Lássuk be, Józsibácsit ezek a kérdések teljesen érthető módon annyira nem foglalkoztatják. Nem azért, mintha butább lenne, mint öltönyben dolgozó honfitársai – akik esküjük szerint őt lennének hivatottak hozzáértően képviselni – hanem azért, mert hol a megélhetéséért harcol, hol a túlélésért. Covid, aszály, infláció, rezsicsökkentés… Nem részéletezem, hiszen állítólag így is aranyélete van, legfeljebb ő ebből keveset érez. És akár ismeri a jogállamiság kritériumait, akár nem, lássuk be: a legtöbb Józsbácsit általában ez annyira nem is érdekli. Próbál tisztességesen megélni, felnevelni a gyereket, eltartani a családot, és haladni az élet sodrásával. Abban jellemzően minden Józsibácsi egyetért, hogy a törvény – akár jó, akár rossz, akár átgondolt, közérdeket védő, akár az éj leple alatt hozott „dafke” törvény – azt bizony be kell tartani, mert másképp baj lesz!

Itt meg is állhatnánk egy gondolatra, hogy miért és kinek fontos, hogy Józsibácsi szinte már rettegjen a törvényektől. Hogy piros arca messziről árulkodjon a vérnyomásáról, ha véletlenül hivatalos levelet kap, és gyomra görcsbe ránduljon, ha csak meghallja a NAV hivatalos nevét (nem, ez nem a Nemzeti A’V Hivatal, de hajaz rá!) Ez a gondolat azonban messzire nyúlna, inkább mellőzöm ezúttal.

Tehát ott tartottunk, hogy talán csak a KRESZ-t leszámítva Józsibácsi alapvetően tiszteli a törvényt, így igyekszik betartani azt! Nem úgy, mint a már emlegetett NAV, akinek a törvény írja elő, hogy tárgyhó előtt 25-ig közzé kell tenni az aktuális üzemanyagárat, de január 02-án délben még nincs fent az oldalukon, hanem úgy igazán! A legtöbbet ismeri, mert a törvények egy része összecseng a Tízparancsolattal. Azt meg mindenki fújja kívülről (a politikusokon kívül), akár vallásos, akár nem. A „ne hazudj, ne lopj, ne csalj” azért elég jól lefekteti a tisztességes élet alapkövét, és ha ennél többre van szüksége, akkor megkeres egy szakértőt, vagy egyszerűen – éljen a XXI. század – megnézni az Interneten. Lehetőleg a Jogtárban, mert ugye az infosztrádán mindenféle baromság és azok ellenkezője is jelen van, hát ide azt a Jogtárat…

…és lássuk, mit kell tenni, mennyit kell fizetni, ha Józsibácsinak például kellene egy segítség, mert az asszony beteg lett. Csak pár nap, alkalmi munka… Zsebből, feketén már rég nem meri, mert megláthatja a szomszéd! Előveszi 2023.januér 02.-án 15 órakor a jogszabályt (ez fontos, mert a 2010-es törvény létrehozásának évében pl. szinte minden hónapban más volt az előírás), és azt látja, hogy „alkalmi munka, közteher 1000 Ft”! Ezt még épp ki tudja fizetni, hát belevág… Csakhogy hiába írja ezt a törvény szövege(???), mert hát ugye: háború van! Mármint szerencsére nem itt, hanem a szomszédban, amitől ez még tragikus tény. Az is, hogy emiatt nálunk rendeleti kormányzás van, ami Józsibácsinak nem sokat mond talán, de ha eleget olvas és figyel, akkor ért belőle annyit, hogy honatyáink most bármiről azonnal rendelkezhetnek: ne kelljen formaságokkal tölteni az időt egy valódi vész esetén. Az, hogy megnézze, hogy ebben a rendeleti kormányzásban nem írták-e felül az alkalmi munkások közterhét – az attól tartok, aligha fog eszébe jutni! Neki sem. Meg kb. senkinek… Pedig igen, ott megtalálná, hogy tavaly július 1-én a duplájára nőtt ez a közteher, amiről a média sem nagyon számolt be. Ősszel írtak ugyan pár sort, így – ha mégis rákeres a megbízhatatlan neten – látni fogja, hogy 2000 Ft lett a terhe. Csakhogy ez még mindig nem nyert, mert ha mégis megnézné a rendeleti kormányzás idevonatkozó passzusát, akkor látná, hogy a mindenkori minimálbér 1%-a, vagyis tegnap óta már 2320 Ft. Nahát, a címében is erről szóló törvényt nézte? Rossz helyen kereste… Pech!

