Bűnös vagyok… Vagy pufajkás komcsi, vagy mittudoménmi – de be kell vallanom: az előző rendszerben egyszerűen nem érdekelt a politika! Fiatal voltam, és elég korán önálló, így a túlélés érdekelt, a munka, és mert úgy éreztem, az én véleményem úgy sem érdekel senkit, így nem is szántam energiát annak kialakítására. Aztán jött a rendszerváltás… És…
Nem szeretem Alföldit. Pontosabban: őt magát igen. Tehetségét, képességét nem vitatom. Bár nekem elsősorban Carter doki hangját testesíti meg, amit nagyon szerettem – de mint rendező: nem jött be! Túl művészi volt az én ízlésemnek, vagy inkább élettempómnak. Én nem értelmezni, újragondolni akarok a színházban, hanem kikapcsolódni. Esetleg kiadni magamból azokat az érzéseket, amelyek a…
Gyűlölöm a karácsonyt… Ez talán furcsán hangzik az én számból, hiszen általában mindenki úgy ismer, mint aki szereti a szépet, a harmóniát, a szeretet minden megnyilvánulását, hogy a családról és az együttlétről ne is beszéljek. Igen, ezek valóban közel állnak hozzám, és elvben a karácsonyhoz is – de a gyakorlat évek óta felülírja ezt a…
A legtöbb vallás különleges figyelmet fordít erre a napra: ezen az éjszakán a legvékonyabb a fal a két világ között. Hogy a mi világunk és a szellemvilág, vagy a túlvilág között, és hogy mi is történik ilyenkor – ez már hit és ízlés kérdése. Amikor kicsi voltam, nagyanyáim Mindszentek ünnepét tartották ezekben a napokban, és…
Van, aki ezt talán furcsának tartja, hiszen a legtöbb ember számára fájdalmas veszteséget jelent ez a hely. Nekem azonban nem az elmúlást, hanem a végtelen nyugalmat jelenti. Csendet, virágokat, törődést… Szeretek sétálni a sírok között, találgatni, ki rejtőzhet a feliratok mögött. Furcsa módon nem a halálukat, hanem az életüket próbálom megfejteni. Csak azt nem szeretem,…
Kedves Giro-Szász András! Tudom, értem én, hogy ez a konyakos dolog csak egy hasonlat volt, egy metafora az érthetőség kedvéért! De a hasonlat – legyen az bármily hétköznapi – csak akkor teljesíti be célját és funkcióját, ha a kommunikáció mindkét résztvevője érti és értelmezni is képes… Nos, az ön számára a tengeri utazás, ahol épp…
Néhány éve elveszítettünk egy babát. Nem először, és sajnos nem is utoljára, de akkor éreztem, hogy itt most nagy a baj. Ráadásul nem tudtam azonnal orvoshoz menni – így mire műtőasztalra kerültem, addigra eszméletlen voltam, és csupán egyetlen dologra emlékszem: az asszisztensnő sikolyára! Szegény, nem volt hozzászokva, hogy egy vénát megszúrva a szokásos piros bugyogás…
Negyedre beszéltük meg a találkozót a szökőkútnál, de még csak most ér a mutató a tizenketteshez. Semmi baj, legalább kicsit kiülök élvezni az őszi napsütés utolsó sugarait. A szökőkút mellé telepedtem le, és boldogan nyugtáztam, hogy az okostelefon nem csak arra jó, hogy magamat hülyének érezzem mellette, hanem arra is, hogy az ilyen helyzetekben egy tenyérnyi szerkezet egy egész…
Van úgy, hogy az ember elvesztődik a hétköznapok apró-cseprő problémáiban, és fel sem tűnik, hogy egy-egy okmánya esetleg lejárt. Pláne nem a gyereké… És van, hogy nagyon kellemetlen körülmények között derül ki – például egy külföldi versenyre menet – hogy nem érvényes az útlevél! Mindez tényleg nagyon kellemetlen, és talán elkerülhető is lett volna, ha…
Emlékszem, alig volt pár hete – na jó, talán pár hónapja, amikor meséltem nagyapám történetét. Te tátott szájjal hallgattad, és utána megegyeztünk: mindketten így kívánunk távozni, ha majd eljön az ideje… Szegény kisöreg, eltemette nagyanyámat, majd csendesen ő is meghalt… ez az élet rendje, szép kor megéltek, két gyereket neveltek fel, öt unokájuk volt. Csakhogy…