Grincs, ami nincs

Lassan mi is elkezdjük a ház díszítését: a wc papír már például karácsonyi! Így szükség esetén egy rénszarvas segíti a tisztítást… A többi dekoráció egyelőre a garázsban várja, hátha valaki kitakarít és elhelyezi majd őket… Szerintem ez most pont tökéletes így! Valahogy jobban passzol ehhez az évhez, amit egyszerűen: elloptak tőlünk! Vagy csak eltűnt… vagy …
Continue reading Grincs, ami nincs

 

Pillanat a szélben

Szeretek fotózni! Nem mondom, hogy tudok is, de szeretem elkapni a pillanatot… Amikor a lényeg történik! Amit jó lenne megállítani, hogy megmártózhassunk benne kedvünkre! Csakhogy időgép még nincs, de egy-egy jól elkapott kép segíthet bennünk felidézni az emléket, visszarepíthet az időben… De mit tehet az ember akkor, amikor ránéz egy képre, és úgy érzi: megszakad …
Continue reading Pillanat a szélben

 

Maratonnal a világhír felé

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik. (Muhammad Ali) Küzdeni jó! Csakhogy néha …
Continue reading Maratonnal a világhír felé

 

Szarka-izmus

Nézem a tegnapi eső mocskos pocsolyájában visszaköszönő őszt, mely még ebben a sártengerben is képes ezernyi színben pompázni. Csak állok, szinte a semmi határán… A hideg szél cserepesre csipkézi a szám, miközben a Nap barátságossá szelídült sugarai megsimogatják arcomat. Mennyi ellentmondás egyetlen pillanatban… Szeressem ezt a pillanatot? Hiszen már szinte misztikusan szép! Vagy engedjem el, …
Continue reading Szarka-izmus

 

Őszülő

A koromról beszélgettem minap egy barátommal – no persze, nem, nem a kéménybeli korom, hanem az éveim száma kapták a főszerepet! Hivatalosan akad belőlük jónéhány, mi tagadás: garantáltan a B oldal dalait játszom. Mégis: ez nem ilyen egyszerű… Amikor gyermek voltam, egy felnőtt bölcsességével felvértezve kellett szembenézzek a világ dolgaival. Talán tíz éves lehettem, mégis …
Continue reading Őszülő

 

Szolgálunk és félünk

Imádom a gyerekeket! Ők még ártatlanok és tiszták, ők a jövő, számukra még minden perc egy nagy lehetőség! Imádom a mosolyukat, imádom a csibészségeiket! Saját csemetém is akadnak szép számmal – igaz, ők már csak számomra gyermekek… SOHA nem lennék képes abortuszra! Ezt már életemmel is igazoltam, hiszen első gyermekem fogantatása és születésének körülményei finoman …
Continue reading Szolgálunk és félünk

 

Cseppbe zárt gondolatok

Esik! Ezernyi csepp csapódik az ablak üvegére, ahol némelyik magányosan csörgedezik tovább, néhány pedig egybeolvad csepptársaival. Ezernyi csepp, mégis egységet alkot: ha felületesen nézed, csupán víz. Van, amelyik gyorsan végigszalad az üvegen és olyan is, amelyik lassan ereszkedik alá. Látható olyan, amely egyenes úton halad, más cseppek kacskaringósan igyekeznek a mélybe. Akad köztük csepp, amely …
Continue reading Cseppbe zárt gondolatok

 

Lámpányi boldogság

Láttam, ahogy közeledett felém a kereszteződésben. A kis pohár a kezében félreérthetetlenül jelezte, hogy valamit jó lenne, ha végre dobnának bele… Elmosolyodtam: túl vagyok a tankoláson, a bevásárláson, szerintem ezúttal nem kizárt, hogy nála van több pénz! – Sajnos most nem tudok segíteni… – mosolyogtam rá eltitkolva a helyzet komikumát, de azért őszinte sajnálattal. A …
Continue reading Lámpányi boldogság

 

Lecsó – édesen!

Nyár… Sokaknak a vízpartot, a szabadságot jelenti – nekem a víz hideg, igazi szabadságon évek óta nem voltam, így számomra elsősorban a dinnye és a lecsó szezonját hozza el! Csakhogy idén a Pandémia kicsit átírhatta a bioritmusomat, mert valahogy kimaradtak ezek a pillanatok, miközben észre sem vettem, hogy javában „itt lenne már az ideje”! Igaz, …
Continue reading Lecsó – édesen!

 

Világtalan világ

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Azt hiszem, ez mára már közhelynek számító bölcsesség kedvenc Kishercegemből. És vélhetően sovány vigasz azoknak, akik a szemmel látás képességétől megfosztva élik életüket! A szemük világának elvesztése kapcsán valóban világtalanok lennének? Más lenne az ő világuk, mint a miénk, látóké? A …
Continue reading Világtalan világ