De ezt legalább megtalálja talán. Azt, hogy mit kell tegyen egy vállalkozó, ha bejelentkezne az átalányadó alá – azt nem! Korábban az SzJA bevallásban kellett jelezni egy vállalkozónak, de akkoriban ezt a bevallást ők februárban adták be. Most már az egyéni vállalkozók is májusban vallanak – addig tényleg nem is akarná tudni a NAV? Írnak ugyan bejelentési kötelezettségről, ami vagy ezt takarja, vagy a bejelentőlapot – de ez utóbbin csak azoknak van lehetősége, akik kiestek tavaly a KATA alól. Jól átgondoltan, megtervezetten létrehozott változás volt az is, a jogállamiság szellemében, amibe most ne is menjünk bele! A lényeg, hogy hiába szeretné jól csinálni: nem derül ki, mi a helyes eljárás…

De legalább december 23-án este már megtudhatta hivatalosan, hogy mennyi lesz a minimálbér! A Jézuska – vagy valamelyik földi helytartója – még sikeresen becsempészte a fa alá! Volt ez már rosszabb is, akár örülhetnénk is neki… A könyvelő, a programozó, a vállalkozó – és még hosszan sorolhatnám – az nem ember, nekik nem számít az ünnep, és nem kell előre kalkuláljanak semmit. Örüljenek, hogy nem szilveszterkor, mint a múltkor… Tervezni? Ugyanmár!

Akkor is lehetetlen, ha hitelt venne fel, vagy pályázna – bár mindkettőhöz kell pénzügyi tervet készíteni (hazudni). De hogy a fenébe lehetne bármit is megtervezni, ha azt sem tudjuk biztosan, hogy tegnap mi volt, nemhogy holnap mi lesz? Nem beszélve arról, hogy a következő 12 hónapban mi az irány? És sajnos nem a háborúk, járványok, természeti katasztrófák függvényében nézve, hiszen azokat senki nem tudhatja előre, de egy ilyen jogállam-izében azért legalább egy adóéven belül illene tudni talán hiteles forrásból, hogy mikor, mit kell csinálni, mennyit kell fizetni egy jogkövető lénynek – akár ember, akár nem.

Hogyan legyen jogkövető valaki ott, ahol az is követhetetlen, hogy mit kell egyáltalán követni?

Milyen alapon lehet jogállamnak hívni azt, ahol a jogalkotás menetébe nem tartozik társadalmi vita, szakmai egyeztetés, következmények vizsgálat – elegendő egy szándék, vagy egy probléma gyors megoldása, és reggelre meg van szavazva?

És hogyan lehet betartani a törvényeket úgy, ha nem csak megalapozatlanok, de követhetetlenek is? És hiába az ingyenes jogtár: megismerhetetlenek is!

És mindennek a tetejében van egy kormányunk, amelyik szerint ez így szupcsi klasszcsi húdejó, és van egy ellenzékünk, aki ilyen piszlicsáré dolgokkal nem is foglalkozik, mert épp a helycserét követeli… A milliárdok – és néhány kiváltásgos törvényszolga – repkednek, az emberek meg rettegnek. Ami érthető, hiszen SEMMI nem működik körülöttünk úgy, ahogy kéne: összeomlik épp az egészségügy, nincs rendes oktatás, nincs kutatás, kultúra… és nincs már jog sem, vagy legalábbis pont annyit ér, mintha egyáltalán nem lenne! Igaz, van helyette követhetetlen infláció, hogy legyen, ami továbbra is húsbavágóan vonja el a figyelmet arról, hogy mi folyik itt… Mint amikor piszkosul fáj a fogad, és ráharapsz a kezedre, hogy csökkentsd az érzést – de ugye tudod, hogy ez csak egy pillanat, és ettől a fogad nem gyógyul meg, de a kezed is fájni fog?

„Jogállam… ugyan! Nem mindegy, mennyit lopnak? Hagyj már ilyen hülyeségekkel, azt se tudom, honnan szedjek pénzt, hogy ne kapcsolják ki az áramot!” – nos, talán az ellenzéki és a még elvétve felbukkanó független médiának ideje lenne hasonló módon lefordítani a Józsibácsiknak a helyzetet, mert a definíció piszkosul nem, de a jelentése, ez a nyak helyett már orrunkig érő izé, amiben hempergünk – az már nagyon is érdekli őket!

