Csak futsz, és célba érsz! Eközben megtanít, hogy nem csak a cél, hanem az odavezető út is fontos… Ha megfelelő felkészülés után figyelembe veszed a pálya sajátosságait, betartod a szabályokat és a cél lebeg a szemed előtt – akkor beérsz! Ez már mindenképp győzelem!

Persze, azt mondják, csak az számít, aki a célszalagot is viszi! De nem lehet mindenki első, és nem lesz mindig ugyanaz a nyertes!

Hogy elsőnek vagy utolsónak érsz célba, az sok tényezőtől függ! De – ha ezt a néhány dolgot betartod – biztos lehetsz benne, hogy a tőled telő legjobb helyen végzel, tehát mindenképp győzöl! Ráadásul annak tudatában készülhetsz a következőre, hogy te mindent meg is tettél ennek érdekében!

Ha úgy alakul, megállhatsz, hogy FairPlay játékosként a sportszerűség jegyében segíts mást is célba érni! Ez kicsit ugyan lassít, ámde mégis felemel…

Amit nem tehetsz: nem állhatsz a pálya közepén, nem szidhatod az ellenfeleket, a pályát, a szabályokat – mert egyrészt ettől nem leszel hamarabb a célban, másrészt tudhattad már az induláskor! Ez a közönség, a szurkolók dolga, ha van ilyen… neked csak az útra és a célra kell koncentrálni – és tenni a dolgod!

Már, ha győzni akarsz! Vagy ha legalább célba érni…

Ha megtörténik a baj és nincs más választás, mint a terhesség megszakítása, akkor jó lenne, ha ez a lehető legemberségesebb módon zajlana le, a legkevesebb fájdalommal és szövődménnyel – például az ijesztő küret helyett egy tablettával. És erre végre lehetőség is volna, ha a politika nem szólna bele ebbe is… Teszi ezt ráadásul a vallásra hivatkozva, amit még talán méltányolnék, bár ez is csak egy elv, amelyet az emberi élet tisztelete felül kéne, hogy bíráljon. De hogy arra hivatkozzanak, hogy mindezt a nő érdekében, a nő védelmében teszik – ez már meghaladja a toleranciaszintemet!

A tablettát világszerte a legtöbb helyen jóváhagyták, de nem véletlen, hogy általában kórházi körülmények közötti alkalmazását írják elő a szakemberek. Utóhatása – aki már veszített el babát, az tudja – cseppet sem kellemesebb, mint a műtéti beavatkozás, csak épp kevésbé megalázó körülmények között történik, és ami még ennél is fontosabb: kevésbé veszélyezteti azt, hogy a megfelelő időben majd szülhessen a nő…

Milyen élete lenne annak az anyának és gyermekének, aki betegség alatt fogant? Vagy aki egy italába csempészett partidrog hatása mellett maradt terhes, és azt se tudja, ki tette ezt vele? Vagy ahol már érzik, hogy itt a kapcsolat vége, és épp válni készülnek? És még hosszan sorolhatnám azokat az élethelyzeteket a peches 1% bejövetelétől a hirtelen lakás nélkül maradtakig, amelyekben a gyermekvállalás minden, csak épp nem szerencsés sorsfordulat – még ha meggyőződésem is, hogy sok nehéz helyzetben épp a gyermek ad erőt a talpraálláshoz!

Senkinek ne legyenek illúziói – néhány felelőtlen fruskát leszámítva, akik fel sem fogják helyzetüket, ez mindenkinek nagyon nehéz döntés. De a legfontosabb: az én testemről, az én lelkemről van szó! Szeretném, ha az ÉN döntésem lenne! Mert bárhogyan is döntök, nekem kell viselni a következményeit!