|

Egy különleges nap…

Aki már járt „odaát”, annak mindegyik az – de a mai ezen felül is különleges!

Tizenkét éve is az volt! Túlélve (akkor épp) egy durrdefektet az autópályán – bónuszként – egy rendkívüli ajándékot kaptam az élettől: lett egy ajándékfiam. Nem „egy vér”, de egy lélek lettünk, amit bármi történt – márpedig történés az mindig volt – semmi és senki nem szakíthatott szét. Még a halál sem, amely ugyan elragadhatta őt ebből a világból, de ma is napi szinten itt él velem, bennem!

Általa tanultam meg milyen is az a feltételnélküli szeretet – aminek köszönhetően lassan talán magamat is megtanulom szeretni…

Már egy másik dimenzióban járt, amikor azt éreztem, küldött maga helyett valakit, aki – ha nem is vált fiammá, de – sokat segített ebben a tanulásban. Mesélhetnék erről is, de egyrészt kevesen értenék, másrészt térjünk inkább vissza a mai napra…

Mert ez egy különleges nap!

És mert ma ismét megszületik számomra valaki…

Valaki, akit nagyon várok! Aki ezúttal nem „csak” a lelkem, de húsom-vérem… Méghozzá kicsit másképp, egy különleges minőségben: ő a negyedik unokám! Ma érkezik, már úton van… hamarosan találkozhatom vele!

Nem mellékesen: ma születik „apukává” elsőszülött fiam! A készülődést elnézve: olyan apukává, amilyet minden gyerek szeretne! És ahogy elnézem őket: csodás anyukát választott ehhez társul…

A mai nap mások szerint is különleges, mert ma van az Imakerék napja, ma van Buddha első szent beszédének ünnepe – ezért ez egy különlegesen szerencsés nap, a tudás, a tanítás ünnepe. Amely sokszorozó erővel hat…

Számomra a legszebb és legmélyebb tanítások napja, amelyet a szeretet jár át! És kívánom az Ifjú Érkezőnek és szüleinek egyaránt, hogy a szeretet és a tudás sokszorozódása kísérje minden pillanatukat!

Az enyémet már most megsokszorozta…

Drága kicsi Dani!

Most még hosszúnak tűnő, de tudom: utólag egy röpke pillanat múlva találkozunk! Köszönöm, hogy érkezel! Köszönöm, hogy az én fiamékat választottad szüleidnek! Köszönöm, hogy a nagymamád lehetek! 

És köszönöm, hogy minden kaland, minden tanítás, minden kihívás és minden lehetetlen helyzet ellenére: megélhettem a veled való találkozást!

Ha tetszett, add tovább:

Discover more from MammyPress Média

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Similar Posts

  • |

    Holdvilágos éjszakán…

    …miről álmodik a lány? – daloltam zsenge ifjú koromban. Nos, attól tartok, talán már nem jelenthetem ki, hogy kifejezetten a lánykoromat élném, de azt tudom, hogy én mostanában miről álmodom… Például arról, hogy élek! És hogy az élet tele van kihívásokkal, amelyek nem feltétlenül csak negatívak lehetnek, és én helytállok. Hogy a lehetetlen csak az…

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    Isteni hangulat – avagy a Mammyzmus alapjai

    Talán a húsvét, a feltámadás ünnepe teszi, talán az éppen újjáéledő természet, hogy gondolataim minduntalan egy univerzális erő körül járnak, amelyet az egyszerűség kedvéért akár Istennek is nevezhetünk… De még véletlenül sem kötelességből! Hogy az egyház rendszerét mikor kezdtem elutasítani? Talán a hatodikos történelem órákon ült el bennem a tagadás magja, de az biztos, hogy…

    Ha tetszett, add tovább:
  • |

    Lecsó – édesen!

    Nyár… Sokaknak a vízpartot, a szabadságot jelenti – nekem a víz hideg, igazi szabadságon évek óta nem voltam, így számomra elsősorban a dinnye és a lecsó szezonját hozza el! Csakhogy idén a Pandémia kicsit átírhatta a bioritmusomat, mert valahogy kimaradtak ezek a pillanatok, miközben észre sem vettem, hogy javában „itt lenne már az ideje”! Igaz,…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Rabszolgák ők is!

    Mi baj a „rabszolgatörvénnyel”?!? Hisz’ rabszolgák vagyunk mindannyian! Ezt már rég elmondtam, sőt: azt gondolom: rosszabb a helyzet, hiszen a rabszolgák értéket képviseltek gazdájuk számára. Ezért – ha jól nem is tartották, de – etették, altatták, néha még gyógyították is őket… Ők pedig sanyarú sorsuk mellett képesek voltak összefogni, közösséget alkotni, kultúrát teremteni – nem…

    Ha tetszett, add tovább:
  • Mikor már a múlt sem épül…

    Kislányként rengetegszer hallottam: építenünk kell a szocializmust! Baromira nem tudtam, mit jelent, de bevallom: nem is foglalkoztam vele: éltem a saját életem, a családom érdekelt, az otthonom, a gyerekkorom… Persze a suli is, ahol nekem még az örsi órák is tetszettek, mindig csináltunk valami jót: játék, kirándulás, versenyek… Voltam kisdobos is, úttörő is – naná, hiszen…

    Ha tetszett, add tovább:
  • | |

    Ellopott történelem

    Aki nem tudja, honnan jön – az abban sem lehet biztos, hogy merre tart. Régi bölcsesség ez, nem én találtam ki, de magaménak érzem. Ismerni kell a múltat, már csak azért is, hogy a hibákat ne követhessük el újra. Nem rágódni kell rajta és nem jajveszékelni, de nem is mellet döngetve vonulni tovább, hanem tanulni…

    Ha tetszett, add tovább:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük