Aztán jött a rendszerváltás, és sokkal nehezebb lett a dolguk, azóta mintha mindig jönne valaki, aki inkább gátolja, mint segíti a működést. Idióta rendeletek, szabályozások, divatok, szakbarbár döntések sora biztosította, hogy a tökéletesnek cseppet sem mondható rendszert egyre inkább működésképtelennek érezzük… Sikerrel!

Azért – ha döcögve is – de ment tovább az élet! Gyógyítottak gyógyszer és felszerelés nélkül, működtek megfelelő finanszírozás nélkül, és főként: tették a dolgukat úgy, hogy a betegek száma rohamosan nőtt, miközben az orvosok és ápolóké ugyanilyen gyorsan csökkent! Kivándorlás, elvándorlás, szakképzéshiány… Ember legyen a talpán, aki ilyen körülmények között működtet egy intézményt!

A jelenlegi kormány hatalmának növekvő térnyerése mellett természetesen az egészségügy sem maradhatott ki az újjászervezésből: mindenhova saját embert kellett telepíteni, ezt a kórházak sem úszhatták meg. Ahogy a bíróságokon, oktatási intézményekben – a kórházakban is repültek a lehetetlennel rutinosan küzdő, még jónéhány év aktivitással bíró, tapasztalattal rendelkező vezetők, hogy helyükre megfelelő pedigrével rendelkező saját emberek ülhessenek az egyébként nem túl kényelmes székekbe…

Az eredmény nem maradt el: az egészségügy égő házát mintha benzinnel próbálták volna eloltani! Mindennaposok lettek a kórházi fertőzések, az omladozó épületek, a bezárt osztályok, a műhibák és még sorolhatnám, hogy mik, de egyrészt a többség tudja, másrészt félek, hogy Nagy Feró nyakon vágna… Igen, leginkább vicc, ami az egészségügy berkeiben folyik, csak az a baj, hogy abszolút fekete humor, ahol az életünk, de minimum a munkaképességünk a tét!

Hát a mi szeretett – na jó: van, aki által szeretett – pártunk és kormányunk most rendet tesz végre itt is! Vizsgálatot rendelt el az egészségügy házatáján, és bizony hullanak a porba a(z általuk kinevezett) fejek!

Ideje volt, mert – egy februári jelentés szerint – 35 ország rangsorában sikerült a 33. helyet elérjük! Tulajdonképp nem lehet okunk panaszra: nem az utolsók vagyunk!

Nem akarom azt mondani, hogy az Állami Számvevőszék – azaz az ÁSZ – a kormány egyik fegyvere lenne a megsemmisítésre, de a pártok után most a kórházakat vette – hmmm – célkeresztbe! Méghozzá nagyon ügyesen: kiderült, hogy az összes vizsgált kórház súlyos hibákat vét! A 441 megállapításból 404 csap le a kórházi intézmények (korábban a kormány által kinevezett) vezetőire! És nincs kétségem: fejek fognak hullani, és már van, ahol ez el is kezdődött!

Ugye, milyen tisztességes ez a hatalom? Hiába a saját ember: ők aztán nem cicóznak, mindenkinek megfelelően tennie kell a dolgát, vagy irgum-burgum lesz!

Jó, igaz: ez a vizsgálat nem arról szólt, hogy egy vérző beteg miért várakozik órákat, hogy miért nincs megfelelő gyógyszer, hogy miért nem tud beosztást csinálni a főnövér – csak a pénzügyi tisztaságot helyezte górcső alá, melynek fontosságát cseppet sem vitatom. Ínséges időkben különösen fontos, hogy megfelelően bánjanak a költségvetési forrásokkal, azaz a mi pénzünkkel! A megállapítások között azonban olyanok voltak, hogy nem megfelelően tájékoztatták az igazgatók a korrupció veszélyéről beosztottjaikat. Tényleg súlyos bűn, de azért…

A baj csak az, hogy – bár ez az egyik üzenete a hadműveletnek – az újonnan kinevezett igazgatók várhatóan nem a reformot lesznek hivatottak biztosítani, nem a rendszert javítani, hanem attól tartok: az összetartozás érzését és a (más területeken már ismert) látszatpolitikát lesz feladatuk jobban elmélyíteni. Például ők majd felszólítás nélkül is eleget tesznek a „küldj heti két jó hírt” a kórházadról, „ne engedd nyilatkozni a dolgozód” és egyéb – természetesen nem létező – elvárásoknak!

Mert mint azt a média, vagy épp a rendvédelem soraiban láthattuk: nem elegendő, ha csak simán hűséges valaki… Már közülük is csak az aktívan közreműködők maradhatnak!

Különben is: nem kell minden szarral dokihoz, meg kórházba szaladni! Menjünk ki egy jó meccsre, vagy nézzük otthon a közszolgálat lenyűgöző híreit: az majd eltereli figyelmünket a hátsófali infarktusról!

Minek ez a hajcihő?!? Tessék nyugodni békében! Arra legalább tökéletes a magyar egészségügy!

Például az, hogy miért? 