Én még abban korból származom, amelyben a szocializmust kellett építeni, de azért egyre többen láttuk, hogy hiába van benne annyi tégla: sosem készülhet el! Most úgy tűnik – azt mondják – helyreállítjuk a jogállamot! (a brüsszeli kincstáros – és nem a magyar nép kérésére. „No comment!”) Vagyis megjavítunk valamit, aminek még az alapjai is hiányoznak?!?

Ez tényleg csak engem zavar???

Utóirat: most, így az este felé közeledve – január másodikán, 17 óra 30 perckor – jött a hír, hogy a NAV a törvénynek megfelelően végre kihirdette a januári üzemanyagárat (persze: visszadátumozva december 25-re). A dolog hátterében az áll, hogy a könyvelő szakma egyik nagyágyúja elég hangos tud lenni, így villámgyorsan cselekvésre késztette a hivatalt. Persze: ő érti a dolgát! Egyszer talán majd az ellenzék is eljut idáig… vagy (ez még álomnak is túl szép) egyszer majd talán így működik a kormányzás is…

Most van rá egy törvény – na bumm! És akkor mi fog változni? Talán kevesebb lesz általa a feketemunka, de legyünk őszinték: ez Magyarország, ahol az adóelkerülés sikk, vagyis számottevően fehéríteni sem fog a gazdaságon…

Hogy miért kellett a pukkanás? Mert ezt megértik az emberek. Ez húsbavágó. Ez mindenkit érint! Legalábbis az, amit ebből tálalnak felé: a „négyszáz órával többet kell dolgozni, és három év múlva kapsz pénzt” tökéletes mondat egy gondolkodásról leszoktatott tömegnek a hergelésre!

Ez persze jó a kormánynak is, hiszen amíg ezen hőbörög mindenki, addig például simán végignyomták a Parlamenten a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, amely ugyan sokkal jobban korlátozza a szabadságunkat, csorbítja demokráciánkat, de a közvélemény számára értelmezhetetlen, nem látják át a lényegét, és különben is: ez valami olyan, mint a betörés vagy egy tragikus baleset – a többség meggyőződése, hogy vele ez nem fordulhat elő, mert ő okosabb, mert ő vigyáz… Hát persze…!

Nem a rabszolgatörvénnyel van baj! Illetve de, nagyon is nagy baj van vele – csak épp nem az, amit az ellenzék (első látásra legalább végre közösen) harsog felénk!

A rabszolgatörvénnyel az a baj, hogy beterjesztették és elfogadták. A kettő között nem voltak megfelelő egyeztetések, hatástanulmányok, felmérések. Nem közelítettek álláspontokat – ez van, és kész! Eldöntötték, tetszik vagy sem: ez van! Ez komoly baj vele, de még komolyabb, hogy gyakorlatilag az elmúlt években minden törvényünk így született! Izomból, azonnal, következmények felmérése nélkül! Nem mintha bármit is számítana itt az a szó, hogy következmény… ez számukra ismeretlen fogalomnak tűnik.

Aztán az is baj, ahogy elfogadták: egy botrányos parlamenti ülésen, a Házszabály több módon való megsértésével, a szavazórendszer nem épp rendeltetésszerű használatával… Ha így, hát így – akkor is ez lesz! És ez baj… De még nagyobb baj, hogy ez a mentalitás, ez a „szarok rád, én megtehetem” megnyilvánulások tömkelege nem épp azt üzeni, hogy ez egy demokratikus ország, ahol a megválasztott vezetőink az ország érdekében tevékenykednek!

Mondom „ország”, nem a szavazóik vagy a haverok – ugyanis a leges legnagyobb baj, hogy a Választások megnyerése nem egy kolesz szoba hajdani lakóinak vezetését jelenti, hanem az országét. Amelybe beletartozik az is, aki történetesen nem szimpatizáns… Csakhogy ebben az országban ez nem így működik: itt, aki nincs velük, az jó esetben nem is létezik… Rosszabb esetben – ha például ellenérzését ki is nyilvánítja – egyszerűen ellenségnek számít! Innentől kezdve szabadon szivatható: kaphatja a rohadtabb zöldséget, kerülhet hátrább a beadványa, pályáznia nem is érdemes, de az adó- és egyéb hatóságok bármikor ízekre szedhetik…

