Búcsúzik egy év, köszöntünk egy újat: ez most a vidámság, a mulatság ideje – és annak, hogy békés, boldog új esztendőt kívánjunk mindenkinek! Meg is tenném, de valami azt súgja: ez az év nem a békességről fog szólni… A világ – és sajnos benne a mi országunk kifejezetten – valamiért épp nem a béke felé…
Hogy kit és mennyiért vettek meg baloldalon? Nem tudom! De szeretném hinni, hogy jó pénzért tették, mert, ha kiderülne, hogy csak szimplán „tényleg ennyire bénák” – akkor itt már nincs remény… Nem értem! Mindenki fel van háborodva a hatalmasok ámokfutásán. Én is. És bárhova megyek, szinte minden ismerősöm, még a korábban a FIDESZ felé elkötelezettek…
Sokszor mondogatom: ha létezik a Pokol nevű intézmény – és valóban kénköves tüzek várnak ránk ott – akkor sincs ok az aggodalomra: az emberi szervezet olyan csodálatos, hogy ahhoz is fog alkalmazkodni! Hogy létezik-e egy másik dimenzió, amely a halál után vár ránk – ma is csak sejtem, pedig volt szerencsém kicsit átkandikálni. De hogy…
Zokog és tombol! Bántották, igaztalanul… Vigasztalnád, de van, mikor minden kevés: ha vele morogsz, nem csitul… ha viccelődsz, csak rosszabb! Van, hogy a szavak már hiába szólnak… Talán egy ölelés segít, talán a szeretet rezgései megmutatják az utat a megnyugvás felé! Szavak… mit is mondhatnál?!? Magadhoz szorítva simogatnád hátát, és közben súgnád fülébe, hogy rendben…
Kislányként rengetegszer hallottam: építenünk kell a szocializmust! Baromira nem tudtam, mit jelent, de bevallom: nem is foglalkoztam vele: éltem a saját életem, a családom érdekelt, az otthonom, a gyerekkorom… Persze a suli is, ahol nekem még az örsi órák is tetszettek, mindig csináltunk valami jót: játék, kirándulás, versenyek… Voltam kisdobos is, úttörő is – naná, hiszen…
Kacagó gyerekhangra kaptam fel a fejem… Hat-hét éves gyerekek szaladgáltak és bohóckodtak két-három esztendős társaiknak, néha egyet-egyet ralizva a kisebbek babakocsijával. Bevallom: felüdülés volt ez a zaj, afféle zene füleimnek a nagyváros hangzavarában… Nézem a boldogan szaladgáló gyerekeket, akik – úgy tűnik – a világ minden tájékán egyformák! Ők ugyanis egy „Tranzit” felirattal ellátott helyen…
…és tombolnak körülötte az indulatok! Én pedig csak kapkodom a fejemet… Tavaly már volt egy C+ Fesztivál, ahol mi is jelen voltunk – igaz, utolsó pillanatban estünk be, gázsiról szó sem volt. Csak zsűritagságra készültünk… de nekünk épp lemondtak egy bulit, nekik lett egy lyuk, szívesen mentünk, mert zenélni akartunk!
Nem tudtam rájönni, miért zavar a kép… Huszárpapa és két fia: Akár egy boldog családi pillanatot is jelenthetne, aminek nagy tisztelője vagyok. Mégis valahogy olyan mű! Kicsi koromban nem volt divat a huszárkodás, talán a János vitézt jelentette csupán számomra e szó – de ennek megfelelően még így is társult hozzá a becsület, a küzdelem,…
Talán 10-12 éves lehettem… El kellett menekülnöm otthonról, mert épp botrány volt. Az alkohol csodákra képes, még a családi köteléket is oldja! Az utcán kóboroltam, az éjszakai járatokon aludtam, és ugyan általában nem féltem, egyszer nagyon megijedtem, és mert már kimerült is voltam, meg éhes is: bemerészkedtem a Bazilikába! Gondoltam, ott majd segítenek…
Sorra bukkan fel minden oldalon a hír: mekkora „beszólás” volt az RTL Klub és Szörényiék részéről, hogy a századik X-Faktor adás tiszteletére elénekelték, hogy „Miért hagytuk, hogy így legyen” – és ezzel jól „megmutatták” a kormánynak, hogy mit gondolnak… Nos, Hölgyeim és Uraim: nem kéne ennyire naivnak lenni, és mielőtt a műsorigazgatót szentté, avagy valamiféle modernkori…