Kegye(le)tlen hét

  Hét másodperc! Ennyi állt a rendelkezésükre… Szinte csak egy pillanat, ahhoz is kevés, hogy észre vedd: baj van! Nagy baj… Hét másodperc! És mire feleszmélnél, már körbevesz a 15 fokos víz bénítóan fagyos ölelése, átláthatatlan sötétsége és az áramlat, amely akkora, mintha az autópályán állva utaznál egy kocsi tetején! Hét másodperc! És talán még …
Continue reading Kegye(le)tlen hét

 

Túlélni a halált

Mintha kiszakítanának belőled egy darabot… Csak úgy, értelmetlenül! Nem tudod az okot, nincs válasz, csak a bénító fájdalom! Aztán lassan, nagyon lassan megtanulsz újra lélegezni… ez az első lépés. Apró, ámde annál fontosabb. A bénultság még uralja a tested, még nem akarsz mozdulni, gondolkodni végképp nem – de már lélegzel… Az is valami! Időbe telik …
Continue reading Túlélni a halált

 

Joe bácsi meghalt

Éjfél van. Várom a híreket… MTI – de azt is meghallgatom. A szignál után érkezik a drámai főhír: meghalt Michael Jackson apja! Tragikus! Tényleg! Minden irónia nélkül! Ha egy ember befejezi földi pályafutását, az mindig szomorú. 89 éves korában is. Ha ráadásul az egyik legkegyetlenebb hasnyálmirigy rák viszi magával – mint azt a hírekből megtudom …
Continue reading Joe bácsi meghalt

 

Csernobil – és a suttogók ébredése

Emlékezünk vagy elmegyünk mellette… de 32 éves lett e tény… Nem kerek, nem is különleges évforduló – talán a választási eredmények árnyékában bújkáló “Paks II” dosszié teszi mégis kiemeltté ezt a megemlékezést! 32 éve ezekben a napokban a Svéd készülékek fura dolgokat jeleztek, és mi még nem is sejtettük, milyen veszély leselkedik ránk, és mekkora …
Continue reading Csernobil – és a suttogók ébredése

 

Arcpirító ünnepség

– Még sincs olyan hideg! – gondolta valaki ebben a momentumban pillanatban… Vagyis akkor semmi nem gátolja meg őket abban, hogy – hosszas tűnődés után – megünnepeljék 1956-ot! Igaz, én azt sem tudom: mit lehet ezen ünnepelni? Elég szarul jöttünk ki belőle, sokan meghaltak… Igen, van, aki szabadságharcosként. Van, aki ártatlan áldozatként és van, aki …
Continue reading Arcpirító ünnepség

 

Egyensúly

„A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál nagyobbak a gyökerei. Tulajdonképpen a …
Continue reading Egyensúly

 

Embernek születtél

Megszületünk. Tisztán, ártatlanul, és az egyetlen, ami elsőként meghatároz: emberként! Persze, egy kórházi szülőszobán ez magától értetődő – talán ezért feledkezünk meg róla… Embernek születünk, s csak eztán derül ki: fiú vagy lány érkezett-e a világra – férfivé vagy nővé serdül majd egyszer? Aztán – többnyire – hazavisznek szüleink, legyen ez a haza bárhol… hogy …
Continue reading Embernek születtél

 

“Szülőnek nem való gyermekét temetni”

Végig aggódtam, ahányszor útnak indult valamelyik gyerekem… Pedig mindig jó kezekbe adtam őket – mégis rezzentem minden váratlan telefoncsörgésre! Nem tudom, és nem is akarom elképzelni, mit érezhetnek most azok a szülök, akik hiába várják haza gyermeküket, vagy akár azok, akik túlélték ezt a tragédiát… Belegondolni sem merek, hogyan és mikor fogják feldolgozni, hogy ők …
Continue reading “Szülőnek nem való gyermekét temetni”

 

Pillanatképek

Képek. Hallgatom a dalt a számítógépen (ettől máris egybeforr a látvány és a hall-vány) – kedves emlékeket idéz. Nem tudom megítélni, mennyire jó dal, mert kissé elfogult vagyok: barátaimnak tudhatom készítőit, ráadásul fotósként is érint a “téma” – naná, hogy nekem kedvenceim egyike!  

 

Az én Árpi bácsim

Azt a nagyon megtisztelő feladatot kaptam, hogy szervezzek egy megemlékezést a tiszteletére… Boldogan mondtam rá igent, mert – nem tudtam, mit vállalok, és mert – nem sok embert tudok a politikai életből szeretni és tisztelni, de Göncz Árpádot maximálisan! És azt gondolom, hogy ezzel sokan vagyunk így, ezért különösen nemes ez a feladat, a maga szomorúsága …
Continue reading Az én Árpi bácsim