Blogom

Szabadságvágy

Régi felvetés a majomketrec előtt, hogy ki van kint és ki van bent? Hasonló gondolatok jutottak ma eszembe, amikor azzal viccelődtem, hogy ha kinyírom a barátom, mert hülyeségre készül, akkor utána súlyos börtönévek várnak rám. Persze, csak vicc volt az egész, mert sosem bántanám és amúgy sem hiszek az erőszakban, de eljátszottam a gondolattal, hogy …
Continue reading Szabadságvágy

Vadnak születni kell – egy vadvegán gondolatai

A Vadászati világkiállítás a világot ugyan kicsit szűkre szabta (jóformán csak a szomszédos országok voltak jelen), de cserébe mindenféle gondolatoknak bőségesen jutott hely. A többség persze a hetvenmilliárdos költségvetéssel van elfoglalva, egy-egy csoport élteti vagy épp szidja a vadászokat, egy másik nagyobbacska a szervezőket – ezekkel nem is foglalkoznék, épp eleget olvashattok róla! Csakhogy volt …
Continue reading Vadnak születni kell – egy vadvegán gondolatai

Üsdabuzit

Üsd a buzit, megérdemli! – futok bele már sokadjára az elmúlt napokban. Most éppen ők vannak terítéken, mert mindig kell egy ellenségnek lennie. Minden napra, minden órára! Mert akkor lehet őket okolni a rossz életünkért, a boldogtalanságért, minden vélt vagy valós sérelemért… Nem kell magunkba nézni, hogy mit tehetnénk másképp: elég gyűlölni! És a keletkezett …
Continue reading Üsdabuzit

Kisvirág szirmai: Jeges álom

Csillogó szemmel figyeltem a korcsolyaversenyek minden pillanatát. Szállni, suhanni a tükörsima jégen a zene ritmusára – lenyűgöző látványt nyújtott, afféle földöntúli csodának tűnt számomra. És abban is volt valami varázslatos, ahogy a nagylányok mesélték, milyen klassz hétvégét töltöttek a Műjégpályán. Még soha nem jártam ott… Már hónapok óta hallgattam anyám ígéretét, hogy – ha végre …
Continue reading Kisvirág szirmai: Jeges álom

Ahol a mesének is vége

Ránézésre csak egy kislány a sok közül, akinek az arcát festettem egy rendezvényen. Még a nevét sem tudom, akkora volt a ricsaj, hogy nem igazán tudtunk beszélgetni. Egy távoli faluban él, mindegy, hogy merre – sajnos egyre több helyen bukkanhatna fel. Persze: nem ő, hanem sorstársai. Amitől különösen ijesztő volt a helyzete, hogy itt nem …
Continue reading Ahol a mesének is vége

Szia – te ember vagy?

– Szia! – köszöntem rá a fiúra, aki mögémparkolva épp kiszállt az autójából. Rám nézett, de szóra sem méltatott, így én is gyorsan túlléptem a dolgon és haladtam tovább az utamon. – Szia! – hallottam hirtelen egy bátortalan hangot, amikor elmentem mellette… Ezek szerint mégis hallotta a köszönésem, de csak most vette észre a táskát …
Continue reading Szia – te ember vagy?

Későre jár

A tikkasztó hőség kábulatából az autók dudálására kaptam fel a fejem. Egy pillanatra megijedtem, mert épp arról jött a hang, amerre az autómat parkoltam le. Elszabadult volna a kézifék? – jutott eszembe rémülten egy pillanatra… Aztán észrevettem a valódi okot, amely a pillanatnyi közlekedési káoszt kialakította: ijedt szemű férfi próbálta túlélni az autósok dzsungelharcát, amely …
Continue reading Későre jár

Sznobkávé

Én csak így hívom: sznobkávé! És sokáig el sem tudtam képzelni, hogy ekkora összeget kiadjak egy kávéért… Csak azért nem mosolyogtam meg másokat, mert a kávé számomra szent dolog, és – ha a 3-4 órás alvásaimhoz hozzáadjuk a száz alatti vérnyomásomat – egyben igazi életcseppeket jelent. Kávé nélkül lehet élni, de nekem még nem sikerült. Szerencsére …
Continue reading Sznobkávé

Sírvanevetős történet

Gondolkodtam, megosszam-e a nyilvánossággal ezt a történetet – de hát: ez az én blogom, az én történetem, és ez annyira én vagyok, hogy simán itt a helye! Azt még “kisgida koromban” megtanultam, hogy az arcfestő felszerelés egyik fontos kelléke az ülőpárna. Valahol az festék-ecset és az ecsettál között helyezkedik el a rangsorban, hiszen vizet bármiben …
Continue reading Sírvanevetős történet