Nézem a videót, mely a nőket mutatja be a világ minden tájáról… Csodaszép, és jó, hogy van egy ilyen, hogy lássák az emberek: a nő – lehet bármilyen a helyzete – minden országban, vallásban, kultúrában NŐ! És ugyanaz az üzenete, ugyanolyan szép, megindító… Bárhogy is tartja a nemzetsége, vagy épp a média! Nézem, és közben…
Hallgatom az MTI legfrissebb híreit az autóban… „Maradnak a kíméletlen mínuszok” – mondják a végén, minek hallatára azonnal végigfut a hátamon a hideg! Gyorsan megnyugtatom magam: az autóban 24 fok van, így kellemes körülmények közepette száguldozhatok melegebb égtájakra… Közben azért lopva rápillantok a műszerfalra: 3 fok, pluszban! Nekem kutyahideg, és maga a fagyhalál a kintlét,…
Sokszor mondogatom: ha létezik a Pokol nevű intézmény – és valóban kénköves tüzek várnak ránk ott – akkor sincs ok az aggodalomra: az emberi szervezet olyan csodálatos, hogy ahhoz is fog alkalmazkodni! Hogy létezik-e egy másik dimenzió, amely a halál után vár ránk – ma is csak sejtem, pedig volt szerencsém kicsit átkandikálni. De hogy…
Mindent elolvasok, amennyire időm engedi – mert egyrészt ezt tanultam… másrészt, mert minél több információm, szemszögem van, annál tisztább képet láthatok a valóságról. Arról a valóságról, ami nem is mindig olyan egyértelmű! Ezúttal a Facebookon található „Gondolkodó” egyik megosztása gondolkodtatott el: a Zárójel című portál egy írását tette közzé Ünnepi gondolatok a kurva országhoz címmel. Azt kérdezték…
„A szomorúság mélységet ad. A boldogság magasságot. A szomorúság gyökeret ad. A boldogság ágakat. A boldogság olyan, mint egy ég felé törő fa, a szomorúság olyan, mint a föld méhe felé hatoló gyökerek. Mindkettőre szükség van, és minél magasabbra tör a fa, annál mélyebbre is hatol. Minél nagyobb egy fa, annál nagyobbak a gyökerei. Tulajdonképpen a…
Zokog és tombol! Bántották, igaztalanul… Vigasztalnád, de van, mikor minden kevés: ha vele morogsz, nem csitul… ha viccelődsz, csak rosszabb! Van, hogy a szavak már hiába szólnak… Talán egy ölelés segít, talán a szeretet rezgései megmutatják az utat a megnyugvás felé! Szavak… mit is mondhatnál?!? Magadhoz szorítva simogatnád hátát, és közben súgnád fülébe, hogy rendben…