Fekete-fehér gondolataim a Szivárványos buliról Hogy mit gondolok a Pride-ról, azt már évekkel ezelőtt leírtam – és bár a világ azóta többször fenekestől felfordult: az elveim ma sem változtak! Ma mégis valahogy más a helyzet… Mára ugyanis megtiltották a rendezvényt, méghozzá a gyerekek védelmére hivatkozva – mert őket legfeljebb szexuálisan zaklatni, alultáplálni lehet, drogcsempészésre használni,…
Mostantól biztonságban vagyunk: a kormány szerencsére gondoskodik rólunk! Hálás köszönetem mellett azért bennem felmerült néhány kérdés… Igen, Miniszterelnök úr, emlékszem, az ellenzék csúnya aknamunkája miatt tavasszal valóban két hétbe tellett, mire a rendkívüli jogrendet bevezethették. Igaz, én úgy emlékszem, akkoriban az operatív törzs egyik prominens személyisége – mindannyiunk Cilikéje – még azt próbálta nekünk elmagyarázni…
Egyszer csak arra lettünk figyelmesek: valami elkezdődött! Harminc év távlatából ma már mindenki úgy emlékszik, ő maga is részese volt, de ez persze nem igaz… Rendszerváltók voltunk, akarva-akaratlan – de azért korántsem volt ez annyi ember érdeme, mint ahányan ma hirdetik magukról! De ez a lényegen cseppet sem változtat, a rendszer megváltozott! Vagy legalábbis: ezt…
Hogy mennyire keresztény az az ország, ahol a kormány tagjai és szócsövei úgy beszélhetnek a pápáról, ahogy mifelénk ezt megtehetik… – nos az is „megérne egy misét”! „Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között. Európa DNS-e vagyok, annak az őrzője.” – mondotta nemrégiben az ország első embere, és nincs okom, hogy kételkedjek…
A rabszolgatörvény – hülyeség! Egy felfújt lufi… ami jót pukkant! A dolgozók egy jelentős része eddig is több, mint 400 órát túlórázott és örült, ha viszonylag pontosan elszámolták, vagy lecsúsztatta… A munkáltatók pedig eddig is megtalálták a módját, hogy lepapírozzák a túlmunkát, ahogy abban is kellően kreatívok voltak, hogy rákényszerítsék erre dolgozóikat. Most van rá…
Nem szeretem ezt az O1G-zést… mert Esterházy szavait juttatja eszembe: Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá. Márpedig az én életemnek én vagyok a főnöke, és bár egy pillanatig sem vitatom, hogy ez a nem épp dicsérő jelző majdnem tökéletesen illik Orbán Viktorra (majdnem, mert általában annak a sejtecskének még…
Szállóigévé vált a Trónok harcának ezen mondata – de nem gondoltam volna, hogy egyszer Magyarországnak is ez lesz a jelmondata! Pedig ez történt! És nem csak azért, mert ismét az éj leple alatt vittek véghez olyan döntéseket, amelyek sötétek, gonoszak, és főként: szembe mennek a közakarattal (no meg józan ésszel, becsülettel – de hagyjuk is…
Igen, egy pillanatra elhittem, hogy létezik Magyarországon valami Ellenzékféle! Egy pillanatra feledni tudtam, mit az elmúlt nyolc évben tettek, vagy amit tenniük kellett volna… Egy pillanatra megfeledkeztem arról, hogy vagy ENNYIRE alkalmatlanok, mint azt a választások idején demonstrálták, vagy ennyire agyafúrt számítók, és fütyülve az ország érdekére: egyik sem vállalja, hogy egy választási győzelem után…
Pénz számolva, asszony verve jó – gondolhatta, amikor mindenki ordibált: verik a képviselőnőt! A csalással, törvénytelenséggel való szembesítés is csak sunyi mosolyra volt elég…Pont az (amúgy sem létező) Alkotmány vetne gátat királyságának, ha ő éppen ezt akarná?!?
Madarat tolláról, embert barátjáról – szólt a régi bölcselet… A mi drágajó miniszterelnökünk hiányozhatott a magyar óráról, amikor a közmondásokat vették éppen, és a nagymamája se mondogathatta olyan gyakran, mint az enyém – ez lehet az oka, hogy a korábban kiváló munkát végző PR stábja ellenére valahogy mindig homokszemek kerültek a VIP listájára… Szüleinket az…