Romlott világ

Megesik, hogy elromlik egy cipő… Most épp mindegy, hogy eleve gyenge volt a minősége, vagy csak én nem megfelelően használtam, de tény: ez bárkivel megeshet. Ilyenkor el kell dönteni: kuka vagy javítás? Mélyentisztelt vezetőink számára ez aligha kérdés – bár a hatezres kínait az ember könnyebb szívvel ereszti el, mint az akár többmilliós szupermárkát, de ahogy mondani szoktam: az egy másik történet! – és igen, lassan az is közhely, hogy ez nagyanyáink számára sem volt kérdés: ők javítottak cipőt, harisnyát, házasságot, és nem dobtak mindent egyből el… én meg már megint elkalandoztam! Talán mert menekülnék ettől a témától, mert a csapból is ez folyik, és annyi módon szembesültem vele saját életem során is…

Tehát van egy rossz cipőm, amit elviszek a javítóba!

Csakhogy a suszter (jó: már nincs olyan, de az, aki ott van és ez a dolga) épp rossz hírt kapott, vacak napja van, alulfizetett és a nejének is fájt a feje… vagyis mindegy, miért, de a javításra megkapott cipőbe belevágja a bicskáját, majd feldobja és elkezd focizni vele…

Azt gondolom, népes tömeget tudnék magam mellé állítani, ha ezt meglátva magam is dühöngeni kezdenék azon, hogy mit művelnek a rájuk bízott cipővel… A többség nagyon fel lenne háborodva, mert pontosan értené, hogy ma az én cipőmmel művelték ezt, holnap talán az övékével fogja, de maga a mentalitás a baj – vagyis hiába rúgják ki, holnap pékként elhelyezkedve talán a kenyerünkkel tenné ugyanezt…

Miközben én fizettem azért, és bíztam bennük, hogy megjavítják a cipőmet. Még akkor is, ha én rontottam el, hát még akkor, ha nem is én tehetek róla, hanem ilyen a világ: tömeggyártás van, mennyiség van, bevétel van, és pénz, pénz, pénz… nem számít a minőség, az élet, az érzés…

Tényleg jogosan háborodnánk fel sokan!

Talán közösen követelnénk, hogy az ilyen bűnhődjék! Rúgják ki és fizesse meg a kárt! Soha többé ne okozhasson másnak ilyet. Szaladnánk a hatósághoz, a fogyasztóvédelemhez, a médiához…

És eszünk ágába sem lenne az illetőt felelős posztra kinevezni, nemhogy kitüntetni…

Valamint nem azt hangsúlyoznánk, hogy a cipő javításra szorult – mert mindenki értené, hogy nem ez a lényeg…

És ez csak egy cipő! Élettelen, lélektelen, érzéketlen…

Talán egyszer jön egy világ, hogy egy emberi életnek is jár annyi megbecsülés, mint egy hibás cipőnek… Már csak azért is, mert a cipő javítható, vagy pótolható! De egy ránk bízott lélek a mi felelősségünk, és nincs az a kaptafa, amivel ezek a helyzetek orvosolhatók…