Tavaly már volt egy C+ Fesztivál, ahol mi is jelen voltunk – igaz, utolsó pillanatban estünk be, gázsiról szó sem volt. Csak zsűritagságra készültünk… de nekünk épp lemondtak egy bulit, nekik lett egy lyuk, szívesen mentünk, mert zenélni akartunk!

Első fesztivál, izgultunk is, hogy milyen lesz – de azt láttuk, hogy a közönség szép számban volt jelen minden színpad előtt, és kifejezetten jól érezték magukat! Pedig nem kevés színpad volt és Szolnok sajnos a bezárt gyárakról, és nem a tehetős polgárairól híres. És a jobbnál jobb zenekarok mellett a hangzásra sem volt panasz, a nagyszínpad fényei mellett pedig élmény volt fotózni! (A kisebbek sem voltak kevésbé rosszak, sőt!) És ami sok fesztivál gyenge pontja: itt volt sör, hideg koktél, kaja dögivel… és volt elegendő toy-toy is, ha menni kellett!

Hogy a háttérben mi zajlott – nem az én tisztem! Figyelem általában a közönséget, a reakciókat, mindenki elégedett volt – egyedül a strandbelépő körül volt némi morgás, nem mindenki jutott be ingyenesen pancsolni két koncert között. Én közönségként, fotósként és zenekarvezetőként egyaránt jól éreztem magam, és a fiúk egyetlen gondja is annyi volt, hogy viszonylag kései kezdésünk mellett az előttünk lévő zenekar nem jött le időben a színpadról…

De összességében jó élményekkel, és egy kicsi gázsival is gyarapodtunk, sőt: amikor kiderült, hogy a fél zenekar – akik fotóztunk, zsűriskedtünk – lent alszik a másnapi saját fellépés előtt, akkor a szállás költségét is megkaptuk.

Ezek után mi örömmel vettük, amikor idén megkerestek minket a szervezők, bár hallottuk a pletykát, hogy maradtak rendezetlen számlák a tavalyi évről… Néhány zenekarnak is elmarad a kifizetés, ezt is hallottuk – bár tudtommal a nagytöbbség rendezve lett, de persze nem tisztem senki zsebében nyúlkálni, így csak pletykákat tudnék mondani valamiről, amihez tulajdonképpen semmi közöm!

Izgatottan vártuk tehát – és várjuk! Bár holnap dördül végre a startpisztoly! – az idei C+ Fesztivált, és örültünk a helyszínváltásnak is, mert bár Gyenesdiás lényegesen messzebb van, mint Szolnok: egy Balaton melletti fesztivál már önmagában is kecsegtető lehetőség… És a mi elsődleges célunk: zenélni, minél többet, minél jobb hangulatban és igen, minél több embernek!

A tavalyi tapasztalatok alapján semmi okunk nincs feltételezni, hogy idén ez nem így lesz majd… Négy színpad, neves fellépők… Sokukkal még akkor is megtisztelő egy plakáton lenni, ha zenéjüket esetleg mi annyira nem díjazzuk, de a rock legendás bandái is szép számmal lesznek képviselve.

Hogy kinek áll érdekében, hogy minél rosszabb hírét keltsék a fesztiválnak? Nos… talán azoknak, akiknek ez a fesztivál – ráadásul a Balaton partjára helyezve – újabb konkurenciát jelent. De lenne még néhány tippem, azonban nem az a célom, hogy ezen töprengjek, mert csak egy dolog érdekel: remélem, idén is jó lesz a látogatottság, jó formában lesznek a fiúk, újabb rajongókat gyűjtünk, és növeljük a zenekar egyetlen vagyonát: a jó hírnevét, amiért keményen megdolgoznak a fiúk! És igen, reméljük, hogy mindezért megkapjuk majd a szerződésben vállalt gázsit is, amit egyelőre csak azért látok veszélyben, mert sorra terjednek a Facebookon és egyéb helyeken azok a hírek, amelyek hatására elkezdtek néhányan visszalépni… és bár fellépő így is marad bőséggel, de egy ilyen lavina valóban alkalmas arra, hogy bedöntsön egy fesztivált egy olyan országban, ahol csak júliusban három nagynevű fesztivál maradt már el. És akkor tényleg nem lesz gázsi – de zenélés sem!