Rabszolgatörvény nélkül is rabszolgák vagyunk, csak ezt még nem mindenki tudja magáról, mert jó helyre szavazott. És azt hiszi, talán majd ő is kiváltságos lehet előbb-utóbb a hűségéért cserébe, de rossz hírem van: aki nem tagja a brancsnak kezdetektől, annak nincs esélye másra, mint ígéretre, az ígéretek földje helyett! Ha az érdek úgy kívánja, akkor esetleg morzsákat hintenek elé, de a harminc ezüstöt már hiába várná…

Évek óta fújom, hogy rossz irányba megyünk, és az élet eddig sorra igazolt. Már nem mondom, mert aki látja a híreket, az tudja… aki csak azt látja, amit mutatnak neki – annak én úgyis hiába mondanám… Legfeljebb dühöngök magamba (vagy a blogomba) csendesen.

Egy biztos: nem lesz vége magától! Sőt, a helyzet napról napra rosszabb! A hatalommániás dafke-kapitány és barátai szinte már minden napra produkálnak valami olyat, amely sok országban önmagában elég lenne, hogy „visszahívják”, de ők – mintha csak magukat treníroznák – sorra bizonygatják, hogy bizony ezt is megtehetik! És nem, nem látom magam előtt a képet, ahogy a fejéhez kap valamelyik egy tüntető tömeg láttán, majd beadja lemondását… Vagy a közlekedésében megbénított város miatt felszólítaná valamelyik miniszterét… vagy egyáltalán: bármi olyat reagálna bárki a „brancsból”, ami nem pökhendi vállrántás, amiben nincs benne, hogy „le vagytok szarva, akkor is ez lesz”! Boldog karácsonyt – ahogy egy miniszterelnök reagálhat egy ellenzéki számonkérésre… Mert neki ezt is lehet!

Jut eszembe: időközben elmúlt karácsony, de a (nyáron!) ekkora ígért sajtótájékoztató – ahol majd mindenre kitér, és kérdezni is lehet tőle – valahogy elmaradt… Pedig a MÚOSZ – az az újságírói szövetség, aki fizetett hirdetésben sem hozhatja le időnként közleményeit – felajánlotta segítségét is a szervezésben… De nem: itt már nincs érdemben ellenzéki média, akik még tartják magukat, azok a legtöbb tájékoztatóra be sem tehetik a lábukat. Ha mégis, akkor sem kérdezhet senki. Nincs kérdés, nincs vita, nincs válasz… csak a megszerkesztett szöveg, amely a csapból is folyik. Az például feltűnt valakinek, hogy a fővárostól 50-60 kilométerre már nem lehet más hírt hallgatni rádióban, mint a kormánynak tetsző MTI híreit? Hogy az esetleg nekünk nem tetszik? Rabszolga ne válogasson, örüljön, hogy már (még?) nem divat az ostor és a fekete autó…

Nem, a fekete autó tényleg nem jön hajnalban – ettől még egyetlen pillanat alatt hoznak bárkit olyan helyzetbe, hogy az inkább azt választaná… Most más a trend, de a végeredmény számít: aki útban van, aki vétett, annak – és akár a családjának – annyi! Ez itt Orbán országa, és Kövér Parlamentje, se civil, se ellenzék ne próbáljon meg mást akarni, mint amit ők…

Hogy meg kell(et volna már rég!) állítani? Ez nem is kérdés… Igaz, fájni fog, de mint a születés: túl kell esni a fájdalmakon, hogy az élet vegye át a helyét… Persze, az ellenzék csitít – de attól tartok: leginkább azért, nehogy utólag bárki őket tegye felelőssé, ha a helyzet eldurvul. Márpedig elfog, ez szinte biztos!

Hogy ki fogja ezt véghez vinni? Részemről lassan már tökmindegy, csak valaki tegye meg! Nem, sajnos alkalmas személyt nem tudok – bár az elmúlt hetekben bukkantak fel új és szimpatikus arcok. De azt hiszem, abba a helyzetbe, ami egy nagy (el)takarítás után vár majd az új vezetésre, abba a világ legjobb vezetői is belebuknának! Azért is, mert a megismerhető adatok már önmagukban is katasztrofálisak (elég, ha csak az egészségügybe, oktatásba gondolunk bele), a szekrényekből kidőlő csontvázakkal tarkított kozmetikázatlan valóság vélhetően meghaladja majd bárki szakértelmét és stratégiai képességét… És akkor még nem beszéltünk a kellően beépített, mindent átszövő szimpatizánsokról, akik tutira vérbosszút követelnek majd kedvencük bukásáért, és ott tesznek majd keresztbe, ahol csak tudnak – miközben kirúgni sem lehet őket részint a szerződéseik miatt, részint azért, mert az ő helyükre esélyes munkaerő már rég Nyugaton mossa inkább a lábasokat…