Mert menekült az igazságszolgáltatás elől? Az nem bűnpártolás, jobb helyeken? Netán szolidaritásból: ki tudja, mikor fordul a kocka? Tudomásom szerint – ha bízhatunk Szijjártó hivatalában – egy biztonságosnak tartott országból érkezett Gruevszki, méghozzá Magyarország által is támogatottan EU csatlakozásra váró, tehát demokratikus jogrenddel rendelkező országból. Ahol történetesen elítélte a bíróság! A nemzetközileg (és elvileg Polt Péter által is) elismert bíróság, méghozzá letöltendő börtönbüntetésre! Nem illene ezt tiszteletben tartani?

Érdekelne az is, hogy hogyan?

Mert a hivatalos ítéletet követően (ahogy ez hazánkban is szokás) bevonták az ex-miniszterelnök útlevelét – márpedig az jelenleg nem mellőzhető a schengeni határ átlépéséhez. Igaz, egy diplomata rendszám mögé bújva ez bizonyára nem okoz problémát, hiszen az autó egy darabka Magyarországként működik jogilag: ha abba beszállhatott, akkor már gyakorlatilag átlépte a határt. 

Csakhogy az útlevél hatósági bevonása nem pusztán egy dokumentum mellőzése, hanem egyben a határ átlépésének a tiltása! Nem azért vonják be, hogy ne tudja magát igazolni vele, hanem azért, mert nem hagyhatja el az országát… Legalábbis: törvényesen!

Innentől kezdve nem értem, hogyan kísérhették át magyar diplomaták – különösen úgy, hogy azzal ne sértettek volna meg (nem is egy) törvényt, ahogy azt a külügyminiszterünk ma nyilatkozta. Márpedig ő ezt mondta… és – bár ő még nem jelentette ki – vélhetően nem hazudik?!? Vagy mégis?

De legyünk nagyvonalúak: átjutott, itt van! Jó, nem a tranzit zónában, ahol lennie kéne – ezt még meg is értem. Nekem ugyan nem tűnt terhesnek, sem kiskorúnak… de egy miniszterelnöknek élete végéig jár ez a cím, még akkor is, ha elítélték korrupció miatt! Hát jó, kapjon különleges bánásmódot!

Tehát itt van, és menedéket kért, majdnem hivatalosan – már csak el kellett bírálni a kérelmét ennek megfelelően! Mert az fel sem merülhet bennem, hogy „valaki” baráti, avagy kollegiális viszonya miatt segítene neki menteni az irháját! És bár mindig kell egy barát – különösen, ha az egy miniszterelnök – csúf rágalom, hogy az egész csak valami eszement hatalomfitogtatás lenne…

Szerencsére a mi külügyminiszterünk olyan megnyugtatóan elmagyarázta a dolgokat:

… nem történt bűncselekmény, mindenki szabályosan járt el, a magyar állam semmilyen szöktetésben nem segített. 

Valamint azt is mondta, hogy nem hisz az összeesküvés-elméletekben! Amit értek…

Csak azt nem értem: akkor mi alapján döntötték el a kérelmet? A sokszor egy évig is elhúzódó procedúrát néhány nap alatt elbírálták. Gondolom, ennyi idő alatt pik-pakk lefordították az ítéletét eredményező peranyag többszáz oldalát, felmérték – a jogrendjében nem vitatott – hatóság börtönjeinek körülményeit, és – tekintettel a várható hazai és nemzetközi visszhangra – különös gonddal utánajártak, hogy Gruevszki valóban egy olyan személy, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni*.

Csak így történhetet…

( * – idézet az ENSZ menekültek helyzetéről szóló 1951. évi Egyezmény meghatározásából)

Már az iskolapadban igyekezett megalapozni a megfelelő társaságot, és igazán kiváló munkát végzett! Ennek köszönhetően egyetlen kolesz-szobából sikerült összehoznia később az ország főméltóságait! De már korábban is jól választott barátot, hiszen a nemzet gázszerelője és elsőszámú vállalkozója már kicsi korától mellette állt. Hiába a szegény sors, a nehéz gyerekkor, az apai bántalmazás, azért jó körökben mozgott legalább!

Érthető, ha maga is gyors karriert futott be, a támogató barátok között ugyan felbukkant egy-egy fura alak – valami Josip Tot, meg Kaya Ibrahim, meg ilyenek – de csak a holdudvarral tudták összefüggésbe hozni, így természetesen ez nem (ez sem) zavarta meg politikai pályafutását. Meg az erkölcsi bizonyítványát sem… Tíz évi nyomozgatás után sem sikerült eljutni egy vádemelésig, hála a barátoknak…

Hogy kik ültek mellé a régi rendszerből – arról hosszan lehetne mesélni, de a legkínosabb részek a FIDESZ-nek köszönhetően titkosítva lettek, így csak az arcok és eszmék váltakozásaiból lehet következtetni arra, hogy „a múltat végképp eltörölni” igenis lehet… Meg a jelent is, ha úgy alakul! A jövő pedig nagyon biztató: egy miniszterelnök barátjának lenni ugyanis roppant kifizetődő! A brancsban a multimilliomosok egy főre jutó aránya kettő! De hát gazdagnak lenni nem törvénytelen, minden másra ott a MasterCard – ahogy a reklám mondaná! Bizonyítani pedig egy másik barátnak kellene az ellenkezőjét… Szerinted?!?

