Hétker

Gizi néni magányosan éldegél egy körfolyosós ház földszinti lakásában. Ajtaját messziről jelzi a rengeteg növény, amelyeket minden reggel szertartásosan végig locsolgat. Állítólag beszél is hozzájuk, de ez valószínűleg csak pletyka. Talán kicsit bogarasnak tűnik, mégis mindenki szereti, ami érthető: mindig mosolyog, mindenkihez van egy jó szava, és bár már nyugdíjas, mégis állandóan sürög-forog! Korábban raktárt …
Continue reading Hétker

Terézanyu

– Mi vagy te, valami Teréz anya? – szegezte nekem a kérdést egy barátom, nem annyira elismerésnek szánva, inkább a “hülye” egyfajta diszkrét szinonimájaként. Nevettem rajta. Mit tudom én, ki vagyok – csak teszem, amit jónak gondolok, akkor is, ha ez szembe megy a szokással.  Akkor éppen festeni készültem: a pandémia miatt gyerekek arcára nem …
Continue reading Terézanyu

Hangképek 1: A világ nélküled

Fess zenét! – mondta egy barátom, és már küldte is a dalokat. Ki tudna egy ilyen kihívásnak ellenállni? Jó, bizonyára akad, akit nem csigáz fel a lehetőség, én azonban belevágtam. A sorozat első zenéje: Tape Underground – Ugyanolyan A kulcsmondat önmagamnak is hordoz feladatot: „túl sok az angyal, ha elhiszed, hogy minden ugyanolyan nélküled” – …
Continue reading Hangképek 1: A világ nélküled

Cseppbe zárt gondolatok

Esik! Ezernyi csepp csapódik az ablak üvegére, ahol némelyik magányosan csörgedezik tovább, néhány pedig egybeolvad csepptársaival. Ezernyi csepp, mégis egységet alkot: ha felületesen nézed, csupán víz. Van, amelyik gyorsan végigszalad az üvegen és olyan is, amelyik lassan ereszkedik alá. Látható olyan, amely egyenes úton halad, más cseppek kacskaringósan igyekeznek a mélybe. Akad köztük csepp, amely …
Continue reading Cseppbe zárt gondolatok

Világtalan világ

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Azt hiszem, ez mára már közhelynek számító bölcsesség kedvenc Kishercegemből. És vélhetően sovány vigasz azoknak, akik a szemmel látás képességétől megfosztva élik életüket! A szemük világának elvesztése kapcsán valóban világtalanok lennének? Más lenne az ő világuk, mint a miénk, látóké? A …
Continue reading Világtalan világ

Kuss legyen: itt szólásszabadság van!

– Mit rinyálsz? Azt írsz, amit akarsz… – vágják időnként a fejemhez, ha meg merem kérdőjelezni a szabadság, a demokrácia jelenlétét. Márpedig ez gyakorta megesik, az idézet azonban a legenyhébbek közül való, minden jelzőtől megcsonkítva, pedig igen választékosan szoktak megnevezni… Igazuk lenne? Szeretném hinni, hogy igen! Hogy tényleg csak én látom rosszul, hogy én túlzom …
Continue reading Kuss legyen: itt szólásszabadság van!

Notre-Dame vs Nyomorultak

Sorra jelennek meg a képek, kérdések: milyen emberiség az, ahol néhány óra leforgása alatt sokmilliót dobnak össze egy épület megmentésére, miközben gyerekek milliói éheznek… Aki ismer, tudja, hogy gyerekekért bármire képes vagyok! Ha választani kell két hasonló ügy között, nem kérdés, hogy melyik mellé állok. De – és most jön az a jó öreg „DE”… …
Continue reading Notre-Dame vs Nyomorultak

Dózsa György (ük)unokája

Én csak élni szeretnék! Lehetőleg a saját hazámban… Élni, és nem csak túlélni! Azt azonban nehezen tudom életnek hívni, ha napi 12-16 órányi munkával is csak annyit lehet elérni, hogy fedél van a fejed felett és esetleg étel az asztalon. Nem vitatom, hogy ezek az élet alapszükségletei közé tartoznak, mégis: emberi életnek azért én kicsit …
Continue reading Dózsa György (ük)unokája

Tavasz

Tavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, és a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a föld őrzi az életmagvakat,s a nap kikelti, minden újra él:fű, fa, virág, bogár és falevél.Ha bölcsebb lennék, mint milyen …
Continue reading Tavasz

BÚÉK 2O1G

Nem szeretem ezt az O1G-zést… mert Esterházy szavait juttatja eszembe: Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá. Márpedig az én életemnek én vagyok a főnöke, és bár egy pillanatig sem vitatom, hogy ez a nem épp dicsérő jelző majdnem tökéletesen illik Orbán Viktorra (majdnem, mert általában annak a sejtecskének még …
Continue reading BÚÉK 2O1G