Igen, ő parton volt mindig: akkor is, amikor játékos volt, és akkor is, amikor a partvonalon túlról irányította az eseményeket. Most egy nagy sztorizó előtt tisztelegve én is inkább csak mesélek… A családban – az egyszem fradista nagyapámon kívül – mindenki Vasas drukker volt, a legjavából. Kétéves koromban a keresztapám… Tovább olvasom
Kényelmes tempóban autózva csodálom az őszbe mártott táj pompázatos köntösét. Egyszer csak azt látom, hogy egy hirtelen támadt szellő ezernyi levelétől szabadítja meg az egyik faóriást, amelyek különleges körtáncot járva indulnak a föld felé… Legszívesebben megállnék, hogy kitárt karokkal fogadjam a mélybe hulló táncmenetet, mert évről évre elvarázsol a látvány,… Tovább olvasom
Húzós nap volt… Nap? Hét! Vagy inkább év… Az egyik barátom pár napja a frászt hozta rám (egy stroke szerzett neki soron kívüli beutalót az intenzívre, de szerencsére már jól van), ami pirossal aláhúzta életem naplójában azt, amit mindig is tudtam: igen, néha meg kell állni! Néha kell idő a… Tovább olvasom
Eredetileg egy nyílt levelet akartam írni, de már a megszólításnál elbuktam… Kedves? Na ne! És tisztelni sem igazán tudom, márpedig én őszintén szeretek írni, ezért nincs mögöttem mostanában szerkesztőség… Marad annyi, hogy “Pintér Sándor részére” Azt gondolom, önnek aligha dobbant meg a szíve, amikor rendelkezett arról, hogy mostantól a kismamáknak… Tovább olvasom
…képet fest’ni sem tudok! 🙂 De szeretek mindenféle képekben gyönyörködni, hagyni, hogy magukkal ragadjanak, kiszakítva a valóságból, elrepítve messzi tájakra, hajdani időkbe… És szeretek magam is fotózni, festeni mindenféle képeket, amelyekről néha azt remélem, talán valaki másnak is okozhat egy-egy kellemes pillanatot – de valójában sohasem látom őket elég jónak…. Tovább olvasom
Ez az egyik legszebb közhely (és mint általában a közhelyek: ez is igaz), de csak addig gondolod annak, amíg nem éled meg személyesen lényegét. Akkor egy kicsit új értelmet nyer… Ma a szó klasszikus értelmében voltam úton: túrára indultam. Igaz, azt sem tudtam, hogy pontosan hova, de szerencsére egy olyan… Tovább olvasom
Ha tehetem, minden nap megcsodálom… Gyakran meg is örökítem: lefotózom, olykor megfestem – igen, tudom, „uncsi giccsparádé” sokak számára, csakhogy ez engem kicsit sem érdekel: én szeretem és minden egyes alkalommal csodálattal tölt el! És – ha tehetem – többnyire meg is osztom ezt a csodát. Nem, nem unom még!… Tovább olvasom
Sokszor, sok helyen elmondtam – bár így még sosem fogalmaztam meg: én vagyok a legnagyobb liberális, de falra mászok a liberális szemlélettől! Engem a könyvek, versek neveltek, és azt tanították, hogy „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,Ember lenni mindég, minden körülményben.” Hogy Arany János mellé egy kis Hobot is… Tovább olvasom
Azért ezek mégiscsak szörnyek, legalábbis felnőtt szemmel. De pont ez a kulcsszó: felnőtt szemmel! Vagyis: egy másik szemszögből nézve! Merthogy az mindig van… Ami a gyerek szeméből cuki plüss, az a nagyinak csúf szörnyeteg, a lelkésznek a sátán megnyilvánulása, a kereskedőnek aktuális bevétel, Hollywoodnak potenciális kasszasiker… Egyáltalán: mi az, hogy… Tovább olvasom
Egy új „mesehős”, a gyerekek kedvencévé vált emberevő szörny kapcsán indult meg intenzív gondolatmenésem… Talán akad benne néhány olyan rész is, amire esetleg érdemes egy olvasásnyi, netán némi “továbbgondolásnyi” időt szánni. Kicsit hosszabb lett, ezért sorozatként tálalom, hogy fogyaszthatóbb legyen. Mindenekelőtt azt gondolom, hogy a szülők felelőssége, hogy a gyerekek… Tovább olvasom