Káosz és bukás – hogy ez miért jobb mégis, mint a jelenlegi állapot? Mert a mostani – exponenciálisan növekvő sebességgel – száguld az összeomlás felé! Méghozzá az egész ország összeomlása felé! De ha bekövetkezik, akkor a személycsere annyit tesz majd: valamelyik kesztyűbáb előlép marionettfigurává…

Míg egy sima politikai buktatás, egy mielőbbi semlegesítés hiába okoz majd káoszt: abba nem az ország, csak előbb a mostani, és – ilyenek vagyunk: fájni fog, mérgesek leszünk – az új vezetőség bukik majd bele.

Ám apránként talán elindul valami, amit úgy hívhatunk: Magyarország. Egy Magyarország, amelynek van egy demokratikusan, többség által megválasztott kormánya, amely egy egész országot vezet… 

Lassan már az is mindegy, merre – csak végre ne turbóra kapcsolva a szakadék felé!

Rabszolgák vagyunk, hiszen bárki kénye kedve szerint dönthet sorsunkról, és mi nem tudunk, talán nem is akarunk ellent mondani! Nem azért, mert jó, hanem mert féltjük azt, ami van, és inkább hagyjuk, hogy megtörténjenek a dolgok – így legalább van kire mutogatni is, mondhatjuk, hogy nem a mi hibánk…

Rabszolgák vagyunk, akiknek megszabják, mikor hol a helye, mit tehet és mit nem… Mit tanulhat és mit nem… Mikor szülhet és mikor nem… Mikor pihenhet meg és mikor kell kihajtsa a belét is… Mikor és hol hajthatod álomra a fejed, és mennyiért…

400 óra – nem a világ… Plusz 10 hét az 52 mellé! Nem is olyan sok talán! Igaz, a kifizetésére nincs garancia, ahogy arra sem, hogy a munkáltató 3 év múlva még egyáltalán létezik… Pláne, ugyanazon az adószámon… Hogy túlhajtod magad, és pénz helyett csak a rothadó egészségügy karjai várnak rád? Így jártál… Hat napos munkaheted mellett még szabad (néha) a vasárnap, hogy templomba menj egy imára – néha tényleg többet gyógyít, mintha a körzeti dokidhoz mennél… Ellent mondani meg úgy sem fogsz, mert kell a meló!

Rabszolgák vagyunk! Így van ez sokfelé a világban – ettől még nem lennénk különlegesek! De csak néhány országban történik mindez úgy, hogy valaki felkel, és ha úgy tartja kedve, hoz egy törvényt, bármiről! Vagy bármiről is! Nem számít, megvalósítható-e, nem számít, milyen következményei lesznek, kit érdekel?!? Ő így döntött, ez lesz – és pont!

És majd jönnek az „emberei” és megszavazzák, megszerkesztik, kihirdetik, hogy épp mi Az Akarat…

Egy országban, ahol a miniszterelnöktől 5 méterre megrángatnak egy ellenzéki képviselőnőt, ahol nem számít törvény. házszabály, ha egyszer véghez kell vinni az akaratot – nincs ellenszer!

Mehetsz feljelentést tenni Polt Péter ügyészségére, követelheted, hogy Pintér rendőrsége folytasson vizsgálatot vagy a közmédia tegyen nyilvánossá nyilvánvaló, közérdekű dolgokat – de ez egy ilyen ország: itt ez csak egy mosolyra elég… Esetleg egy csokira Kövértől, egy Boldog karácsonyt beszólásra Orbántól… Az embereik eközben áhítatosan védik a rendszert – nem feltétlenül azért, mert hisznek benne, de saját érdekükben mindenképp. 

De ne gondoljátok, hogy ők nem rabszolgák, csak mert ostor van a kezükben, és kedvükre suhintgathatnak vele: nagyon jól tudják, hogy ők is csak addig számítanak, amíg egyetértően bólogatnak! Amíg minden pillanatban kiállnak gazdájukért! Amíg minden mozdulatuk őt szolgálja…

Rabszolgák ők is… De egy rabszolgának sem ad felmentést, hogy „parancsra tettem”! Márpedig eddig minden rendszernek vége szakadt egyszer!

