Úgy tűnik, mintha a semmiből érkeznének, mert bár a tudomány pontosan ismeri a folyamatot, de az emberi agy számára csak nehezen fogható fel születésük egy mikroszkopikus világban. De megszületnek, évezredek óta, milliárdszámra…
Egy részüknek az a sorsa, hogy belevesszenek a semmibe, néhány azonban akár kitűntetett figyelemben is részesülhet – ha jó időben, jó helyre érkezik! Ami persze nem az ő döntésük…
Többségük alkotórészévé válik a tömegnek, mindössze néhány kap lehetőséget közülük, hogy megmutathassa különlegességét, hogy eldöntsék róla: áldást vagy átkot hord magában, esetleg kinek ezt, kinek azt.
Bárhogyan is indul létezésük és bármi is hat rájuk: mindenképp a semmibe vesznek el, a természet létezéséből csupán egy röpke pillanatot magukhoz ölelve!
Külsőre kivétel nélkül ugyanazzal a felépítéssel rendelkeznek, ami alapján azt is gondolhatnánk, hogy egyformák – de közelebbről megtekintve kiderül, hogy hiába elképesztő sokaságuk: mindegyikük egyedi és megismételhetetlen…
…és csodát kiáltunk, ha most kiderül, hogy a hópihéről beszélünk!
Egyszer majd talán eljutunk odáig, hogy ezt a csodát az emberre nézve is felismerjük – de addig attól tartok, még nagyon sok élet tűnik el idő előtt a semmibe, mert ugyanazon a szerkezeten másképp csillognak kristályai! És nem csak hópihéké…
