Megint nem leszek túl népszerű, de sajnálom: ha erre törekednék, akkor jó pénzért(? Na jó: pénzért!) valamelyik bulvárba csöpögtetném a virtuális tentámat… Így viszont (még) szabadon alkothatok véleményt, és én igyekszem becsben tartani ezeket a kis szabadságmorzsákat. Nem leszek népszerű, mert az igazság sosem az! Ha a képébe tolják az… Tovább olvasom
Sokszor mondogatom: ha létezik a Pokol nevű intézmény – és valóban kénköves tüzek várnak ránk ott – akkor sincs ok az aggodalomra: az emberi szervezet olyan csodálatos, hogy ahhoz is fog alkalmazkodni! Hogy létezik-e egy másik dimenzió, amely a halál után vár ránk – ma is csak sejtem, pedig volt… Tovább olvasom
Mindent elolvasok, amennyire időm engedi – mert egyrészt ezt tanultam… másrészt, mert minél több információm, szemszögem van, annál tisztább képet láthatok a valóságról. Arról a valóságról, ami nem is mindig olyan egyértelmű! Ezúttal a Facebookon található “Gondolkodó” egyik megosztása gondolkodtatott el: a Zárójel című portál egy írását tette közzé Ünnepi gondolatok… Tovább olvasom
Ha az emberbe beleköt egy hajléktalan – sajnos megesik az ilyen –, sokféle módon kezelhető a helyzet. Az intelligens többség igyekszik diplomatikusan leszerelni. Ha azonban nem sikerül és az illető benyom egyet, akkor teljesen normális, ha vérmérsékletünknek megfelelően rendőrt hívunk, vagy akár fizikailag is megvédjük magunkat, vérmesebbek esetleg összecsomagolják az… Tovább olvasom
„A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál… Tovább olvasom
Megszületünk. Tisztán, ártatlanul, és az egyetlen, ami elsőként meghatároz: emberként! Persze, egy kórházi szülőszobán ez magától értetődő – talán ezért feledkezünk meg róla… Embernek születünk, s csak eztán derül ki: fiú vagy lány érkezett-e a világra – férfivé vagy nővé serdül majd egyszer? Aztán – többnyire – hazavisznek szüleink, legyen… Tovább olvasom
Kislányként rengetegszer hallottam: építenünk kell a szocializmust! Baromira nem tudtam, mit jelent, de bevallom: nem is foglalkoztam vele: éltem a saját életem, a családom érdekelt, az otthonom, a gyerekkorom… Persze a suli is, ahol nekem még az örsi órák is tetszettek, mindig csináltunk valami jót: játék, kirándulás, versenyek… Voltam kisdobos is,… Tovább olvasom
Adva van egy probléma, kérdés – mindegy, hogy társadalmi, gazdasági, családi vagy épp személyes – célszerű körbejárni minden oldalról. Nem érthet mindenki mindenhez, több szem pedig többet lát – ezért fontos, hogy legyen egy grénium, amely segít ebben. És mert el kell dönteni, melyik A Megoldás, ezért kell egy döntéshozó…… Tovább olvasom
Kacagó gyerekhangra kaptam fel a fejem… Hat-hét éves gyerekek szaladgáltak és bohóckodtak két-három esztendős társaiknak, néha egyet-egyet ralizva a kisebbek babakocsijával. Bevallom: felüdülés volt ez a zaj, afféle zene füleimnek a nagyváros hangzavarában… Nézem a boldogan szaladgáló gyerekeket, akik – úgy tűnik – a világ minden tájékán egyformák! Ők ugyanis… Tovább olvasom
Nem, nem tudok leszállni a témáról! Mert olyan életvitelt élek, amely mellett naponta vág arcul az új rendelkezés, súlyos pénzeket dobok ki miatta az ablakon, és igen szépen felfejlesztettem általa a káromkodási szókincsemet! És azért sem tudok leszállni a témáról, mert „végre” egy sokakat érintő kérdés kapcsán lehetőségem nyílik rávilágítanom,… Tovább olvasom