Időnként persze kiderül egy-egy barátról, hogy megtévedt esetleg, de a barátság olyan, mint a házasság: jóban-rosszban együtt! Például Pecináról is – ő volt az ember, aki végre segített kivégezni a Népszabadságot – kiderült, hogy hűtlen kezelés és csalás miatt 22 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre és 288 ezer euró pénzbüntetés befizetésére ítélték. Na, bumm! Zaid Naffa, a jordániai csodavállalkozó is megbukott az átvilágításon, de nem is kapott állampolgárságot, hiába kérte! Igaz, ettől még kedvére járkálhat a magyar Parlamentben, akár díszvendégként is. De az igaz barát nem foglalkozik ilyen apróságokkal, még családon belül is előfordulhatnak ilyenek! Persze, nem a miniszterelnök családjában, ők feddhetetlenek! Hiába is próbálnék bármit mondani rájuk, csak sötétben tapogatózom! Tiszták és fehérek, mint a hóember! Mint mondjuk az Olaf, a Jégvarázsból…

Térjünk is inkább vissza a barátokra! Akikkel néha persze előfordulhat, hogy összevitatkoznak, de a szövetség, az évek, a közös múlt azért ilyenkor is köteléket biztosít. A többség – némi mosolyszünetet követően – visszatérhet, esetleg kis külszolgálat után… Ha pedig akkora a harag, hogy mégsem, akkor (gecire) mindegy, hol folytatja pályafutását!

Szerencsére a barátok száma többnyire csak nőtt: a hazai tábor egységes kiállása mellett egyre több külföldi barát is felbukkant. A szomszédja például az a Ghaith Pharaon lett, akit nem csak csalással, fegyverkereskedelemmel, prostitúcióval vádolnak sok más mellett, de terrorizmus támogatásával, sőt: illegális bevándorlás elősegítésével is… De hát: halottakról jót vagy semmit – így róla már nem beszélünk! De ha már bevándorlás…

Ezek a fránya migránsok jönnek itt az útleveleikkel, de szerencsére a sokmilliárd forintból felhúzott és őriztetett kerítés megment minket tőlük! Illetve: azt gondoltuk… vagy gondolták sokan, hogy mi aztán biztonságban vagyunk! Jó, ha útlevéllel, érvényes vonatjeggyel nem is, de jópénzért államkötvényt vásárolva azért jöhettek páran eddig is! A nagy számok törvénye alapján be-becsúszott néhány bűnöző is, hát Istenem… Nagyobb baj, hogy azt hittük: a kerítés és az odavezényelt katonák-rendőrök hada megvéd minket, erre kiderült, hogy még egy útlevelétől megfosztott körözött bűnöző is simán átslisszanhat rajta!!! No de ilyet…

Hát igen, a barátok… Jó, ha van az embernek, kiváltképp, ha az illető éppen miniszterelnök valahol! Simán megszervezi, hogy néhány diplomata megsegítse őt a bajban. Mert van az úgy, hogy az ember az egyik pillanatban még miniszterelnök, a másikban meg szökésben lévő elítélt… és olyankor bizony jól jönnek a barátok!

Ha már elpufogtattam néhány közhelynek számító (a mondás szerint épp ezért igaz!) gondolatot, akkor azzal is fejezném be: minden jó, ha jó a vége!

És bár nehéz néha elhinni, de barátok ide vagy oda – egyszer minden véget ér…

Mi, igen! Mert a média nekünk szól, és az újságírókon keresztül mi kérdezünk, és mi kapjuk a választ! Mi, akik ezt a bábjátékot finanszírozzuk! Mi, akik szavazatainkkal megteremtettük a lehetőségét annak, hogy most ő legyen a válaszadó! Jogunk van tehát kérdezni, és neki kötelessége lenne válaszolni, tájékoztatni!

– Miért érezte fontosnak hogy a képviselők fizetését még a nyári szünet előtt megemelje?
– Nagyon csúnya dolog a kollektív zaklatás. Válaszolok majd amikor tartok sajtótájékoztatót.
– Az ápolási díjat néhány tízezerrel nem sikerült megemelni?
– Arról is tartok szívesen.
– De mikor fog miniszterelnök úr tartani?
– Az év vége felé.
– Stabil a költségvetés?
– Az év vége fele, amikor látjuk hogy mi a helyzet, tartok egy sajtótájékoztatót és majd a sajtótájékoztatón örömmel állok rendelkezésükre. Jó munkát mindenkinek!

Elegem van abból, hogy minden következmény nélkül bármit megtehet a hatalom, nemhogy számonkérni, de kérdezni, tájékozódni sem lehet, és már az udvarias formulákra sem tartanak igényt: gyakorlatilag a képünkbe röhögnek! Mert nem közéjük tartozom…

Elegem van abból, hogy ellenségnek vagyok beállítva a saját hazámban! Hogy pufajkástól az árulóig minden voltam már, pusztán azért, mert nem értek egyet azokkal a dolgokkal, amelyeket a regnáló kormány képvisel, még akkor sem, ha az gyakrabban változik, mint a naptár a falon! Én is itt születtem, jogom van itt Élni!

