K-örömtelen nap

Avagy: legszebb öröm a köröm, amíg a hatóság hagyja! Rendnek lenni, értem én… A törvény betűje védi a rend éber őrét, és elvileg védi a társadalmat! De hol marad a “szolgálunk és védünk”?!? Hol marad az ember, akiért az egész létrejött? Évekig viccelődtem, hogy manapság (még az Első Orbán kormány… Tovább olvasom

Nesze tankönyv, fogd fel jól!

Hogy hányan vették komolyan az augusztusra ígért dupla családi pótlékot – nem tudhatom, de az érintettek azóta már feltehetően szembesültek a szomorú ténnyel, hogy szeptemberben hiába várják a pénzt jelentő csengőhangot… de nem ez volt az egyetlen pillanata a tanévkezdésnek, amikor csúnyán átverve érezhettük magunkat! A „nem a Soros által… Tovább olvasom

Ötkarikás a szemem…

Válogatott versenyző az egyik gyermekem… így már attól is párás lett a szemem, ha elképzeltem: egyszer ő is talán majd olimpikon lehet! Hát még ha én is ott lehetnék, hogy szurkoljak neki… és pláne, ha mindez itt lehetne Magyarországon, hogy mindenki lássa!!! Anyai büszkeségem édes álmodozását az sem zavarta, hogy… Tovább olvasom

Mikor már a múlt sem épül…

Kislányként rengetegszer hallottam: építenünk kell a szocializmust! Baromira nem tudtam, mit jelent, de bevallom: nem is foglalkoztam vele: éltem a saját életem, a családom érdekelt, az otthonom, a gyerekkorom… Persze a suli is, ahol nekem még az örsi órák is tetszettek, mindig csináltunk valami jót: játék, kirándulás, versenyek… Voltam kisdobos is,… Tovább olvasom

Józan ész: vasárnap (is) zárva!

Nem, nem tudok leszállni a témáról! Mert olyan életvitelt élek, amely mellett naponta vág arcul az új rendelkezés, súlyos pénzeket dobok ki miatta az ablakon, és igen szépen felfejlesztettem általa a káromkodási szókincsemet! És azért sem tudok leszállni a témáról, mert „végre” egy sokakat érintő kérdés kapcsán lehetőségem nyílik rávilágítanom,… Tovább olvasom