A hét képtelen képe

Indítottam egy sorozatot, mert szeretek fotózni, és sokszor egy-egy kép többet mond minden szónál… Gondoltam, minden héten felteszek egyet! Az első képet sokan megnéztétek (köszönöm), így kicsit zavarba voltam, amikor elsőre fel sem tűnt, hogy máris eltelt egy hét, jöhet a következő kép! Na jó, de mi?!? Aztán kitaláltam! A… Tovább olvasom

Vízágyúból reménysugár

– Szégyellem hogy magyar vagyok! – Hallottam a tömegből egy jólszituált középkorú hölgy szájából, miközben a tüntetésen csatlakozni készültünk a többiekhez. És bárcsak azt mondhatnám: nem tudom ez milyen érzés, én büszke magyar vagyok! De sajnos ez nem igaz… Az elmúlt években a büszkeség elkopott, a remény elfogyott! Az első… Tovább olvasom

The End

Nézem az utcán az üresen vigyorgó plakátokat… Felidézik bennem az elmúlt hetekben oly sokszor végighallgatott lózungokat: pont olyan értelmetlenek voltak, mint ezek a kampányfotós vigyorok, így urnazárás után! Éjszaka van, szinte fájó a csend… de nincs szó, amivel megtörhetném! A körútra érve már zajosabb a helyzet: senki nem tudja, miért,… Tovább olvasom

Agymosott zombi vagy…

Tanulni, tanulni, tanulni – az élet egyik legnagyobb bölcsessége számomra! Nem azért, mert Lenin bácsi erre biztatott, hanem mert elég hamar felismertem, hogy a megszerzett tudás, tapasztalat az egyetlen olyan kincsünk, amiből bármikor építkezni, alkotni lehet, miközben senki nem veheti el tőlünk! Tanulni, tanulni, tanulni – a Lenini elvet álmunkból… Tovább olvasom

Szeretem ezt a kurva országot – mert csak!

Mindent elolvasok, amennyire időm engedi – mert egyrészt ezt tanultam… másrészt, mert minél több információm, szemszögem van, annál tisztább képet láthatok a valóságról. Arról a valóságról, ami nem is mindig olyan egyértelmű! Ezúttal a Facebookon található “Gondolkodó” egyik megosztása gondolkodtatott el: a Zárójel című portál egy írását tette közzé Ünnepi gondolatok… Tovább olvasom