és az emberek ezreinek húsbavágó – kérdésre. Nem tudom, melyik háborított fel jobban: az a tény, hogy a miniszterelnök „csúnya dolognak” és egyben „kollektív zaklatásnak”…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesebeli közmunka program! Sok jót lehetett hallani róla – mégtöbb rosszat – de mindenki kedvenc története az volt, hogy milyen jó lesz majd annak, aki mostantól 47 frissen nyomott ezrest oszthat be egy teljes hónapra… És ez a tény végre összefogta az országot: az egyik fele azért…
Nálunk márpedig demokrácia van! És szabadság! Mert ez egy szabad ország, ahol mindenki azt csinál, amit csak… szabad! Vagy: amit – egyelőre – még szabad!Na de tényleg! Mi így együtt egy nemzet vagyunk! Ja, nem: ti vagytok! Illetve: ők! Hogy én ki is vagyok? A legfrissebb definíciók szerint azt hiszem, egy sejthalmaz, aki annyit ér,…
Indítottam egy sorozatot, mert szeretek fotózni, és sokszor egy-egy kép többet mond minden szónál… Gondoltam, minden héten felteszek egyet! Az első képet sokan megnéztétek (köszönöm), így kicsit zavarba voltam, amikor elsőre fel sem tűnt, hogy máris eltelt egy hét, jöhet a következő kép! Na jó, de mi?!? Aztán kitaláltam! A téma – mint mindig –…
Gyermekként – az „átkosban” cseperedve – egy vágyam volt: a szabadság! Ennek persze a politikához semmi köze nem volt! Ha nem is egyedi, de szokványosnak semmiképp nem mondható életkörülményeim váltották ki, hogy csak egy dolog lebegett a szemem előtt: mielőbb szabadnak lenni, a saját életemről magam rendelkezni! Együtt nőttem fel a rendszerváltás igényével, egyszerre „értünk…
Egy kicsit kezd elegem lenni abból a tényből, hogy az ország fel – és meg! – lett osztva, balosokra és jobbosokra. Szeretném mindenek előtt megjegyezni, hogy minden tiszteletem az egy kézzel, vagy egy lábbal élőké – de haladni két lábbal, dolgozni két kézzel lehet a leghatékonyabban! MINDKETTŐRE szükség van! Nem ellenségei, még csak nem is…