Hát kérem – nekem most van elegem!!! Több okból is!

Az ellenzék szerint Tarlóst le kell váltani minden áron! Oké, ezt én sem bánnám… De mi lenne, ha nem azért akarnák a fejét, mert Orbán embere, hanem mert mondjuk légkondi nélkül száguldunk a tömegben a metróval a város egyik végéből a másikba. Mert utáljuk az utcán vizelő hajléktalant, de valójában egyszerűen nincs hol elvégezni a dolgunkat… Vagy rendszeresen káoszt okoznak a felújítások, amelyek általában már az átadáskor láthatóan rossz minőségben készülnek el. Szóval: ha azért akarnánk mást helyette, mert nem jó! Mi több: van jobb!

Mi lenne, ha – csak úgy poénból – nem Tarlóst akarnánk leváltani, hanem találni valakit, aki alkalmas arra, hogy a helyére lépjen? Akinek egy kicsit is van elképzelése – azon túl is, hogy Abcúg Tarlós!

Már, ha van ilyen… „Felbukkanhat egy jobb jelölt” – mégis honnan? És mi alapján döntsük majd el? Nem ott kéne legyen már a tűzvonalban, hogy láthassuk rátermettségét?!? Felbukkanhat… Esetleg a Dunában tárgyal a búvárokkal? Azt gondoltam, olyan embert keresünk, aki évek odateszi magát a város érdekében, próbál hangot adni elképzeléseinek, mert van olyanja. Aki erkölcsileg tiszta, és szakmailag rátermett. Aki… Mindegy, nem sorolom, mert – ha lenne ilyen – vélhetően már hallottunk volna róla! De valami azt súgja: még nem született meg! Talán még a szülei sem… Vagy amilyen a mi formánk: utóbbiak épp most mondanak le a gyerekvállalásról!

Tarlósnak úgy látom: nem kell aggódnia a kampány miatt: megint megnyeri neki a meccset az ellenzék…

Ha igen, akkor abba hogyan „férhet bele”, hogy valakit meghívok egy élőadásba olyan témában, amiben szakértő, miközben valójában csak hülyét akarok csinálni belőle? Beleférhet-e, hogy tökmásról kérdezem, amiben ugyan nem kompetens, de aki nem ért hozzá, az ezt úgysem tudja? Hogy megpróbálom kellemetlen helyzetbe hozni, hogy a szavába vágok, hogy megpróbálom megalázni?

Azt gondolom: nem sikerült! Vén róka akadt a horogra, akit nem tudott zavarba hozni a „kollegina”. Felkészülés nélkül is képben volt, és nem hagyta magát. Na ja: lehet szimpatizálni vele, vagy gyűlölni akár – azt azonban nem lehet elvitatni tőle, hogy érti a dolgát, és hogy nem a „team” írja a szövegét, hanem tudja is, hogy miről beszél! Nem úgy, mint a riporter, aki megpróbálta ugyan a keményen kérdező profit játszani, de azt gondolom: inkább csak szánalmasra sikeredett, és egy újabb oka lett annak, hogy ne nagyon kapcsoljak a csatornára…

Arra azonban jó volt, hogy ismét bizonyítsa valaki: ma Magyarországon – bármilyen furán is hangzik – tényleg ellenzéki médiatúlsúly van! Mert olyan, hogy „kormánypárti média” egyszerűen nem létezik. Agymosó szócső van, propaganda van, de semmi olyan, aminek elvekhez, értékrendekhez köze lehetne… 

Illetve: egyetlen elv létezik… Az „egy urunk van és aki nincs velünk, az nincs” elve! De ennyiből sajnos nem tudom azonosítani: ez most akkor melyik oldal?!?
 

Mi, igen! Mert a média nekünk szól, és az újságírókon keresztül mi kérdezünk, és mi kapjuk a választ! Mi, akik ezt a bábjátékot finanszírozzuk! Mi, akik szavazatainkkal megteremtettük a lehetőségét annak, hogy most ő legyen a válaszadó! Jogunk van tehát kérdezni, és neki kötelessége lenne válaszolni, tájékoztatni!

