Tisztelt – és kevésbé tisztelt – Ellenzéki Vezetők! Köszönjük a kampányt, az elmúlt éveket, és legfőképp a 2018-as Választások eredményeit! Tudjuk, néhányan már posztotokról lemondva el is hagytátok a süllyedő hajót, de mi – több mint kétmillió ellenzéki szavazó – itt kell maradjunk és együtt kell élnünk munkátok eredményével: egy diktatórikus jellemzőkkel felvértezett,…
A Blaha mióta az eszemet tudom, különleges hely volt – a város szíve. Egykor a Nemzeti Színház helye. Már rég megváltozott a hangulata, korábban is írtam róla. Ezúttal éjjel kellett ott várakozzak… Hat felnőtt négy gyerekkel… Talán észre se venném őket, ha nem üvöltene a zene. Épp Majkát nyomnak… A férfiak táncolnak, két-három percenként összepacsiznak. Felszabadultan…
Köszönöm, hogy már az első számoktól kezdve bekerültem egy időhurokba, és újra tizenéves tininek érezhettem magamat. Nem csak egyszerűen a kort idézted meg, de úgy ugráltam és énekeltem, mintha tényleg fiatalabb lennék bő három évtizeddel… Köszönöm, hogy negyven éve hallgatom a dalaid, és még mindig ugyanazt érezhetem alattuk, mint egykor…! Mert – és ezt is…
Emlékszem, amikor kicsi voltam azt tanultuk, hogy Magyarország Közép-Európában fekszik. (Azóta kicsit a Balkán felé sodródtunk, de az egy másik történet…) Megtanultuk az országokat, azok fővárosait, jellemző tulajdonságait. A szomszédos (szocialista) országokét részletesebben, a távolabbiakat futólag. És megtanultuk a „legfontosabbat”: míg nálunk épül és virágzik a szocialista nemzet, addig a “Nyugat” minden országában tombol a…
Vásárhely felett az ég… – idézik a dalt sokam most a Facebookon. „Se nem tiszta, se nem kék” – tenném hozzá gyorsan, bár magam is azt gondolom, reményt adó a részvételi arány és az eredmény egyaránt, ahogy az a tény is, hogy bár nem kék az ég, de már nem is narancssárga! Csakhogy… félek! A…
Mi tagadás, fázós vagyok… de ez most más! Csontomban érzem a hideg szelet, a sűrű permetszerű havaseső mintha szilánkok ezreivel dobálná az arcomat! Görnyedek, már szinte magzatpózban próbálok védekezni a hideg ellen, miközben sálammal védeném az arcomat… Óráknak tűnnek a másodpercek, a kezem már merev a hidegtől, az agyam próbál a segítségemre sietni: mikor már…
Tanulni, tanulni, tanulni – az élet egyik legnagyobb bölcsessége számomra! Nem azért, mert Lenin bácsi erre biztatott, hanem mert elég hamar felismertem, hogy a megszerzett tudás, tapasztalat az egyetlen olyan kincsünk, amiből bármikor építkezni, alkotni lehet, miközben senki nem veheti el tőlünk! Tanulni, tanulni, tanulni – a Lenini elvet álmunkból felébredve is fújni kellett, miközben…
Alig néhány éve még rendszeresen súlyos pénzeket kellett elköltsünk arra, hogy – jelenleg 28 éve tartó – kapcsolatunknak ne a Magyar Állam vessen véget! Kedvesemet ugyanis Erdélyből „importáltam”, ami azzal járt, hogy innentől kezdve nemkívánatos személyekké váltunk. Bár én Budapesten születtem és törvényesen összeházasodtunk, együtt neveltük négy gyerekünket, miközben két helyen végeztünk társadalmi munkát (ingyen),…
Egy régi budapesti képeket felvonultató csoportban futottam bele kedvenc játékboltom egy korabeli fotójára. Elöntött a nosztalgia, annak ellenére, hogy az egyetlen játék, amit innen kaptam – egy 360 Ft-os alvóbaba – az idők folyamán anyám emlékezetében már 500 Ft volt (mint akkoriban nagyanyám nyugdíja!), és többször lett fejemhez vágva, mint ahány szál haja volt a…
Nézem a videót, mely a nőket mutatja be a világ minden tájáról… Csodaszép, és jó, hogy van egy ilyen, hogy lássák az emberek: a nő – lehet bármilyen a helyzete – minden országban, vallásban, kultúrában NŐ! És ugyanaz az üzenete, ugyanolyan szép, megindító… Bárhogy is tartja a nemzetsége, vagy épp a média! Nézem, és közben…