És elegem van abból, hogy tönkretettek mindent, ami egy kicsit is működött – közigazgatás, oktatás, közlekedés, kereskedelem -, csak azért, hogy a múlt minden kis pozitívumát lerombolják, és ezek nélkül teremthessék újra magát a múltat! És ez, meg a káosz az egyetlen, amit teremteni, alkotni képesek!

Már várom, milyen baleset fogja érni Varga-Damm Andreát, vagy milyen múltját érintő „tényt tárnak fel” róla, mert ő most is épp ott ül a Parlamentben, a padok helyett Orbán Viktor szobája előtt, és addig (remélhetőleg tényleg) nem mozdul, amíg vagy választ nem kap, vagy annyira nyilvánvalóan utasítják el, hogy az már önmagában is válaszértékű!

De egyelőre lehet, hogy sokat kell várjon, így csak remélhetem, hogy lesz Andreában elegendő kitartás. Az ország első embere épp a világot járja, csip-csup ügyekkel – ápolási díj, devizahitelesek kilakoltatása – nem ér rá foglalkozni… A sajtószabadság – mondhatni – épp szabadságon van! Igen, ettől én még szabadon, cenzúra nélkül leírhatom, amit gondolok – igaz, leközölni nincs hol, nekem meg legfeljebb lesz egy hatodik vagyonvizsgálatom is!

Azért két pici reménysugárt vélek felfedezni: a képviselőnőnek talán akadnak majd követői… és: Orbán Viktor karrierje – Soros György segedelmével – Nagy Imre újratemetésével kezdődött igazán. (Hogy hazugság volt, azt csak néhányan tudtuk. De az egy másik történet!) Most nem újratemetik, csak – a Kormány rendelete értelmében – a szobrát helyezik át… Talán végre vele le is zárul a sikertörténet!

Utóirat: Hogy hogyan lenne tovább??? Abba pedig még belegondolni sem merek… De olyan most az ország, mintha gödörben lennénk! És lehet, hogy ha ezt végre felfedezzük, akkor káosz lesz, hogyan jussunk ki belőle – de talán előbb-utóbb nekiindulunk! Talán „magyarosan”, egymás fejét taposva, talán civilizáltabban… – ha akad végre valaki, aki képes vezetni is az országot! Amíg ez a Kormány – ez az ember – diktál, addig csak a gödör lesz egyre mélyebb! És boldogan ássuk, míg bele nem fulladunk!

Csakhogy… félek! A győztes annak ellenére kapott több szavazatot, hogy a FIDESZ jelöltjének ígéret-cunamija a vásárhelyiek többségének életét tehette volna jobbá! De ők talán már tudták, hogy ezek csak ígéretek, és újabb zsebtömési lehetőségek – amiből nem kértek! Vagy belátták: ha nyolc évig nem voltak fontosak ezek az ígéretek, akkor most is csak a kampány idejére váltak azzá…
A győztes azonban munkához láthat, csak hát… mit fog tudni végrehajtani abban a narancsködös közegben, ahol Lázár diktál, és ahová nagyonmást vártak?!?

Már volt rá országosan példa, hogy képtelenség volt bármit végigcsinálni, mert a(z akkor épp balnak mondott) kormány balra tolta az ország szekerét, míg az épp narancsos ellenzék jobbra – ami a fizika törvényeinek megfelelően helyben omladozott! Igaz, talán már nem lehet annyira PÖCSölni az emberekkel, mert közöttük is sok a kiábrándult, de ettől még a pártkatonák kötelességtudóan védik a birodalom érdekeit ott is, ahol nincs előírva…

Hogy miről beszélek, azt jól mutatja a vásárhelyi eredmény közlése a médiában: volt, ahol be se mondták, vagy legfeljebb egy mondatot szenteltek neki! (És persze volt, ahol csak erről szóltak a hírek – pedig választásból is volt még kettő!)

Nem akarok károgni, inkább csak gratulálok Hódmezővásárhelynek, még ha közben kicsit aggódom is értük! Egyetlen esélyük van, hogy ne fizessenek drágán az eredményért: ha április 8-án országosan is hozzuk ezt a 60%-os részvételt!

Hogy utána jó lesz – ezt nem ígérhetem… De esély lesz rá! Ellenkező esetben azonban kitehetjük a táblát:

Ha lenne kedvem viccelődni, akkor azt mondanám: részvétel vagy részvétem! – de jelenleg a fele se tréfa!

Hogy kire szavazzunk? Bár tudnék javasolni bárkit, akire kicsit szívesen bíznám a helyzetet – de ilyen jelenleg nincs! Mindenki csukja be majd egy percre a szemét, és gondoljon arra a Magyarországra, amelyben a gyermeke dolgozik, hogy eltartsa családját, és támogassa öreg szüleit… És ikszeljen! 

