Az utolsó szó jogán…

…az utolsó órában írok: lassan zárnak a szavazófülkék! Még nincs eredmény… Illetve van, de még nem tudjuk, mit rejtenek az urnák!

Mondhatnánk, hogy a demokrácia ünnepe a mai nap, hiszen soha nem látott tömegek vonultak az urnák elé! Én azért nem érzek késztetést az ünneplésre… Részint azért, mert a nagy számok mögött nagy indulatok vannak! És fura, hogy őrszemek kell járják országszerte a szavazófülkéket, hogy tisztán szavazhasson lehetőleg mindenki. De azért sem ünnepelnék, mert a demokrácia számomra a szabad akaratot jelenti, amikor mindenki szavaz valakire vagy valamire, és a többség akarata érvényesül! Ami magas részvétel mellett valóban dicsőség, ha tényleg valakire vagy valamire szavaznának – nem valaki vagy valami ellen! Mert az a demokrácia megcsúfolása – szerintem!

De mindegy, hogy minek minősítjük, a lényeg, hogy megtörtént – sokan abban sem voltak biztosak, hogy ez a nap egyáltalán eljön. Ehhez képest már az is jó eredmény, hogy milliók izgatottan várják az első – és főként a végső! – számokat!

Nem tudom még, hogy mi lesz az eredmény…

…de azt tudom, hogy egy elképzelhetetlenül mocskos kampányidőszak végre lezárul. Persze, nincsenek illúzióim: bármi lesz is az eredmény, a mocsok megmarad, legfeljebb a címke lesz más rajta. És talán a távolsága, a hatósugara…
Jó lenne! Mert nem csak fárasztó ez a folyamatos feszültség, lehangoltság, de mindent megmérgezve beteggé teszi körülöttünk a világot. És ami azt illeti: önmagunkat is.

Nem tudom még, hogy mi lesz az eredmény…

…de azt tudom, hogy a nap holnap is felkel majd. És nekem – ahogy neked és mindenki másnak is – pont ugyanaz lesz a feladat, bármi lesz majd az eredmény: embernek lenni, megmaradni, fejlődni lehetőségeinkhez és igényeinkhez mérten. És igen, ez rajtunk múlik! Aki a jót akarja látni, az képes minden rendszer mellett – vagy ellenére – meglátni azt. Aki meg panaszkodni akar, az épp úgy, sőt! A saját életünkért elsősorban mi magunk vagyunk a felelősek! A hőn áhított szabadság, a vélemény joga addig jár nekünk, amíg képesek vagyunk elfogadni, hogy az mindenkinek jár!

Nem tudom még, hogy mi lesz az eredmény…

Azt tudom, hogy MI nem fogunk nyerni! Illetve talán… egy kis reményt, hogy egyszer talán lesz majd egy olyan választás, amikor nem valami ellen kell szavazni, hanem valakire. Hogy jön majd egy olyan kor, amikor nem a politika határozza meg a hétköznapjainkat, hanem a helyén dolgozik: működteti az országot!

Nem tudom még, hogy mi lesz az eredmény…

…de a kerítés nem lesz kolbászból, a kasszákat nem tölti meg a májusi eső sem, és még generációk kell érkezzenek, amíg a közbeszéd és a hangulat, és az életünket meghatározó, jelenleg béna kacsaként vergődő rendszerek – egészségügy, oktatás, gazdaság, jogrend, rendvédelem… szinte minden! – újra élhetőek lesznek!  

Nem tudom még, hogy mi lesz az eredmény…

…de végre van egy kis remény, hogy talán leomlanak falak, és a romokon egy új élet indul, mint ahogy a természetben mindig történik.