– Miért érezte fontosnak hogy a képviselők fizetését még a nyári szünet előtt megemelje?
– Nagyon csúnya dolog a kollektív zaklatás. Válaszolok majd amikor tartok sajtótájékoztatót.
– Az ápolási díjat néhány tízezerrel nem sikerült megemelni?
– Arról is tartok szívesen.
– De mikor fog miniszterelnök úr tartani?
– Az év vége felé.
– Stabil a költségvetés?
– Az év vége fele, amikor látjuk hogy mi a helyzet, tartok egy sajtótájékoztatót és majd a sajtótájékoztatón örömmel állok rendelkezésükre. Jó munkát mindenkinek!

Elegem van abból, hogy minden következmény nélkül bármit megtehet a hatalom, nemhogy számonkérni, de kérdezni, tájékozódni sem lehet, és már az udvarias formulákra sem tartanak igényt: gyakorlatilag a képünkbe röhögnek! Mert nem közéjük tartozom…

Elegem van abból, hogy ellenségnek vagyok beállítva a saját hazámban! Hogy pufajkástól az árulóig minden voltam már, pusztán azért, mert nem értek egyet azokkal a dolgokkal, amelyeket a regnáló kormány képvisel, még akkor sem, ha az gyakrabban változik, mint a naptár a falon! Én is itt születtem, jogom van itt Élni!

És elegem van abból, hogy tönkretettek mindent, ami egy kicsit is működött – közigazgatás, oktatás, közlekedés, kereskedelem -, csak azért, hogy a múlt minden kis pozitívumát lerombolják, és ezek nélkül teremthessék újra magát a múltat! És ez, meg a káosz az egyetlen, amit teremteni, alkotni képesek!

Már várom, milyen baleset fogja érni Varga-Damm Andreát, vagy milyen múltját érintő „tényt tárnak fel” róla, mert ő most is épp ott ül a Parlamentben, a padok helyett Orbán Viktor szobája előtt, és addig (remélhetőleg tényleg) nem mozdul, amíg vagy választ nem kap, vagy annyira nyilvánvalóan utasítják el, hogy az már önmagában is válaszértékű!

De egyelőre lehet, hogy sokat kell várjon, így csak remélhetem, hogy lesz Andreában elegendő kitartás. Az ország első embere épp a világot járja, csip-csup ügyekkel – ápolási díj, devizahitelesek kilakoltatása – nem ér rá foglalkozni… A sajtószabadság – mondhatni – épp szabadságon van! Igen, ettől én még szabadon, cenzúra nélkül leírhatom, amit gondolok – igaz, leközölni nincs hol, nekem meg legfeljebb lesz egy hatodik vagyonvizsgálatom is!

Azért két pici reménysugárt vélek felfedezni: a képviselőnőnek talán akadnak majd követői… és: Orbán Viktor karrierje – Soros György segedelmével – Nagy Imre újratemetésével kezdődött igazán. (Hogy hazugság volt, azt csak néhányan tudtuk. De az egy másik történet!) Most nem újratemetik, csak – a Kormány rendelete értelmében – a szobrát helyezik át… Talán végre vele le is zárul a sikertörténet!

Utóirat: Hogy hogyan lenne tovább??? Abba pedig még belegondolni sem merek… De olyan most az ország, mintha gödörben lennénk! És lehet, hogy ha ezt végre felfedezzük, akkor káosz lesz, hogyan jussunk ki belőle – de talán előbb-utóbb nekiindulunk! Talán „magyarosan”, egymás fejét taposva, talán civilizáltabban… – ha akad végre valaki, aki képes vezetni is az országot! Amíg ez a Kormány – ez az ember – diktál, addig csak a gödör lesz egyre mélyebb! És boldogan ássuk, míg bele nem fulladunk!

Sok jót lehetett hallani róla – mégtöbb rosszat – de mindenki kedvenc története az volt, hogy milyen jó lesz majd annak, aki mostantól 47 frissen nyomott ezrest oszthat be egy teljes hónapra… És ez a tény végre összefogta az országot: az egyik fele azért mosolygott, mert a 28 ezerhez képest ez valóban felüdülés (nesze neked, ne életlen késsel nyiszáld a torkodat!), csak a mondatnak ezt a felét már nem tartalmazza az ellenzéki idézet… A másik fele nem csak egyszerűen mosolygott, de fekvőbetegre röhögte magát, midőn elképzelte mélyen (!) tisztelt vezetőinket, amint beosztják ezt az összeget egy hónapra…

