Nem kéne irkálnom… de ez a párhónapos öncenzúra miatt felgyülemlett bennem pár gondolat – és vagy magamban rágódom, vagy kiírom – hátha kaptok egy másik látószöget. Mindenekelőtt: mire számítottatok? Próbáltam követni a kampányt annak ellenére, hogy a kiválasztott személye számomra nem volt elfogadható. (Ezt sajnos az indulók mindegyikéről el tudtam… Tovább olvasom
Nincs víz! Sebaj, van hó… Még! És a radiátorból is lehet leengedni – úgyse működik a fűtés! Így is lehet (túl)élni, legalábbis egy darabig. Néhány napig. Aztán ki tudja… Enni is kéne, de az most kockázatos. Az elmúlt hetekben megcsappant a készlet, most meg beáll az ember egy sorba, hogy… Tovább olvasom
Jaj, hányszor mondtuk el ezt a kis versikét, többnyire születésnapokon?!? Ma is ünnep van… Számomra az egyik legkedvesebb lenne, valahol a karácsony után, vagy mellette közvetlenül! Mégis, ma ünnepélyes hangulat helyett inkább egy kicsit nevetségesnek érzem magam! Ezen a szép tavaszi napon általában a sajtószabadságról szoktam megemlékezni – amit az… Tovább olvasom
Könyvet írtam egy fiatal lány – nem titok, már fel tudom vállalni: a saját életem – néhány évéről és egyben a családon belüli erőszakról. Útra kelve a címe, de ez a pár sor nem a reklám helye kíván lenni. Sokáig tanakodtam, hogy megírjam-e, hiszen azóta volt egy rendszerváltás, új törvények… Tovább olvasom
Már a második rendhagyó karácsonyra készülve talán szabad, hogy az idei gondolatok is kissé rendhagyóak legyenek… Mert történhet bármi, jöhet háború, rendszerváltás, forradalom vagy járvány: ez mindig különleges nap! Mindegy, hogy a kis Jézust ünnepled vagy a fényt, a szeretetet vagy akár az ajándékozást… Ez az egyik legfontosabb napja az… Tovább olvasom
Napok óta sorra jönnek az értesítések… Vannak pillanatok, amikor – lehetsz akármilyen kemény rocker, vagy csak sokat megélt, edzett – a legkeményebb kőszív is úgy érzi, most megszakad… Azt hiszem, ez egy ilyen pillanat! Hosszú és fájdalmas lenne a lista, ha fel akarnám sorolni azokat a barátokat, ismerősöket vagy életünket… Tovább olvasom
„Jogában áll hallgatni” – naponta hallom, szerencsére csak a filmekből. A három szó, amivel egy őrizetbevétel kezdődik. Én csak őrizni szeretnék… És ezért most éppen kiabálni akarok! Bele a világba, teli torokból, hogy mindenütt hallják a hangomat! Kiabálni? Üvölteni! Hogy ébredjetek fel és vegyétek már észre: hány gyerek van, aki… Tovább olvasom
Idén sem maradtak el a „Magyarországon márpedig nincs halloween!” kitörések, melyek erőssége olykor vetekszik az emlékezés hétvégéjére megérkezett napkitöréssel… Szerencsére ezúttal én nem sokat érzékeltem belőle, mert közel két hétig Ausztriában dolgoztam. (Mellesleg éppen egy halloween rendezvényen – és határozottan kijelentem: nem állt meg a világ, sőt!) Halottak napja ráadásul… Tovább olvasom
Üsd a buzit, megérdemli! – futok bele már sokadjára az elmúlt napokban. Most éppen ők vannak terítéken, mert mindig kell egy ellenségnek lennie. Minden napra, minden órára! Mert akkor lehet őket okolni a rossz életünkért, a boldogtalanságért, minden vélt vagy valós sérelemért… Nem kell magunkba nézni, hogy mit tehetnénk másképp:… Tovább olvasom
Ránézésre csak egy kislány a sok közül, akinek az arcát festettem egy rendezvényen. Még a nevét sem tudom, akkora volt a ricsaj, hogy nem igazán tudtunk beszélgetni. Egy távoli faluban él, mindegy, hogy merre – sajnos egyre több helyen bukkanhatna fel. Persze: nem ő, hanem sorstársai. Amitől különösen ijesztő volt… Tovább olvasom