Addig csak annyit mondhatok: hajrá fecskék! A nyár a tél leghidegebb napján kezdődik!

Nem leszek népszerű, mert az igazság sosem az! Ha a képébe tolják az embernek, akkor kifejezetten irritáló tud lenni – és én most erre készülök!

Azt, hogy milyen az ország jelenlegi kormánya – nem részletezem! Aki lát, az tudja! Aki csak néz – annak úgyis hiába mondanám, és se nem tisztem, se nem szándékom senkit meggyőzni! Nincs nálam a bölcsek köve, de szeretem “józan paraszti ésszel” végiggondolni a folyamatokat! Csupán erre, azaz gondolkodásra próbálok késztetni mindenkit, vagy inkább: bárkit, aki erre még hajlandó…

Sokan – köztük magam is – számon kérik a kormányon a demokráciát… Amivel nincs baj, sőt! Csak azt nem értem, hogy mire fel jelentik ki, hogy Orbán és pártja “takarodjon” a közéletből, mert ők bizony demokráciát akarnak?!?

Persze, én is tudom, hogy mit művelnek, és egyetlen porcikám se kívánja őket! De ennek nem az a módja, hogy úton-útfélen ezt hangoztatják, hanem el kell menni szavazni! És a demokráciában az is benne van, hogy megint azok lesznek többen (naná, vigyáztak rá a fiúk, hogy ez benne is maradjon!), akik ezt a csapatot várják az ország élére!

Szívás, tudom… És cinkelt lapokkal játszanak – tudom! De ettől még a demokráciának az a lényege, hogy a többség akarata érvényesül!

Hogy mit tehetünk? Mindenek előtt: elmegyünk szavazni! Sőt: elmegyünk szavazni!!!  És bármennyire is tisztába vagyok vele, hogy a média aránytalan kézbentartása, a saját helyzetet védő(? Betonozó!) jogalkotás, a temérdek (köz)pénz és a pártfegyelem mind azt szolgálják, hogy finoman szólva “arra lejtsen a pálya” – simán orrba lehet csapni azt, aki a száján kiejti a bojkott szót! Amit elvben egyébként megértek – de a gyakorlatban az egyetlen esély, ha mindenki elmegy szavazni! A tökéletes bojkott sajnos nem megvalósítható, az emlegetése azonban egyéni magánakciókra bőven elég – ami bizony értékes szavazatok vesztését jelenti! És ez mind-mind a jelenlegi kormánynak húzza a szekerét…

Aztán tehetünk még néhány dolgot… Nem, nem azt, hogy fotókat osztunk meg, amelyen idiótaként tetszelegnek az ország közméltóságai! Nem azért, mert nem azok, vagy mert nem érdemelték ki tetteikkel, hanem azért, mert az ország, a MI országunk első embereiről ilyeneket mutogatni – ez azt is minősíti, aki teszi… Másrészt: ez a mi országunk, a mi miniszterelnökünk akkor is, ha ezt ő elfelejtette! És a cimbiknek való zsíros falatot is az kérje számon, aki hasonló helyzetbe nem a rokonát, barátját részesíti előnybe… 

Ellenben minden tettét, minden mondatát lehet tényekkel, dokumentumokkal cáfolni, ellentmondani, a családi-haveri körnek lehet a hozzánemértését bizonyítani, és EZT, ilyeneket osztogatni úton-útfélen a valós és a virtuális sztrádákon! Igen, a média a kezükben van! Az internet, az utca nem… Van mód, csak épp: tenni kell, akarni kell! És nem feltétlenül nekem, hanem azoknak, akik azt állítják magukról, hogy ők az ellenzék, akik arra hivatottak, hogy majd jól gatyába rázzák az országot! Ha arra érdemesnek mutatkoznak, akkor biztos, hogy jónéhányan állnánk melléjük, “ki ekével, ki kalapáccsal, tollal”!

De csak azt halljuk, hogy “ezeknek menni kell” és majd ők megmutatják! Jut eszembe: ezt minden választás előtt minden párt halálos komolysággal jelenti ki magáról… De még egyről sem láttam, hogy legalább megpróbálta volna, úgy igazán! Így a rendszerváltás utáni sokadik választás előtt esetleg ezt észre lehetne venni, és nem a szájkarate bajnokság győztesét, hanem a tettek emberét támogatni voksunkkal.

Ja – hogy az nincs! Vagy legalábbis: nem jellemző! Van néha egy-egy megmozdulás – de többnyire utólag kiderül, hogy csak kampányfogás rejtőzik a dolog mögött!