Pedig mi zenélni akarunk, mert egy zenekarnak ez a dolga, és ezt vállalta a szerződésben. Hagyni kéne, hogy mindenki törekedhessen, hogy legjobb tudása és lehetősége szerint teljesítse, amit abban vállalt – és elegendő lenne akkor pálcát törni akkor, ha kiderül, hogy nem ezt tette valaki… Megvannak a jog – és a média – eszközei arra, hogy ha bárkit szándékosan „átvernek”, akkor orvosolhassa. A közönséggel – türelmével és pénzével – azonban nem kellene játszani, mert lehet, hogy egy konkurenciát sikerül kiiktatni, de ha sorra csődbe mennek a fesztiválok, elmaradnak a koncertek: legközelebb hiába hívja őket bárki… És akkor se pénz, se zene – ezt akarjátok?

Mi ott leszünk, 18 saját, magyar nyelvű, három szólógitárra kidolgozott, az utolsó hangjegyig élőzenével kísért dallal a tarsolyunkban és reméljük, sem rátok, sem a gázsira – legyen az a közönség tapsa vagy a szervezők forintja – nem hiába várunk!

Augusztus 4, azaz kedd este 22 órakor, a Kárpáti színpadon – közvetlenül a Beatrice bulija után – ígérjük: tombol majd tovább a fesztivál!

140814_Bermuda_CPlusz

A NAV – természetesen – az adótitokra való hivatkozással gyorsan kibújt mindenféle válaszadási kötelezettségéből. Ahogy az USA nagykövetsége is sietve kijelentette: nincs tudomása semmiféle szokatlan adóellenőrzési ügyekről.

Nos, ők tudják… Ezek szerint elméletileg minden rendben van, a gyakorlatban meg persze hogy semmi se! Szépanyám ifjú kora óta köztudott, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél… Akadt is néhány furcsa „véletlen”, erről azonban kicsit később! Lássuk inkább, hogy a – hivatalosan nem létező – problémára mi volt az Egyesült Államok válasza!

Hivatalosan – természetesen – semmi! A közösségi portálokon azonban sorra jelentek meg a hírek, mely szerint Amerika indokolatlanul megtagadta a beutazás lehetőségét néhány magyar állampolgártól. Aztán kiderült, hogy „valami mégiscsak van”, de erre a hivatalos válasz az volt az óceán túlpartjáról, hogy az elutasításra került személyekről hiteles információ áll rendelkezésükre, mely szerint „korrupciós cselekményekben vesznek részt vagy azokból hasznot húznak”.

Már a feltételezés is sértő: ugyan kiről lehetne ilyet ma Magyarországon állítani?!? Na jó: akkor kiről nem??? Mindenesetre – mikor már második napja keringtek kósza hírek mindenfelől – végre lépett a Külügyminisztérium, és berendelte az amerikai ügyvivőt: ugyan osszák már meg azokat az információkat, hiszen magunk is a korrupció elleni harc éllovasai volnánk…

Csakhogy mire idáig jutott a történet, előkerült egy névsor a visszautasítottakról. Persze, nem a teljes, hanem több portálon felbukkant egy-két név. Összeszedve őket azt hiszem, kijelenthető, hogy igen izgalmas és tanulságos kis lista kezdett kialakulni:

Habony Árpád – Orbán Viktor személyes tanácsadójaHeim Péter – a Századvég Gazdaságkutató elnökeVida Ildikó – a NAV elnöke,a NAV elnökének egyik helyettese (sajnos nem derült ki, hogy a hat név közül ki az érintett)Tiborcz Péter – a NAV egyik főosztályvezetője (mellékesen Orbán Viktor lányának sógora)Egy ismert, saját magát is a kormány gazdasági holdudvarához kötő üzletember, aki ugyan nevét nem vállalta, de több fórumon is nyilatkozott ez ügybentovábbi két ismert – FIDESZ felé elkötelezett – üzletembervalamint felmerült Giro-Szász András, korábbi kormányszóvivő – jelenleg cégtulajdonos üzletember – neve is, akinek érintettségét a Miniszterelnöki Hivatal határozottan cáfolta.

