A hét képtelen képe

Indítottam egy sorozatot, mert szeretek fotózni, és sokszor egy-egy kép többet mond minden szónál… Gondoltam, minden héten felteszek egyet!

Az első képet sokan megnéztétek (köszönöm), így kicsit zavarba voltam, amikor elsőre fel sem tűnt, hogy máris eltelt egy hét, jöhet a következő kép! Na jó, de mi?!?

Aztán kitaláltam! A téma – mint mindig – most is az utcán hevert. Igaz, nem annyira szó szerint, mint a sorozat első képén… Azt terveztem – április utolsó napjai lévén – hogy a Felvonulási tér kerítése mögül kikandikáló gépeket fogom lefényképezni, azzal a kissé(?) cinikus felvetéssel, hogy vajon az új Városligetet építik, vagy már a május elsejei integetéshez készül újra az emelvény…?!?

A képet megterveztem, már csak a megfelelő pontot kerestem hozzá, amikor egyszer csak elárasztotta a netet egy másik kép innen: amelyen a biztonsági őr épp – mondanám szebben, mert ez nem stílusom, de ez a legkifejezőbb – „pofánver” egy hölgyet, aki ettől elterül…

Úgy éreztem, ezek után nem akarok onnan fotót…

Igen, tisztába vagyok vele: a hölgy sem épp úgy viselkedett, ahogy az egy „hölgytől” elvárható – bár nem sok eszköze maradt a tiltakozásra. Hogy a módszere szükséges-e avagy sem – erről lehet vitatkozni! Az viszont azt gondolom, vitán felüli tény, hogy egy nőt – ráadásul így – bántalmazni… mondjuk finoman: semmilyen emberi értéken alapuló rendszerben nem elfogadható… De valahogy nem érzékeltem, hogy a közmédia a tiltakozástól, az elhatárolódástól lenne hangos…

Az a hét képtelen maradt… Szép magyar nyelv: képtelennek éreztem magam, hogy ott csináljak képet!

Erre a hétre azonban már teremtett az utca új üzenetet: a Sajtószabadság napjára szerettem volna kirakni, vagy inkább egy nappal utána, hogy jelezzem: ez bizony elmúlt!

Ma május 6. van – már nagyon elmúlt!