Csak nézek ki a fejemből, és nem értem: azt mondja a kormány, a minap megvezetett gyerekek tüntettek! Hol vannak a szülők, a tanárok, akik kiállnak és elmondják, alátámasztva tanrenddel, tankönyvvel, hogy ez hülyeség, és bizony a gyerekek jobban vizsgáztak demokráciából, mint a felnőttek! Azt mondja az MTI, hogy senkinek nem kell a mínuszokban az utcára menni: hol vannak az újságírók, a civilek, akik bemutatják: hányan vannak ennek ellenére az utcán? Azt mondja a kormány, hisztériakeltés, hogy összeomlik az egészségügy! Hol vannak várótermi felvételek, kórházi körképek, beosztási rendek? Nem hülye ám mindenki, csak nem érthet mindenhez… Hosszan tudnám sorolni, mennyi mindent lehetne tenni, megmutatni, unalmas és hazug statisztikák, és egymás lejáratása mellet, vagy esetleg helyet!  Zsíros pénzért fizetett tanácsadóik nem jutnak el idáig?

No, igen! Minden eladó – még a voksunk is! Hiába ezzel a szabadásgunkat adjuk áruba, szembrebbenés nélkül megtesszük! Ki egy rendeletért, ki egy Erzsébet-utalványért, ki egy zsák krumpliért… Én tettekért adom! Az ár változik, de a lényeg: úgy tűnik, még kell néhány generáció, hogy megtanuljuk, mire jó a demokrácia…

Csakhogy nincs ennyi időnk, mert épp csendben nézzük, amint a kormány felszámolja annak utolsó morzsáit is, miközben az ellenzék egymás torkát szorongatva számolja a voksokat, és azon filozofál, hogy ki kivel, és kivel nem hajlandó összefogni!

Uraim! Nem a választáson kellene egybekelni, mint Csipke Rőzsike a Királyfival, hanem előtte! Közösen, összefogva, pénzt, munkát(!), időt nem sajnálva utánajárni bizonyítékoknak, tényeknek, leleplezéseknek – és azok eredményeit közösen, összefogva eljuttatni a választókhoz! Hogy a választáson ne a legkisebb rosszra kelljen ikszelni, mert az a demokrácia megcsúfolása!

Ja – hogy ezzel kicsit elkéstünk… Meglehet! Bár: még hetek vannak hátra, és tenni valamit egyetlen nap is lehet… De én azt is megértem, ha ilyen állapotban valójában egyik párt sem szeretné megnyerni a választást, mert innen felállítani az országot – az tényleg gáz, a jelenlegi kormány sem arról híres, hogy veszteni tudna, és tuttira bele fog bukni az első próbálkozó, bárki lesz is. Már, ha még lesz…

Szabadság – lassan csak egy néma szobor marad belőled…

• tele van a város (és a hócipőm) vele…
• miért erre költ a kormány, amikor ezer más hasznosabb dologra kéne pénz?
• mit akar még, amikor már ez egy lezárt kampány kéne legyen?

Természetesen tudom a válaszokat is, amelyek közül a legfontosabb, hogy amíg ezen csámcsogunk, amíg látjuk a kormány által vizionált ellenséget, addig nem teszünk fel bugyuta kérdéseket, hanem illedelmesen rettegünk és/vagy hadoválunk!

Amit én nem láttam a plakátból, az az antiszemitizmus… Biztos ott van benne, hiszen mindenki látja, a rabbik és a magukat rabbinak vallók is nyomban állást foglaltak, felszólaltak! Nem is foglalkoztam volna vele emiatt tovább, csakhogy a gyűlölet szítása, az uszítás számomra pont olyan fertő, bárki is áll a céltábla közepén! Akár szimpatikus, akár nem, akár magyar, akár nem, akár zsidó, akár nem! És akár nevet, akár nem…

Talán lemaradtam valamiről – próbáltam hát keresni egy nem megrongált példányt: mit nem vettem észre?

Rajta van Soros! Nos, azt mondják: ő történetesen zsidó. Vagy legalábbis: zsidó családba született. Nem tudom, mert bevallom: engem – amíg nem igazolódik be, hogy mi döntjük el, hova születünk – mindig az ember érdekel, így ezzel nem szoktam foglalkozni, de olvastam a Wikipédián.

Csakhogy nem azért rakták rá Soros arcmását a plakátra, mert zsidó, hanem mert ő lett az Elsőszámú Közellenségnek kikiáltva hazánkban. Mondanám, hogy érdemei elismerése mellett – de nem! Nem követem munkásságát, azt azért már így is rég tudom: a jelenlegi kormányzat nagyban köszönheti neki, hogy oxfordi tudást szerezve is növelte rálátásukat a világra. Tudom, hogy van egy saját nevét viselő alapítványa, támogat dolgokat… hogy – igen, ezt a kormány elfelejtette, de én még emlékszem – fővárosunk díszpolgára lett, és hogy még az én gyerekeim is részesei voltak az iskolatej programnak, ami a nevéhez köthető.

Az iskolatejen (és a ránk szabadított kormányon) kívül az én életemet nem érintette, így eddig beértem ennyi ismerettel róla – az a tény, hogy a világ gazdagjainak Top50-ében jegyzik nevét: számomra indifferens volt, egyben elegendő válaszul szolgált arra, hogy miből ez a nagy jótékonykodás…

Hogy ügyeskedő lenne, hogy manipulálja országok gazdaságát? Nem tudom! Ügyeskedő biztosan, hiszen valahogyan el kellett jusson a csúcsra és igen: a pénz a legnagyobb hatalom mindenfelé a világban! De próbáljon engem valaki megvenni, ha nem adom el magam… De nem akarom mentegetni, lehet, hogy valóban hatalmas bűnök terhelik lelkét – ám aligha én vagyok hivatott ezt megítélni, ahogy a szenté avatási kérelme sem hozzám futna be…

Nem érdekel – kiabálnám a világba a plakátok dzsungelében, de a kormány minden pillanatot megragad, hogy legalább egy szóvicc erejéig emlegesse: vele kell és fekszik az ember!

