Kis kertemben élvezem a tavaszt… Nyitnikék! – hallgatom a széncinege énekét, miközben a Híradó csatornától függetlenül hol a vasárnapi zárva tartástól, hol annak eltörlésétől hangos! Az emberek pedig hol azért akarnak tüntetni, mert zárva – hol azért, mert nyitva vannak az üzletek!
Ebből is látszik, hogy nem lehet könnyű a törvényalkotók dolga, hiszen ha az emberek nincsenek hergelve, akkor sem lehet olyan döntést hozni, amely mindenkinek egyformán megfelelő – hát még akkor, ha hergelik is őket egy-egy irányba!
Épp ezért azon gondolkodom, hogy miért nem egyszerűsítik a saját életüket, és hitetik el velünk, átlagemberekkel, hogy igenis számít a véleményünk? Csak annyit kéne tegyenek, hogy nem tesznek semmit!!! Szó szerint!
Nagy kislány vagyok, ügyes és önálló – el tudom dönteni, hogy vasárnap vásárolni akarok, vagy kirándulni? Esetleg mind a kettőt… És az is megy egyedül is, hogy eldöntsem: dolgozom-e vasárnap, vagy pihenek?
Ha nem lenne szabályozás, akkor azok az üzletek, akiknek ez fontos: kinyitnának… És akiknek nincs rá kapacitása: bezárnának! Szabályozni pedig – óvatosan – csak annyit kéne, hogy a vasárnapi munka ne lehessen kötelező, és ne tudjanak kibújni a munkáltatók a pótlék alól… Ez lenne az állam feladata – se több, se kevesebb!
Persze: akkor mi lenne, amin csámcsognak a Híradóban? Mert a cinegék énekére már senki sem kíváncsi…