• Habony Árpád – Orbán Viktor személyes tanácsadója
• HeimPéter – a Századvég Gazdaságkutató elnöke
• Vida Ildikó – a NAV elnöke,
• a NAV elnökének egyik helyettese (sajnos nem derült ki, hogy a hat név közül ki az érintett)
• Tiborcz Péter – a NAV egyik főosztályvezetője (mellékesen Orbán Viktor lányának sógora)
• Egy ismert, saját magát is a kormány gazdasági holdudvarához kötő üzletember, aki ugyan nevét nem vállalta, de több fórumon is nyilatkozott ez ügyben
• további két ismert – FIDESZ felé elkötelezett – üzletember
• valamint felmerült Giro-Szász András, korábbi kormányszóvivő – jelenleg cégtulajdonos üzletember – neve is, akinek érintettségét a Miniszterelnöki Hivatal határozottan cáfolta.

Utóbbi hitelességét kicsit megkérdőjelezi, hogy a külügybe kéretett André Goodfriend – az Egyesült Államok magyarországi ideiglenes ügyvivőjének – közlése szerint a nagykövetség nem árulta el a kormánynak, hogy konkrétan kiket érint a kitiltás. Így maradjunk annyiban, hogy ez a fentebbi lista is a felröppenő hírek alapján készült, és pont annyira hiteles, mint a Miniszterelnökség cáfolata.

Goodfriend egyébként azt is mondta: lehet szó a két fél közötti együttműködésről, de az USA azt szeretné, ha a kormány nem csak az amerikaiaktól származó információkra, bizonyítékokra alapozna, hiszen más forrásból is rendelkezésükre állnak információk.

Nos, ahhoz képest, hogy neves üzletembereket és közszolgákat „vádoltak” és hoztak olyan helyzetbe, hogy magyarázkodniuk kelljen (na jó: többségük nem magyarázkodott, hanem elutasította érintettségét!), tehát ehhez képest nem túl bőbeszédű és segítőkész az amerikai kormány. Mondhatnám, hogy el sem tudom képzelni, hogy miért ilyen kis gonoszak, és miért pont most lettek velünk ilyenek – de be kell valljam: hazudnék, ha azt mondanám, hogy sejtésem sincs!

A Fidesz parlamenti frakciója mindenesetre közleményben tiltakozott a magyarok kitiltása ellen. A párt képviselői szerint „Washingtonból nyomást akarnak gyakorolni a magyar hatóságokra, hogy megússzák az amerikai cégek az adóvizsgálatokat”. Nocsak! Tehát mégis vannak adóvizsgálatok? És akkor mégis úgy kezdődött, hogy Amerika „visszaütött”?

Az amerikaiak szerint a korrupciós ügyek egy része arról szólt, hogy amerikai érdekeltségű intézményektől próbáltak meg kenőpénzt kicsikarni, jellemzően uniós pénzek pályázatához.

A fránya verebek szerint például megesett, hogy egy amerikai óriásvállalat kutatás-fejlesztésre akart pályázni milliárdos nagyságrendben EU-s támogatásra. A pályázatot előbb formai okokra hivatkozva a magyar állam elutasította, majd a cég vezetésének „megsúgták”, hogy mely tanácsadók bevonásával lehetne mégis elintézni a pályázat sikerét. Természetesen ezeknek a tanácsadóknak igen szép sikerdíjat kellett volna kifizetni, gyakorlatilag fiktív munkákra.