„Ne engedjük, hogy Soros nevessen a végén!” – hirdeti a plakát, és bár többszörösen nem értem, mert a nevetés szerintem emberi jog, Magyarországnak remélhetőleg nem lesz hamarabb „vége”, mint Soros György földi pályafutásának (semmi rosszindulat, csupán tisztes kora miatt remélem, hogy országunknak azért több van hátra), de még mindig maradt a kérdés: mitől lesz mindez antiszemita?

Aztán kaptam egy választ az egyik rabbi által, hogy azért, mert mindegy, mi volt a szándék: ha annak érzik, akkor az! És ezt nem is vitatom – de akkor szerintem azok, akik annak érzik, kissé túlérzékenyek…

Lapoztam is volna tovább a kérdést, mert az én életem sem sétagalopp, van min töprengenem, teendőm is akad bőséggel! Hiába a plakát-áradat – én egyszerűen kizártam az agyamból, egészen a Vizes VB előtti napokig. Hogy miért?

Mert lehet, hogy én nem érzem antiszemitának a plakátokat, és lehet, hogy túlérzékenységgel „vádolom” azokat, akik igen, és lehet, hogy a legsötétebb kort idézi meg a kampány magának Sorosnak is, amit neki még el is tudok hinni… de közben simán tovább lapozza mindenki azt a hírt, amikor a kormány valóban az 1936-os Berlint varázsolja elénk azzal, hogy a sportrendezvény idejére utasít a plakátok eltüntetésére! Igen, Hitler szinte szó szerint ugyanúgy adta ki az utasítást a város megtisztítására a berlini olimpia előtt, mint Orbán a vizes VB előtt! És bárcsak mondhatnám, hogy ezzel kimerült a hasonlóság a két vezető között…

Engem pedig ez az egész a farkast kiáltós mesére emlékeztet: mindenki rémeket – és antiszemitizmust – lát mindenütt, de a farkast mintha nem akarnák észre venni, és hiába kiabáljuk néhányan a veszélyt: már senki nem hiszi el, hogy itt van!

Pedig jó lenne, mert már rég nem csak attól veszélyes, hogy ellopja az utolsó tyúkot, hogy ennél sokkal többet akar! De már az sem zavarja, hogy mi magunk is farkasok vagyunk: mindenki ellenség, aki nem az ő falkájában csahol… 

„Rohanok, inam majd beleszakad,
De ma megint, akárcsak tegnap,
Tőrbe csaltak minket, tőrbe csaltak!
A kordon felé hajtanak!

…

Farkas hajsza folyik, szürke ragadozókra
Szopós kölykökre és anyafarkasokra
Üvölt a sok hajtó, tombolnak a kutyák
A jelző zászlók közt vér ömlik a hóra”

Nem tudom, lesz-e olimpiánk… de olimpia lesz – és én szeretném, ha továbbra is az egész ország szurkolna sportolóinkért bárhol is lesznek… mert megérdemlik!

A „jó ügy” érdekében így lemond arról a néhány milliárdról is, amely összeg az ilyen irányú vizsgálatok során ütötte a költségvetés markát!

Most örülnöm kéne… Túl öt vagyonvizsgálaton ez azt jelenthetné, hogy 2016 januárja óta – azóta szüntették be a vizsgálatokat – már a szabadság édes ízét kóstolgathatnám, és nem kellene azon aggódnom, hogy a következő ellenőrzés során ezúttal milyen kreatív elképzelései lennének a hatóságnak a vagyonomat illetően!

Mondjuk… elképzelésem nekem is több van, mint vagyonom, de fantáziám nem érhet fel a revizorokéval! Kedvenceim voltak a korábbi vizsgálatok során azok, amikor a „majd én megmondom, mennyiből élsz” vizsgálatánál hozzáadták a havi becsült kiadásomhoz a már kirepült gyermekeim eltartását, vagy a banknak már visszaadott autóm részletét… De a legjobb az volt, amikor rám vertek négy évnyi járulékot, mert bár én GYES-en voltam, és volt alkalmazottam, aki (a minimálbér duplájáért!) tevékenykedett nálam ezalatt, de nem volt elegendő a végzettsége, így „biztos, hogy közreműködtem”! Ilyen fantáziadús hozzáállás mellett boldog lehetek, mert a legutóbbi vagyonvizsgálat már nem tudott semmilyen „megállapítást tenni” – vagyis már nem találtak fogási felületet.