Szóval megszerettük a közmunka intézményét, na! Jó, talán nem azok, akik diplomásként repültek az utcára, hogy közmunkások betanításával végeztessék el feladatjaikat – de lássuk be: még így is nagyobb szakértelemmel rendelkeztek, mint a legtöbb területen a kormány által kinevezett vezetőink! Kükönösen azokon a helyeken, ahol a korábbi – 2-3 diplomás, nyelveket beszélő – dolgozó tért vissza immár közmunkásként…

De a lényeg, hogy sokaknak – ha nem is megoldást, de – jelentős könnyebbséget okozott a közmunka. Így aztán nem csoda, ha kampány idején csak meglebegtetni kellett, hogy egy rossz helyre behúzott X-szel bukhatják a lehetőséget! Gumitalpú kémeink jelentései szerint akadt, ahol ez odáig fajult, hogy le kellett fotózni mobillal a helyesen kitöltött szavazó cédulát – de természetesen ez csak rossz ízű pletyka! (Azért rossz íz ide vagy oda: lenyeltük. Ezt is!) Pedig úgy tartják: különösen vidéken ebben rejlett a kormány varázsa, vagy legalábbis: győzelmének titka!

Aztán egy szép napon – alig néhány héttel később – „jött a hír” (értsd: itt-ott felbukkant!), hogy ezrek számára megszüntetik a megélhetéshez csekélyke, de a túléléshez mégis sokat jelentő bevételt… Első körben a kulturális területen, de sorra várható a többi ágazatban is. Mondhatni: itt a vége, fuss el véle!

A baj csak az, hogy nem a történetnek, és főképp nem a nélkülözésnek van vége – csupán ismét bezárult egy kapu!
A keleti filozófiában úgy tartják, ilyenkor valahol kinyílik egy másik… Ne csodálkozzunk, ha az a másik nem a szülőszoba, hanem inkább külföld felé nyílik – mert a magyar ember leleményes: 47 000-ből simán képes akár az útiköltséget is kigazdálkodni!
Az országra meg kiírjuk majd: kampányszünet miatt zárva!

Természetesen ez nem olyan fontos hír, mint Jacko papájának szomorú halála, így a forint árfolyamával együtt simán elbújhatott miniszterelnökünk nadrágja mögé – pedig hivatalosan arról sem beszélünk.
Csak röhögünk…

Bár egyre többen inkább sírni, üvölteni szeretnénk!

Visszautasítom, hogy napok (? évek!) óta azt hallgatom: a sok birka, és ez egy primitív nemzet! És nem csak azért, mert az én népemről szólnak, aminek én is részese vagyok, hanem mert egyrészt ez nem csak az ő hibájuk: a rendszeré, a családé, az oktatásé… Másrészt ez ugyanaz a nép, amelynek szürkeállományát világszerte ismerik és elismerik! Igen, ez benne a különleges: nem vagyunk egyformák! Hogy kit hova hoz a gólya, és milyen lehetőségek kerülnek elé – az nem a mi döntésünk! Hogy mit kezdünk vele – az igen! Az határoz meg minket! Az dönti el, hogy mennyit érünk… Nem az, hogy mennyink van, nem az, hogy milyen a bőrünk színe, vagy melyik pártra szavazunk!

Elegem van ebből az értelmetlen pocskondiázásból, és nem értem, miért nem zavar senkit, hogy a saját népét, a saját közegét hordja le mindennek…

Megjegyzem: a nép nem leváltható! Tehát nem őket kell elzavarni, ha szép szólamokkal, vagy épp egy zsák krumplival megvezethető, megvásárolható – hanem azokat, akik ezt teszik velük! Mindegy, milyen színekben érkeznek…

Magyar vagyok! Még ha a politikusaink ezt el is felejtik: az én felelősségem, hogy én ne feledjem, mert nekem fontos! És nem vagyunk egyformák… ahogy egyik nemzet sem! De ha különbnek érzed magad a másiknál, akkor bizonyíts: nem, nem azzal, hogy lehordod őket, szavaik nekik is vannak! Tedd a dolgod, ahogy szerinted helyes – mellesleg: ők is csak ezt teszik!

Amúgy meg el kellene végre dönteni, hogy most akkor „a sok hülye megszavazta”, vagy csalás volt… Én ez utóbbit gondolom, szándékos csalástól a visszaélésekig, és a piti majdénmegmutatom indíttatású önálló kezdeményezésekig minden volt ebben a választásban, csak demokrácia és tisztesség nem! De hát: minek is az…