The End

Nézem az utcán az üresen vigyorgó plakátokat… Felidézik bennem az elmúlt hetekben oly sokszor végighallgatott lózungokat: pont olyan értelmetlenek voltak, mint ezek a kampányfotós vigyorok, így urnazárás után! Éjszaka van, szinte fájó a csend… de nincs szó, amivel megtörhetném!

A körútra érve már zajosabb a helyzet: senki nem tudja, miért, de minden sarokra jut egy-két szirénázó rendőrautó. Szavak helyett itt a letépett, megtaposott plakátok jelzik: vége! És nem épp úgy, ahogy terveztük…

Hosszú idő óta másodszor éreztem: van remény! (Az első a diákok tüntetése volt!) Nem sok, nagyon halvány, és semmi nem támasztja alá, csak az, amit hallok: mindenkinek elege van! Mindenkit arra bíztattam hát: menjen, és a fülkében adjon ennek hangot!

És mentek! Büszke vagyok rájuk, mert sokan először vették a fáradtságot, hogy elmenjenek szavazni – és nagyon sok barátom sok száz kilométert vezetett, repült, vagy épp vonatozott, hogy élhessen jogával és szavazzon! Köszönöm nekik, bármi lett is az eredmény… Mert egy pillanatra érezhettem újra a remény szikráját!

Talán, ha 7 órától folyamatosan jönnek az adatok, nem lett volna ennyire fájó! De – mintha szándékosan szervezték volna így – elhúzták! Időt nyertek a csalásra? Lehet, nem tudom – és sajnos már nincs is jelentősége! EZ az ellenzék akkor is tehetetlen lenne, ha a csalás komplett dokumentációját a kezükbe nyomná valaki… Legfeljebb még egy unalmas nahátezazorbán-os sajtótájékoztató lenne belőle!

A lényeg, hogy éjszaka volt, mire megérkezett az első adat – ami elég egyértelművé tette: már nincs miben reménykedni sem! Újra elvették – ezt is! Mint már annyi mindent…

Haragudnom kéne érte, de már nem tudok!

Most mondjam, hogy “én megmondtam”?!? Hogy én szóltam, hogy az ellenzék teljesen alkalmatlan, hogy képtelenek együttműködni? Hogy nem is akarták igazán a kormányváltást? Minek mondjam? Akkor sem érdekelt senkit, most mitől lenne más… Az élet ismét engem igazolt – pedig nagyon szerettem volna végre tévedni!

Több barátom csomagol! Mindenütt gyászos szalagok, értetlenkedés… Én csak azt nem értem, miért van, hogy többségük azon töpreng: ha mindenki ennyire elégedetlen, mitől van a kétharmados többség?!? Ha sem ő, sem a barátai, sem a családtagjai nem kértek ebből a rendszerből, akkor hogy lett minden ellenzéki szavazat mellé egy kormány is?

Csalást kiáltanak, és nem is tudom cáfolni, sőt: magam is futottam bele furcsaságokba! Egy baj van! Ha tudnám is bizonyítani akár: kinek jelentsem?!? És mit kezd vele? És mi fog változni? Az embereik mindenütt ott vannak, nem történne semmi, nem változtatna semmin. Legfeljebb én tűnnék el, ha sokat járna a szám…

Ja – hogy pont ezért akart mindenki kormányváltást?!? Hát – így jártunk!

The End