Húzós nap volt… Nap? Hét! Vagy inkább év…
Az egyik barátom pár napja a frászt hozta rám (egy stroke szerzett neki soron kívüli beutalót az intenzívre, de szerencsére már jól van), ami pirossal aláhúzta életem naplójában azt, amit mindig is tudtam: igen, néha meg kell állni! Néha kell idő a töltődésre, a lazulásra…
A fejemben még cikáztak a jogszabályok, beszerzési listák, teendők, a kávé mellé kinyitott laptopom már szinte kocsányként lóg a szememen és folytatása a kezemnek – úgy hozzám nőtt, hogy alig tudtam elengedni, hogy keresztülnyargaljak a városon a délután forgatagában. Közben szerveztem, adatot közöltem, tájékoztattam, kitaláltam… Természetesen éhező családomnak némi kaját is össze kellett ütni – vagyis pont olyan nap volt, mint általában mindegyik!
Hazatérve még lett volna feladatom… Ennek a napnak a fináléja most más lesz! – gondoltam, és ezúttal megeresztettem egy nagy kád vizet, elkészítettem a kedvenc koktélomat (tonik, málnaszörppel), és a laptopot ezúttal egy sorozat megtekintésére vittem magammal, munka helyett! Hosszas válogatás után maradt az Abigél – végtére is: az is sorozat! A nagyjeleneteknél sorra felcsendült a fejemben a musical változat, kivételesen kellemes dallamtapadást okozva.
Mindez nem nagy cucc, szokványos nap: fürdeni is viszonylag gyakran szoktam, a filmnézésben sincs semmi különleges. A tonik mondjuk megosztja az embereket, de még ettől sem lesz különleges a pillanat. Jó, az a tény, hogy tudatosan, munka és egyéb pörgés helyett történt mindez – az számomra egy kicsit már különlegessé teszi, de ettől még miért is kéne ezt belekiabálni a világba?
Hiszen ez az egész olyan természetes és hétköznapi, annyira magától értetődő – ugye?
Nos: nem!
Még nekem sem volt mindig az, és bár igyekszem nem magammal cipelni a múlt terhét, azért abban segítenek ezek a kövek, hogy mostani utamat szegélyezve értéket adjanak nekik.
De még szűk ismeretségemben is egyre többször akad, az országot járva pedig tragikusan sokszor szembesülök olyan emberrel, akinek mindez elérhetetlen álom. Nemhogy az elcsent szabad óra, a kád, a laptop… de a meleg szoba, az áram, a vacsora… vagy akár maga az otthon biztonsága is egyre többeknek okoz lehetetlen kihívást.
És még ők is fejedelmi életet élnek azokhoz képest, akiknek – akár Ukrajnában, akár a világ más pontján – épp a házát bombázzák le. Vagy akár azoknak, akik ellopott percek helyett épp szeretteikért aggódnak, akár betegség, akár háború miatt!
Tegyél minden nap valamit pusztán azért, mert jó… És érezd, hogy milyen szerencsés vagy, mert megteheted!
Hiszen: te itt vagy és élsz! És ez jó – még akkor is, ha néha ezt elfelejtjük értékelni…