Nem állítom, hogy a döbbenet erejével hatott rám mindez, de azért ez így, önmagában csak egy állítás. Nincs is jelentősége! Ha azonban – különösen a felmerült nevek kapcsán – végiggondoljuk, mire is célozhatott a „más forrással” az amerikai diplomácia magyarországi megtestesítője, akkor a közelmúlt történéseinek ismeretében óhatatlanul egy harmadik ország fog eszébe jutni: mondjuk, Norvégia!

Bár vizsgálatnak aligha lehet azt nevezni, amikor azzal indít egy hatóság, hogy felfüggeszti az adószámot, márpedig a NAV – a KEHI megkeresésére – ezzel indított. Így a Norvég Civil Támogatási Alap keretében Magyarországra érkező pénzek elosztását végző konzorcium mind a négy tagja működésképtelenné, anyagaik a TEK martalékává váltak.

A KEHI szerint az volt a bűnük, hogy nem árulták el, hogy kik is döntenek a több milliárd forintot jelentő – meglátásuk szerint közpénznek minősített – összegek sorsa felől. Csakhogy a norvégok és a konzorcium tagjai szerint ez egyrészt nem közpénz, hiszen Norvégia közvetlenül az arra érdemes érintett számlájára utalja a pénzt, másrészt pont ezzel a titkos bizottság fenntartásával akarják megakadályozni, hogy bárki befolyásolhassa döntésüket.

Hogy ez így jó, vagy sem – mindenki döntse el maga! A két ügy azonban erősen érintheti egymást… Mert egyrészt ebből is adódott már némi amerikai-magyar „tusé”, mely során Barack Obama „megdorgálta” Orbán Viktort, hogy miként bánik a civil szervezetekkel, ő pedig kikérte magának, hogy Amerika beleszól a dolgaiba. Másrészt ne legyünk már olyan naivak, hogy azt gondoljuk: Obama álmatlanul forgolódik az ágyában, mert úgy érzi: jogtalanul bántak el a magyarországi civil szervezetekkel! Kivéve, ha erre nincsen egyéb – mondjuk dollárban is kifejezhető – nyomós oka.

Vagy például az, hogy a Bill Clinton nevével fémjelzett Clinton Global Initiative (CGI) mögötti alapítványt ugyanazok a norvég források finanszírozzák, amelyek pénzosztásáért az Ökotárs Alapítvány volt itthon a felelős. Miután utóbbi adószámát a NAV felfüggesztette – lényegében a működését szüntette meg –, így nincs, aki a norvég pénzeket a „megfelelő módon” Magyarországra csatornázza. Bosszantó tud ám ez lenni… különösen, ha azt is hozzátesszük, hogy ez a tény sem azért zavarta meg Obama álmát, mert a CGI tagjai 2013-ig közel 2300 kötelezettséget vállaltak és ezek nyomán 180 állam csaknem 400 millió lakosának javították érdemben az életkörülményeit.

Ennél sokkal  jelentősebben zavarhatja Obama álmát az a tény, hogy a CGI annak a Clinton Foundationnak a kezdeményezése, amely a demokrata politikus, Hillary Clinton – a hűséges feleség – 2016-os elnöki indulását is pénzeli, és amely számos esetben foglalt állást aktuális geopolitikai ügyben is. És mint minden alapítvány, Clintoné is támogatásokból tartja fenn magát, méghozzá igen komoly támogatásokból: egy 2008-as Los Angeles Times-cikk összesítése szerint az alap mintegy 500 millió dollárt gyűjtött össze az évek során, ebből a 2001 és 2013 között elhangzott beszédei után Bill Clinton nem kevesebb, mint 105 millió dollárral lett vastagabb. Az exelnök tehát nem beszél feleslegesen – és aligha szereti, ha zsugorítanak pénztárcáján…

A kör tehát bezárult… Vagyis majdnem – mert az is érdekes tényező lehet, hogy miért is volt olyan motivált a KEHI, de valamit hagyjunk azoknak is, akik szeretik az összeesküvés-elméleteket gyártani. Szóba jöhet például a demokraták és a republikánusok közötti politikai csatározás, de feltehetően az sem szól mellettünk, hogy túl közel állunk – legalábbis a kormány – Putyin Oroszországához.

Ami azt illeti: az orosz űrkutatók is feketelistán vannak Amerikában, de még Kanadában is, pedig őket csak rossz helyre hozta a gólya… – mégse mehettek el a világkongresszusukra!

Sebaj: van még itt a Földön is bőven kutatni való is – és a sötétség sem kevés!

Nem kezdeném részletezni, mennyire másképp hat az ember szervezetére, ha nem társaságban, normál tempóban (gyk.: „rendeltetésszerűen”) fogyasztják el az alkoholt – különösen, ha valaki még nem alkoholista, és nagyobb mennyiséget vesz célba – hanem egy szuszra, azonnal benyelve! Érdekes és tanulságos lenne, de nem teszem, mert ép elméjű ember nem csinál ilyet (pláne egy Facebook post felkérésére!), a többinek meg hiába is tenném! Megtette ezt már sokszor Dr. Zacher Gábor helyettem, akit érdekel: nézzen utána! (Bár… fiúknak azért annyit mondanék: gondolják át mennyivel másabb az „egy húzás”, mint valakivel rendeltetésszerűen… Ugye: nem ugyanaz! Bocsi! Pedig ez alapvetően nem halálos, míg ennek az új közösségi őrületnek már van áldozata!)

Inkább csak eljátszottam a gondolattal… Pár hete csak mondatokat kellett hasonló rendszerben kiírni. Így sorra jelentek meg a „terhes lettem”, „meleg vagyok” és egyéb, hasonló jellegű mondatok, amiket 24 óráig kellett az idővonalon hagyni, ha valaki „lájkolta” volna. És a többség „kötelességtudóan” eleget is tett ennek! Mostanra ez átalakult erre az egy szuszra kiivós videó készítésre… Ha ezt a tempót folytatjuk, akkor csupán pár hét kell, hogy valaki nagyanyáink kedvenc mondását váltsa valóra, és kitalálja a kútba ugráló változatát, majd esetleg – mert ez azért még túlélhető – továbbfejleszthetnénk felkötősdire! Ezek több szempontból is hasznosak lennének: részint természetes ritkulás állna be a papucsállatka módjára gondolkodók rétegében, részint örvendetes gazdasági fellendülést jelenthetne a temetkezési szolgáltatásban dolgozók számára. Nem utolsó sorban a virágárusok és a kötélkereskedők is fellélegezhetnének… Tiszta haszon – és végre valami értelmet is nyer ez az (egyébként hoax kategóriájú) őrület!

Felháborodásomnak hangot adva megkaptam, hogy nem kell ezt úgy túldramatizálni… Hát – mondják ezt az eddig elhunyt öt ember hozzátartozóinak… vagy a mentősöknek, akik a hirtelen alkoholdózisnak köszönhetően mossák a gyomrokat! De ez kinek-kinek a maga baja, ha csak ennyire képes, úgy kell neki!

Az azonban elkeserít, hogy nem elég, hogy a média és a marketing világa minden lehetséges alkalmat megragad az agymosásra, sokan – ahelyett, hogy ezt észrevennék – maguk is kitalálnak ehhez hasonló baromságokat. Tényleg olyan világba kell élni, ahol egy Facebook post dönti el, hogy én gyáva vagyok-e, vagy hogy mennyit érek? Tényleg ennyire nincs önbecsülése az embereknek, hogy ezt hagyják, és belemennek? És mi lesz jövő ilyenkor az ingerküszöb? Meddig lehet ezt fokozni?

Csupa válasz nélküli kérdés… és talán nem is a válasz a lényeg, hanem hogy néhányan elgondolkodjanak, mi mennyit ér meg! Ha sokan elhatárolódnak tőle, akkor talán értelmét vesztve elkopik!

Helyette inkább nézzék meg a Vissza a jövőben trilógiát, nem csak tanulságos, de szórakoztató is, és még belepusztulni se kell!