Rendnek kell lenni – értem én! És lássuk be: egy ideig praktikus fegyver volt ez az eljárás a hatalom kezében, pillanatok alatt taccsra lehetett bárkit tenni vele! Csakhogy a rendelkezés alapján minden magánszemély által adott kölcsön vagyonvizsgálatot kellett volna eredményezzen… Kedvenc politikusaink a vagyonbevallásuk szerint rendre azt nyilatkozták: családi kölcsönből finanszírozták a sokszor százmilliós beruházásaikat… Így érthető, ha ez kezdett kellemetlen lenni egyeseknek!

Ahogy azzal sem lehet egyszerű szembesülni, hogy hogyan él meg az átlag magyar a minimálbér-környéki fenenagy jólétében…

És bár egy pillanatra aggódtam, hogy talán hiányzik majd az ország bevételéből az a pár milliárd forint, amit ezen a jogcímen begyűjtöttek (na nem tőlem!) – megnyugodtam, hogy ez is csak azt mutatja: mennyire jól megy most már az országnak!

Számomra így a legfontosabb, hogy – Habony Árpáddal vagy Szijjártó Péterrel együtt – végre fellélegezhetünk! Igaz, ennek én annyira nem örülök – de hát tudom: nekem semmi sem elég jó…

Ha azonban én kezdeményeznék magam ellen vizsgálatot… akkor legalább lekerülhetnék erről a kétes értékű listáról! Vagyonra az elkövetkező években úgy sem lesz másképp esélyem, csak ha a hivatal kreál nekem!

Lassan ötven éve koptatom a Földet, és persze már jól tudom: ha nincs „rendszerváltás”, az a nyavalyás szocializmus akkor sem épülhetett volna fel soha – hiába mondták, hogy majd mire mi leszünk szülők… hogy a gyerekeinknek már milyen jó lesz!

Jó lett? A magam részérő igyekszem mindent elkövetni, hogy az legyen, és szocializmus helyett inkább közvetlenül az ő jövőjüket építettem! Megtettem, ami tőlem tellett, de ha szétnézek az országban… meglehetősen reménytelennek tűnő káoszt látok csupán az élet szinte minden területén! Romokban az egészségügy, az oktatás, a gazdaság… és mintha az erkölcsrendészet megszűnésével az erkölcs is megszűnt volna: romokban a társadalom! „Anyám, én nem ilyen lovat akartam!” – jut eszembe az idézet hajdani rendszerváltó ifjúként, hiszen anno azt hittük: most majd egy demokratikus, „nyugatis” országot építünk tovább, és végre tényleg eljött a jólét, a szabadság ideje! Most meg nem tudom, mitől rettegek jobban: hogy gyerekeim bejelentik, elhagyják az országot, és reszkethetek, hogy karácsonyra legalább látom-e őket – vagy maradnak, és viszik magukkal a rájuk mért terhet… Ellehetetlenítve, látszat-szabadsággal megáldva, remények nélkül…

Hol rontottuk el? Nem tudom! Talán ott, hogy a szabadságot is meg kell tanulni, nem csak a nyakkendő kötését… Talán ott, hogy elfelejtettük: a mi szabadságunk addig terjed, amíg elfogadjuk a másik szabadságát is!

Talán nem is kellene már ezen morfondírozni, hiszen a múltat megváltoztatni nem lehet (na jó: van, akinek sikerül, de az egy másik történet…), a mostani rendszer, a benne élő emberek adottak, így kell(ene) boldogulni, helyére tenni a helytelent, és megtanulni építeni valamit… Mert az előző rendszerrel szemben most mintha csak rombolni tudnánk!

Illetve: épül itten sok dolog: metrók, stadionok, villák… Hogy ki mit épít? Szíve joga a döntés… De valami ijesztőt vélek felfedezni az építési tervek között: mintha a múlt kísértene! Mintha a történelmet építenénk újjá: hol a Honfoglalás korából, hol István királyunk idejéből, hol az Ezredforduló Magyarországából érkezik egy szelet… ami – ha emlékként érkezne, letűnt korok tanulságát magán hordozva – örvendetes tény lehetne, hiszen bőven van mit tanulni a múltból!

Csakhogy: itt kérem, mintha a múlt épülne most újjá! És annak régen sem lett jó vége – pedig akkor ez a vég még egy szépnek tűnő jövő volt, amibe talán még hittek is az emberek! Vagy ha nem, hát legalább tették a dolgukat, mert volt, és mert tudták, mi a feladat! Fönt mondhatták, hogy „kommunista-szombat”, de a gyerek iskolája csak ki lett festve valahogy… Lehetett elmebeteg ötéves terv, de a túlóra-pénzből lett nyaralás, vagy épp cserébe szakszervezti beutaló.

Anno a „vas- és acél országát” próbálták ránk erőltetni – ma az olimpiát… Mennyire más – és mégis: ugyanaz!

Nem állítom, hogy jó volt az előző rendszer, de a jelent elnézve nem csodálom, ha sokakban tör ki a nosztalgia! Volt, aki elvből, volt, aki félelemből, volt, aki érdekből szolgálta a rendszert, mert hittek egy jobb világban…  

Mostanra azonban már nincs miben hinni sem!