Jogomban áll kiabálni!!!

„Jogában áll hallgatni” – naponta hallom, szerencsére csak a filmekből. A három szó, amivel egy őrizetbevétel kezdődik. Én csak őrizni szeretnék… És ezért most éppen kiabálni akarok! Bele a világba, teli torokból, hogy mindenütt hallják a hangomat!

Kiabálni? Üvölteni! Hogy ébredjetek fel és vegyétek már észre: hány gyerek van, aki rátok van bízva, akit nektek kellene megvédeni, támogatni, de senki nem törődik velük, senki nem tesz eleget értük… Pedig minden gyereknek születésénél fogva jogában áll, hogy boldogan, egészségesen és biztonságban éljen! Hogy gyerek legyen!!! Ne éhezzen, ne fegyvert fogjon, ne bánthassa őt senki! De kapjon megfelelő táplálékot a teste éppúgy, mint a lelke! Kapjon szeretetet és kapjon esélyt a holnapra! Akárhova hozta a gólya és akárki az apja vagy az anyja! Ez nem csak a szülőknek, ez a társadalomnak is legnagyobb felelőssége!

Régen az alapján ítéltek meg egy-egy helységet, hogy van-e koldusa, és hogyan bánnak vele. Én ma azt nézem: hogyan bánnak a gyerekeikkel… És azt látom, hogy bőven van teendő! Nem, nincs jogom hallgatni – kötelességem kiabálni!

Mert ne gondoljátok, hogy Indiáig vagy Szíriáig kell utazni, ha azzal akar valaki szembesülni, mennyire lábbal tiporják még mindig ezeket a jogokat! Itt, Európában, Magyarországon, de akár a fővárosban is megtalálhatod őket! És megtalálhatod a módját, hogy – ha mást nem tehetsz – egyszer-egyszer mosolyt csalj apró arcokra, és elhitesd velük: ők is emberek, velük teljes a világ!

Ma van az ENSZ Gyermekek jogainak világnapja! Milyen jó lenne, ha nem csak világnap lenne, hanem érvényesülhetnének is ezek a jogok!

Ha tetszett, add tovább:

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük